2013. május 28., kedd

Látogatás Listowel-be

Múlt szerdán látogatóba érkezett hozzánk Lénárd. Csütörtökön közösen autóba pattantunk és csak mentünk, mentünk... mentünk... még egy kicsit mentünk és addig-addig mendegéltünk, amíg Listowel-be nem értünk. Ugyanis Bettike és Zoli most itt laknak és hozzájuk mentünk vendégségbe.


Le sem tudom írni, mekkora öröm volt őket újra látni! Flóra baba hatalmasat nőtt. Igazi kislány már. Gyönyörű szemei vannak, okos, értelmes, jó kedélyű és nagyon barátságos. Nórikáért teljesen odavolt.


Érdekes volt látni, hogy bár Nóri nagyobb és idősebb is (majdnem egy évvel), mégis Flóra volt a kezdeményezőbb. Megfogta Norci kezét, húzta, hogy merre menjenek, simogatta, kedveskedett neki. Nóri pedig mindezt kellő távolságtartással értékelte... Szerintem neki is tetszett Flóra, de közel sem viselkedett vele olyan közvetlenül és felszabadultan, mint Flóra baba vele :) Ja és a másik nagy kedvencem, ahogy Flóra mondta ha épp evett, vagy éhes volt, hogy "nyamm". Olyan kiscica hangon... ÉDES!!!

Csütörtökön délután lementünk az óceánpartra, de nagyon fújt a szél, így csak rövid ideig csodáltuk a tájat. Balázs megröptette a papírsárkányt még utoljára... aztán a végén egy nagyobb széllökés a földhöz verte, úgyhogy szegény sárkánynak vége lett!

Pénteken délelőtt főztünk, dumáltunk, babáztunk. Nóri legnagyobb örömére megnéztük a helyi játszóteret.
Délután ismét az óceánparthoz mentünk. Ezúttal kellemes időnk volt, gyönyörűen sütött a nap, így tettünk egy sétát a sziklaparton. Hát valami csodálatos volt!






Este sokáig beszélgettünk, áttárgyaltuk a világ forgását :) Nagyon hiányoztak már ezek az átbeszélgetett baráti esték!

Szombaton közösen útra keltünk és ellátogattunk a Dingle félszigetre. Az idő nem volt olyan szép, mint előző nap, de nem zuhogott az eső. Délután Dingle városában voltunk, ahol elmentünk az Akváriumba, majd beültünk még egy teára, aztán indultunk is vissza Bettiékhez.




Vasárnap reggeli után indultunk haza, Lénivel együtt ebédeltünk a reptéren, végül délután mi is hazaértünk.

Nagyon jól éreztük magunkat. Meseszép ez a Kerry megye. Reméljük ezentúl sűrűbben jutunk majd el ide :)

2013. május 20., hétfő

Nóri szösszenetek

Hazaérve a sétából Nórit kérdezem: "Éhes vagy?"
"Igeeeen!" -feleli.
Csodálkozom, mert ebédidő előtt vagyunk jócskán.
"Komolyan éhes vagy?"
Nóri helyesel: "Frankón!"

Átölel, majd nagy sóhajjal mondja: "Jajj de finom volt ez az ölelés!" - olvadozom...

Kivételesen Nórival előbb indulunk el otthonról, minthogy Apa lelépne a munkába. El szeretne köszönni Balázstól, de mondom neki, hogy apa épp most ment el WC-re, de azért bekiabáltunk neki egy "sziát". Elmentünk vásárolni, majd a kasszánál, miközben fizetünk Norci mondta, hogy "Apa otthon van." Mondtam, hogy nem, már nincs, elment dolgozni. Mire Nóri emlékeztet: "De otthon van, kakil." Ilyenkor jól jön, hogy mások nem értik, mit is beszélünk :)

Nóri játszik: szétszórja az összes játékot, majd hallom, hogy mondja: "Hát ez meg ki volt?... Csak Bogyó lehetett az! ...Jajj de csúnya dolog szétszórni a játékokat, Bogyó! Tessék összeszedni mindet!"
Kicsit vár, majd elkezd pakolni: "Na gyere segítek!"

Nóri az ölemben ül, a combomra áll, megfordul és közli: "Előfordultam!"

Kibiceg a konyhába, nézem miért megy ilyen furcsán, akkor látom, hogy a sarkán lépked. Kérdezem tőle, hogy mit csinál. Mire Ő: "Sarkon fordultam!"

Valami nem sikerül neki és mérgelődik, majd nyugtatja magát: "Nyugi, nyugi, béke van!"

Nóri halandzsázik, rászólok: "Hát ez mekkora hanta-banda?"
Mire Nóri: "Ez óriási hanta-panda!!!" :)

A liftből kilépve meglátja a páfrányt a cserében. Megszólal a nagyobbikra mutatva: "Ez az 'apa-virág' -majd a kisebbre mutat: "...ez pedig a 'Nóri-virág'". Kérdezem tőle, hogy hol van az "anya-virág". Mire jön a kiábrándító válasz: "Olyan nincs!" - brühühü...

A Dunnes-ben jártunk és a háztartási részlegen Norci meglátja az edényeket, tányérokat, mutatja az "enni" jelét. Majd mondja: "A baba éhes!" Rásandítok kételkedve (indulás előtt nyomott be egy szép adag ananászt). Nóri helyettem felteszi a kérdést magának: "Tényleg éhes vagy?" Majd válaszol is rá: "Komolyan! Frankón! Tuti, hogy éhes a baba... tuti fix!" - ez vajon kinek a szava járása???

Anya: Nóri, kérsz narancsot?
Nóri: Nem!
Anya: Szilvát?
Nóri: Nem!
Anya: Szőlőt?
Nóri: Nem!
Anya: Akkor mit kérsz tízóraira?
Nóri teljes komolysággal: Varjúlábat!
Feladta a leckét! :)

Majd később uzsanna előtt kérdezem, hogy mivel kéri a kakaós csigákat (célozva arra, hogy tejjel, vagy teával). Mire Norci: "Kóóóbásszal!"

Nórival együtt készítettük a vacsorát. A száraz tésztát félbe szoktam törni neki, mert kisebb darabokban könnyebben eszi. Norci adogatta a száraz tésztát. Menet közben észrevette, hogy egy pici kék lufi a kuka mögött volt és azt is odahozta. Majd később a vacsora elfogyasztása közben mindezt így idézi fel: "A Baba adogatta anyának a tésztákat. A kék lufi is nézte és nagyon tetszett a lufinak."

El kellett vinnem a telefonomat szervízbe. Nórinak mondtam, hogy hova megyünk, hogy miért, majd autóba pattantunk és útra keltünk. Miután megérkeztünk, Norci körülnézett és megállapította, hogy "Ez nem Buzz Beez*!"
*Buzz Beez a neve a játszóháznak, ahová heti egy alkalommal járunk, autóval.

Egyik délután hatalmasat sétáltunk Nórival. A rollerjével mentünk ki. Egyszer csak keresztben ráállt a két lábával, elengedte a kormányt és meghajtotta a rollert. Kérdeztem, hogy mit csinál, mire közölte, hogy "A Baba gördeszkázik."


Nóri hozza a labdáját, hogy labdázzunk. Dobom neki a labdát, de közben Balázsnak magyarázok. Mire Nóri odajön hozzám és rám szól: "Anya ne beszéljen!" Akkor mit csináljak? - kérdezem tőle. Mire Norci: "Anya csak labdázzon!" - végülis, jogos :)

Szombaton elmentünk egy farmra, ahol sok állatot láttunk. Ezúttal egész kicsi bárányok, kacsák, sőt őzike is volt. Aznap délután Nóri az ölembe fúrja magát: "Összebújunk. Mint a kicsi bárány, az anyukájához bújt, mert szeretik egymást."

Tanuljuk a betűket, mondom Nórinak, hogy az ott az "X" betű, "X, mint xilofon". Mire Nóri: "Vagy six!"

Fagyizunk, Nóri nagyot nyal, az egész szája fagyis lett, mire közli: "Fagyibajusz." :)


Nézegeti a szakácskönyvet: "Az ott az ananász nyaka." - mutatja a félbe vágott ananász felső felét.

Építőkockákkal játszik. Épít egy nagy tornyot, megdicsérem: "De szép házat építettél!" Mire Norci: "Az nem ház, hanem palota!" - Ja, bocsánat!


Máskor szintén épít és közben magyaráz: "Ez bevásárlóközpont!"

Nóri játszik a magyar kártyákkal, néhány kártya nevét, illetve a figurák neveit is ismeri már. A pakli kártyából egyszer csak kiesik a makk felső. Nóri megszólal "Kiesett a Tell Vilmos." Majd visszadugja a lapot a pakliba: "Visszabújt a levelek közé."

2013. május 10., péntek

Májusi hosszú hétvége

Írországban május első hétfője szabadnap és Balázsnak a múlt péntek is szabadnap volt, így elutaztunk egy négynapos hétvégére délre.

Az ötelt hirtelen jött, így nem is terveztük különösebben meg az utat. Gyorsan foglaltunk egy szállást Cobh-ban, ami egy kis falu Corktól nem messze. A Bella Vista nevű hotelben szálltunk meg, egy kétszobás apartmanban. Nagyon elégedettek voltunk a szállással. Az apartmanban két hálószoba volt, mindkettőhöz volt saját fürdőszoba. Volt egy nagy nappali és még egy nagy fürdő káddal. Szeretünk apartmant bérelni, mert akkor van saját konyhánk, ami Nóri miatt szinte elengedhetetlen. Reggelit nem kértünk, de minden reggel kaptunk finom friss, meleg scone-okat (édes pogácsa). A személyzet nagyon rendes volt. Ha délen jártok és megbízható szállást kerestek, bátran ajánljuk őket!

Pénteken reggel indultunk el, de még Dublinban meg is álltunk egy farmon, ahol jártunk már korábban. Itt sétáltunk, papír-sárkányt röptettünk (amit Norci a mai napig emleget).


A közelben ebédeltünk és ebéd után indultunk Cobh-ba. Norci ebéd után szokott alduni, így tökéletes volt az időzítés, ugyanis végigaludta az utat.

Késő délután érkeztünk meg. Kicsit sétáltunk a faluban. Ez a kis falu Cork kikötője volt. Innen indult útjára a Titanic, illetve sok más hajó a Nagy Éhínség ideje alatt. Helyes kis házak sorakoznak a tengerparton és felettük ékeskedik egy hatalmas katedrális.


Másnap reggeli után ellátogattunk a közeli állatkertbe, a Fota Wildlife Park-ba. A Parkban van állatkert, arborétum -ami ingyenes- és a "Fota House". Mi az állatkertbe látogattunk el. Az állatkert egy nagy területű park, ahol az állatok -néhány kivétellel- szabadon vannak. Nincs ketrec, nincs üvegfalak. Sok állat villanypásztorral van elkerítve, mások pedig kis szigeteken laknak. De vannak olyanok is (pl. kenguru, páva), amiket közevetlen közelről lehet látni. Nagyon érdekes és szép hely, rengeteg állattal, gyönyörű kerttel és növényzettel. Természetesen Nóri nagyon élvezte, de nekünk is nagyon tetszett. Sok pihenőhely, kávézó áll a rendelkezésre. Nagyon kényelmesen bejárható az egész park.










A park egyik kávézójában ebédeltünk, majd mentünk is vissza a szállásra és pihentünk egy nagyot. Délután Cobh-ban sétáltunk, voltunk a játszótéren.

Vasárnap Kinsale-be látogattunk el. Ez egy nagyon kis hangulatos halászfalu Cobh-tól kb. 50 perc autóval. Sokat mászkáltunk, majd ebéd után Nóri elaludt a babakocsiban. Balázzsal beültünk egy nagyon helyes kis kávézóba, egy ún. "reading coffe" helyre. Ez egz sütiző-kávézó, ahol rengeteg könyv van, amiket lehet olvasgatni. Csendesen, nyugodtan megihattuk a délutáni teánkat, némi - igen finom - cukrászsüti kíséretében. Itt pihentünk, amíg Nóri fel nem ébredt.
Délután egy kis séta és vásárlás után indultunk is vissza Cobh-ba.

Hétfőn kicsekkoltunk a szállásról és a Blarney Castle felé vettük az irányt. Ha Corkban jártok, ne hagyjátok ki ez a kastélyt! Nagyon szép, nagy birtokon található. A kastály nincs berendezve, de fel lehet menni a tetejére és meg lehet csókolni a Blarney követ, amitől állítólag ékesszólók leszünk - a fogalmazásomból is érezhetitek, hogy én kihagytam a csókot... :)







A kastély körül kisebb-nagyobb sétákat lehet tenni. Mi nem mentünk messzire, de van egy 1,5 órás erdei séta, illetve egy rövidebb 45 perces séta, ami egy tóhoz vezet.
Ebéd utánra időzítettük a hazautat, hogy Nóri aludjon a kocsiban, így is lett. Hazaérve még elmentünk egyet sétálni a gáthoz, úgyhogy igencsak tartalmas, mozgalmas hétvégénk volt.

Nagyon simán ment minden az utazás során, úgyhogy reméljük gyakrabban elmegyünk majd ilyen rövidebb belföldi kirándulásra.

2013. május 9., csütörtök

Nóri szösszenetek

Norci látja, hogy a konyhában serénykedek: "Anya süt valamit... cukormentest!" - a reformgyerek :)

Kérdezi tőlem: "A baba mit csinál?"
Ilyenkor vissza kell kérdezni: "Nóri, mit csinálsz?"
Norci válaszol: "Tornázok... mint anya délután és a néni." - merthogy délutánonként egy DVD-re szoktam tornázni.

Norci ugrál, sikongat, rohangál. Kérdezem tőle, hogy "Nóri Te mi vagy?" Mire Norci felel: "EnergiaGOMBA!" :)

Nagy csend van a szobában, bekiabálok: "Norci mit csinálsz?"
Jön a megnyugtató válasz: "Randalírozok!" - de legalább őszinte :)

Anya: "Nóri, kimegyünk uzsi után sétálni?"
Norci: "Mindenképpen!"

Felveszi a hajpántot az üzletben és rámnéz majd közli: "Jajj de csinos vagy!" Majd gyorsan helyesel is magának: "Hát tényleg csinos vagy!"

Reggel még lustálkodunk az ágyban, de Nóri megunja és elkiáltja magát: "Ébresztőőőőőő!"

Fejlődik a humorérzéke is. Egyik délután az abakusszal játszott: "Apakusz.. nem is apakusz, hanem abakusz. Babakusz... nem is babakusz, hanem abakusz." és közben nevetett a saját kis poénján :)

Apa hamarabb jön haza a szokásosnál. Meghallva a kulcs csörgését a zárban, mondom Nórinak: "Apa hamrabb jött haza. Ez ám a meglepetés!" Nóri örömében rohan apukája elé. Apa bejön, üdvözöljük, majd Nóri számonkérően fordul felé: "Hol a meglepetés?" Apa improvizál és a kezében lévő szórólapot Nórinak adja: "Ez a meglepetés!" Nóri elveszi, nézegeti, forgatja: "Ez ám a meglepetés!" :)

A játékételek között pakolászunk. A sültkrumplis tartó megvan, viszont a krumpli hiányzik belőle. Kérdezem Norcit: "Hol a sültkrumpli?" Mire Nóri: "Ki tudja?..."

Anya: "Mit kérsz tízóraira?"
Nóri: "Kávét!"

Nóri: "Kérsz kakaót!"
Anya: "Most nem iszunk kakaót."
Nóri vágyakozó hangon: "A kicsi babák szeretik a kakaót..."

Nóri felkiált az ebédre várva: "Tízóraííí!" Kijavítom: "Ebééd..." De Nóri nem hagyja magát: "Kajaa!!!"

Mostanában sokszor alkudozik, amikor valamiből az utolsó jön, hogy "leges-leges legutolsó"... Igyekszünk erről leszoktatni. De valamivel mindig bepróbálozik. A legújabb, hogy "picike utolsót még".

Hozza a labdáját és mondja: "Pöttyös labda!"
"Milyen színű?" - kérdezem Norcit, de nem jön válasz.
Még egyszer megkérdezem: "Milyen színű?" Nóri csendben marad.
Harmadszorra is bepróálkozom: "Milyen színű?" Nóri megelégeli a kérdezősködést és válaszol: "Valószínű!" :)

Nóri énekel: "Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról. Sejj, hajj, ruca-ruca, cica-mica derce." Majd csak a tisztánlátás végett hozzáteszi: "ez hanta-banta volt!"

Persze minden dumát felülmúl, amikor odaszalad hozzám, átöleli a lábamat és közli, hogy "Jajj de finom volt ez az ölelés!" vagy csak annyit mond, hogy "Anya!..." olyan elcsukló édes hangon. Nagy a szerelem... :)