Az éjszakák nagyon változóak, most hogy két foga is jön.
A két érkező ofgacskával együtt már 11 foga van.
Megmértük: 80 cm magas és még mindig 9,5 kg.
2012. szeptember 30., vasárnap
Nóri 20 hónaposan
A napirendünk változatlan. Mostanában 7 körül ébred Nóri, 8-kor reggelizik, fél 10 körül tízóraizik és fél 12 körül ebédel. Délben elalszik. 1-2 órát alszik délután. 3 körül van az uzsonna és 6-kor a vacsora. Fél 8-kor visszük fürödni és 8-kor szokott elaludni.
Az éjszakák nagyon változóak, most hogy két foga is jön.
A két érkező ofgacskával együtt már 11 foga van.
Megmértük: 80 cm magas és még mindig 9,5 kg.
Az éjszakák nagyon változóak, most hogy két foga is jön.
A két érkező ofgacskával együtt már 11 foga van.
Megmértük: 80 cm magas és még mindig 9,5 kg.
2012. szeptember 27., csütörtök
Nóri beteg, vagy mégsem?! -avagy az anyai megérzés mindig bejön (muhaha!)
Imádom az olyan sorokat, hogy az "anya mindent megérez"! "Az anya 1000 gyerek közül is meghallja a saját csemetéje sírását!" Abba bele se megyek, hogy mi a helyzet az apukákkal. Azok a mocsárban vannak. Apukák le vagytok tojva, nem ti hordoztátok 9 hónapig (ami ugye igazából 10) a szívetek alatt a magzatot és nem ti hoztátok a világ legnagyobb kínjai között a világra a gyermeket. Nektek nem jár érzelgős maszlag!
Na szóval gyorsan az elején elmesélem, hogy mikor Nóri megszületett, hatágyas szobában voltunk. Másnap délelőtt öt anyuka és hat baba volt a szobában. Én vártam Balázst, mint a messiást, hogy megérkezzen, mert egy percre sem akartam Nórit egyedül hagyni. Viszont reggeli után már nem bírtam tovább és elmentem pisilni. Nóri aludt, gondoltam gyorsan elintézem a dolgom és rohanok majd vissza a kisbabámhoz. Azért beszóltam a nővérszobába, ami a szobánkkal szemben volt, hogy fél szemmel figyeljenek már a szívem csücskére. Elárulom nektek, hogy gyors pisilés, mint olyan, a szülés másnapján nincs. Rohanni ugye nem lehet, szóval épp visszavánszorogtam a helyemre, amikor hallottam, hogy egyik szobában tök kuss volt (benéztem, ott is voltak kisbabák, azóta sem értem, hogy hogyan csinálták, hogy mind csendben aludt. Biztos az valami csodaszoba volt, legközelebb oda kérem, hogy fektessenek), a másikból halk babagagyogások, panaszkodások (nem sírások!) hallatszottak. Ahogy közeledtem a saját szobám felé egyre hangosabban hallottam, hogy egy baba sírt. Jól emlékszem, hogy még meg is álltam, hogy analizáljam a sírást, ez egy éhes ordító baba volt, de nem az enyém hála a jó égnek. Mert az enyém ugye mélyen alszik. Szóval nyugodtan folytattam a komótos vánszorgást. Közben azon filóztam, hogy szegény anyjának milyen szar lehet, hogy nem tudja megnyugtatni a gyereket, mert az bizony egyre jobban üvöltött. Megint megálltam, hogy kicsit hallgassam, hogy vajon tényleg nem Nóri az. De nem! Tudtam, hogy az anyukák 1000 gyerek közül is felismerik a sajátjukat. Olvastam már baszki! No para, csoszogás tovább a finomillatú, tiszta padlón. Közben mellettem eltoltak egy kismamát az újszülött picijével a karjában, pár órája szülhetett. Számomra még mindig hihetetlen volt, hogy kevesebb, mint 24 órája én is épp vajúdtam és hogy mára már anyuka lettem... De még milyen anyuka!
Aztán odaértem a szobánk ajtajához és gyorsan kerestem tekintetemmel az alvó gyerket, de nem találtam. Helyette egy vérvörös fejjel ordító kisbabát láttam, hatalmas könnyekkel. Na és figyeljetek csak: rögtön leszartam a fájdalmat, vagy a sajgó sebet, rohantam, igen, ROHANTAM, hogy felvegyem a babámat.
És akkor bevillant, hogy nem 1000 gyerek közül nem ismertem fel a saját porontyom sírását, hanem Ő VOLT AZ EGYETLEN, aki épp üvöltött és még úgy sem ismertem fel a hangját, hát milyen anya vagyok én bakker?!
Szóval ennyit az első anyai megérzésemről. Mint ahogy a lenti példa mutatja, azóta ez csak egyre jobb! Íme a mai sztori.
Nóri negyedik napja lázas, főleg este, nem nagyon, csak kicsit és lázcsillapító után azonnal le is megy a láza. Második napja, hogy szörcsög. Nem durván, de hallani, hogy el van dugulva az orra, bár pl. az ujját tudja szopizni. Pár napja azt is észrevettem, hogy a popsija szokatlanul piros, pici apró pöttyök vannak rajta. Ezek mellett jön két kisörlője, amik folyamatosan kínozzák. Én egész héten azon pörögtem, hogy ezeket a tüneteket meddig lehet a fogzás számlájára írni és úgy döntöttem, hogy máig. Egyszerűen éreztem, hogy valami nem stimmel, hogy ez már a nem-normális kategóra és hogy itt azonnal tenni kell valamit!
Így ma reggel kértem időpontot az orvosunkhoz. Elmentünk, megnézte és mondta, hogy a fogzás ennyi ideig nem okozhat ilyen gondot. (Na ugye, én megmondtam!) Viszont furcsa, hogy más megfázásra utaló tünet (köhögés, torokfájás) nincs. Szóval, hogy kizárjuk a vesefertőzést (szó szerint idézem: "kidney infection"), bekérne egy vizeletmintát, amit holnap délelőtt 11-ig le kell adnunk. Ha nem sikerül ezt begyűjtenem, akkor írt fel antibiotikumot, amit 7 napig kell szedni.
Én rögtön mentem az orvosi rendelő alatti gyógyszertárba és kiváltottam a receptet (ami kellemes megeleptés volt, csupán 6.59 EUR) és kértem egy kislány babáknak való vizeletminta tároló zacskót. Mondták, hogy sajnos ez utóbbi nincs náluk készleten, de a recepten látják, hogy Dun Laoghaire-ben lakom és mondtak egy patikát, ahol valószínű, hogy tartanak. Hazaérve mentünk rögtön az általuk ajánlott patikába, de ott sem volt. Elcsattogtam még egy párba, majd az ötödikben végre találtak a raktáron ilyet. Kértem, hogy rögtön kettőt adjanak, ha esetleg nem sikerülne a dolog rögtön. Mondták, hogy ez az utolsó darabjuk ebből, de ne aggódjak, ez egy tök egyértelmű és elronthatatlan dolog (muhaha másodszor). A pelusba kell helyezni és belefolyik a pisi és ennyi.
Na jó, király! Balázzsal közben beszéltem és megkértem, hogy jöjjön haza, mert a vizeletmintával még ma vissza akartam menni a dokihoz. Amíg hazaért áttanulmányoztam a vizelettartó cucc használati útmutatóját. Egy mukkot nem értettem, de gondoltam Balázs majd jön. Ő okos. Majd Ő belevarázsolja a pelusba. Így is lett. Megmutatta Balázs, hogy hogyan kell. Nagy egyetértésben feltettük, rá a pelus. Minden király. Kivéve, hogy Nóri ordít, mert a combjánál törte a műanyag. OK! Pelus le, kicsi igazítás. Minden szuper! Várunk. Közben félóránként belenéztünk, hogy van-e már termés, de mindig tök üres volt. Nóri kicsit feszengett benne. De kb. egy óra után teljesen megszokta. Sokat mászkált benne és a harmadik bekukucskálás után úgy döntüttnk, hogy majd csak négy óra körül nézünk rá megint. Ma délután ötig voltak bent a dokinál, szóval ha négykor van benne cucc, azzal ötre simán odaérek. Ez volt a terv! Csakhogy négykor nagy szemekkel pislogtunk, ugyanis a vizelettartó még mindig üres volt, a pelus viszont elég jól megtelt pisivel. Hogy az Istenbe?!... Szerintem Nóri addig ficánkolt, amíg el nem engedett a ragasztó és a pisi melléfolyt, a pelusba. Szóval most itt állunk: vizeletmintatartó nélkül, pisiminta nélkül. Egy kicsi műanyag dobozt kaptam és meg is próbáltam fürdés előtt Nóri nunijához tenni, hátha megy bele valami, de semmi :(
Gőzöm sincs arról, hogy hogyan lesz ebből reggelre vizeletminta.
Másnap:
És akkor most elmondom, hogy ma hogy volt Nóri: délután semmi tünete nem volt. Tanácstalan vagyok, hogy most ettől függetlenül elkezdjem-e neki adni az antibiotikumot.
Szóval nem tudom eldönteni, hogy most beteg ez a gyerek vagy sem, a megérzéseim pedig már régóta nem működnek, úgyhogy asszem megkérdezem Balázst, hogy mi legyen.
Balázs: nicsen semmi baja... csak a fogzás okozza a tüneteket. És így is lett... mire kijöttek a fogai, a tünetek is emúltak.
Na szóval gyorsan az elején elmesélem, hogy mikor Nóri megszületett, hatágyas szobában voltunk. Másnap délelőtt öt anyuka és hat baba volt a szobában. Én vártam Balázst, mint a messiást, hogy megérkezzen, mert egy percre sem akartam Nórit egyedül hagyni. Viszont reggeli után már nem bírtam tovább és elmentem pisilni. Nóri aludt, gondoltam gyorsan elintézem a dolgom és rohanok majd vissza a kisbabámhoz. Azért beszóltam a nővérszobába, ami a szobánkkal szemben volt, hogy fél szemmel figyeljenek már a szívem csücskére. Elárulom nektek, hogy gyors pisilés, mint olyan, a szülés másnapján nincs. Rohanni ugye nem lehet, szóval épp visszavánszorogtam a helyemre, amikor hallottam, hogy egyik szobában tök kuss volt (benéztem, ott is voltak kisbabák, azóta sem értem, hogy hogyan csinálták, hogy mind csendben aludt. Biztos az valami csodaszoba volt, legközelebb oda kérem, hogy fektessenek), a másikból halk babagagyogások, panaszkodások (nem sírások!) hallatszottak. Ahogy közeledtem a saját szobám felé egyre hangosabban hallottam, hogy egy baba sírt. Jól emlékszem, hogy még meg is álltam, hogy analizáljam a sírást, ez egy éhes ordító baba volt, de nem az enyém hála a jó égnek. Mert az enyém ugye mélyen alszik. Szóval nyugodtan folytattam a komótos vánszorgást. Közben azon filóztam, hogy szegény anyjának milyen szar lehet, hogy nem tudja megnyugtatni a gyereket, mert az bizony egyre jobban üvöltött. Megint megálltam, hogy kicsit hallgassam, hogy vajon tényleg nem Nóri az. De nem! Tudtam, hogy az anyukák 1000 gyerek közül is felismerik a sajátjukat. Olvastam már baszki! No para, csoszogás tovább a finomillatú, tiszta padlón. Közben mellettem eltoltak egy kismamát az újszülött picijével a karjában, pár órája szülhetett. Számomra még mindig hihetetlen volt, hogy kevesebb, mint 24 órája én is épp vajúdtam és hogy mára már anyuka lettem... De még milyen anyuka!
Aztán odaértem a szobánk ajtajához és gyorsan kerestem tekintetemmel az alvó gyerket, de nem találtam. Helyette egy vérvörös fejjel ordító kisbabát láttam, hatalmas könnyekkel. Na és figyeljetek csak: rögtön leszartam a fájdalmat, vagy a sajgó sebet, rohantam, igen, ROHANTAM, hogy felvegyem a babámat.
És akkor bevillant, hogy nem 1000 gyerek közül nem ismertem fel a saját porontyom sírását, hanem Ő VOLT AZ EGYETLEN, aki épp üvöltött és még úgy sem ismertem fel a hangját, hát milyen anya vagyok én bakker?!
Szóval ennyit az első anyai megérzésemről. Mint ahogy a lenti példa mutatja, azóta ez csak egyre jobb! Íme a mai sztori.
Nóri negyedik napja lázas, főleg este, nem nagyon, csak kicsit és lázcsillapító után azonnal le is megy a láza. Második napja, hogy szörcsög. Nem durván, de hallani, hogy el van dugulva az orra, bár pl. az ujját tudja szopizni. Pár napja azt is észrevettem, hogy a popsija szokatlanul piros, pici apró pöttyök vannak rajta. Ezek mellett jön két kisörlője, amik folyamatosan kínozzák. Én egész héten azon pörögtem, hogy ezeket a tüneteket meddig lehet a fogzás számlájára írni és úgy döntöttem, hogy máig. Egyszerűen éreztem, hogy valami nem stimmel, hogy ez már a nem-normális kategóra és hogy itt azonnal tenni kell valamit!
Így ma reggel kértem időpontot az orvosunkhoz. Elmentünk, megnézte és mondta, hogy a fogzás ennyi ideig nem okozhat ilyen gondot. (Na ugye, én megmondtam!) Viszont furcsa, hogy más megfázásra utaló tünet (köhögés, torokfájás) nincs. Szóval, hogy kizárjuk a vesefertőzést (szó szerint idézem: "kidney infection"), bekérne egy vizeletmintát, amit holnap délelőtt 11-ig le kell adnunk. Ha nem sikerül ezt begyűjtenem, akkor írt fel antibiotikumot, amit 7 napig kell szedni.
Én rögtön mentem az orvosi rendelő alatti gyógyszertárba és kiváltottam a receptet (ami kellemes megeleptés volt, csupán 6.59 EUR) és kértem egy kislány babáknak való vizeletminta tároló zacskót. Mondták, hogy sajnos ez utóbbi nincs náluk készleten, de a recepten látják, hogy Dun Laoghaire-ben lakom és mondtak egy patikát, ahol valószínű, hogy tartanak. Hazaérve mentünk rögtön az általuk ajánlott patikába, de ott sem volt. Elcsattogtam még egy párba, majd az ötödikben végre találtak a raktáron ilyet. Kértem, hogy rögtön kettőt adjanak, ha esetleg nem sikerülne a dolog rögtön. Mondták, hogy ez az utolsó darabjuk ebből, de ne aggódjak, ez egy tök egyértelmű és elronthatatlan dolog (muhaha másodszor). A pelusba kell helyezni és belefolyik a pisi és ennyi.
Na jó, király! Balázzsal közben beszéltem és megkértem, hogy jöjjön haza, mert a vizeletmintával még ma vissza akartam menni a dokihoz. Amíg hazaért áttanulmányoztam a vizelettartó cucc használati útmutatóját. Egy mukkot nem értettem, de gondoltam Balázs majd jön. Ő okos. Majd Ő belevarázsolja a pelusba. Így is lett. Megmutatta Balázs, hogy hogyan kell. Nagy egyetértésben feltettük, rá a pelus. Minden király. Kivéve, hogy Nóri ordít, mert a combjánál törte a műanyag. OK! Pelus le, kicsi igazítás. Minden szuper! Várunk. Közben félóránként belenéztünk, hogy van-e már termés, de mindig tök üres volt. Nóri kicsit feszengett benne. De kb. egy óra után teljesen megszokta. Sokat mászkált benne és a harmadik bekukucskálás után úgy döntüttnk, hogy majd csak négy óra körül nézünk rá megint. Ma délután ötig voltak bent a dokinál, szóval ha négykor van benne cucc, azzal ötre simán odaérek. Ez volt a terv! Csakhogy négykor nagy szemekkel pislogtunk, ugyanis a vizelettartó még mindig üres volt, a pelus viszont elég jól megtelt pisivel. Hogy az Istenbe?!... Szerintem Nóri addig ficánkolt, amíg el nem engedett a ragasztó és a pisi melléfolyt, a pelusba. Szóval most itt állunk: vizeletmintatartó nélkül, pisiminta nélkül. Egy kicsi műanyag dobozt kaptam és meg is próbáltam fürdés előtt Nóri nunijához tenni, hátha megy bele valami, de semmi :(
Gőzöm sincs arról, hogy hogyan lesz ebből reggelre vizeletminta.
Másnap:
És akkor most elmondom, hogy ma hogy volt Nóri: délután semmi tünete nem volt. Tanácstalan vagyok, hogy most ettől függetlenül elkezdjem-e neki adni az antibiotikumot.
Szóval nem tudom eldönteni, hogy most beteg ez a gyerek vagy sem, a megérzéseim pedig már régóta nem működnek, úgyhogy asszem megkérdezem Balázst, hogy mi legyen.
Balázs: nicsen semmi baja... csak a fogzás okozza a tüneteket. És így is lett... mire kijöttek a fogai, a tünetek is emúltak.
2012. szeptember 25., kedd
Gyurmáztunk
Már második napja gyönyörű szürke, esős, nyirkos őszi időnk van. Kimozdulásra esély sincs. Ezt még szépíti és könnyíti, hogy Nórinak két kisörlője (bal alsó és felső) egyszerre jön. Szóval a gyerek tiszta nyűg, ami nem csoda. Amikor dögönyözöm mindig belenézek a szájába, hogy lecsekkoljam a terepet és láttam, hogy az alsó fogánál még véres is kicsit az ínye. Baromira fájhat szegénynek. Szerencsére az étvágya nem túl rossz. Viszont tegnap a nyűghöz estére társult még egy kis hőemelkedés is. Ma pedig már az orra is szörcsög. Nem tudom, hogy ez mind írható-e a fogzás számlájára. Pár napon belül kiderül. Egyelőre kenegetem az ínyét géllel és estére kap Nurofent is. Remélem hamarosan jobban lesz!
Addig is nappal próbálom őt lekötni és fakockázunk, legózunk, színezünk, mondókázunk. Tegnap este kínomban már egy Bogyó és Babóca mesét is betettem neki a youtube-on. Kedveskedni akartam neki a mesével és a kedvencét tettem be, A hóember-t. Nézzétek meg milyen kis kedves mese! Nos annál a pontnál, amikor Bogyó és Babóca nekimegy a hóembernek és az darabokra hullik, Nórinak lekonyult a szája, majd őrületes sírásba kezdett. Ennyit az anyai jószándékról!
Ma már okosabb voltam és arra gondoltam, ki kéne találnom valamilyen új játékot. Aztán eszembe jutott, hogy már régóta szerettem volna gyurmázni Nórival, de legutóbb Balázs lebeszélt arról, hogy gyurmát vegyek. Szóval amíg Nóri aludt gyorsan körülnéztem a neten és találtam egy jó házi gyurma receptet. Megcsináltam és tök szupi kis gyurmáink lettek :)
Nóri az alvásból felébredve nagy kerek szemekkel nézte, hogy mik ezek a színes izék. Lelkesen sorolta a színek nevét és fogdosta a kis gömb alakú gyurmákat. És akkor itt jött a neheze! Milyen formákat készítsünk?... Először csináltam egy teknősbékát, mivel Nórinak ez most nagy kedvence. Franciaországban kapott egy plüss kis tekit, amit mindenhová magával cipel. Első próbálkozásra nem is lett olyan rossz. Mikor megkérdeztem, hogy ez mi, Nóri azt felelte, hogy "hagya" azaz hangya. Öööööö... OK! Gondoltam próbálkozok valami mással. Mostanában sokszor játszik a macijaival. Mivel épp a rózsaszín maciját szorongatta, gondoltam csinálok egy rózsaszín macit. Elég pofás is lett. Nóri nagyokat sikongatva mondta, hogy röfi. Jobban szemügyre vettem és kicsit tényleg disznófeje lett szegény macimnak... Sebaj! Biztosan a választott szín vezette félre... De még mindig nem adtam fel! Úgy döntöttem, csinálok valami igazán könnyűt! Egy hóembert! Ez tényleg tök egyszerű: három egyre kisebb gombóc egymáson, barna szemek, gombok, répaorr, kalap. Mikor megkérdeztem Nórit, hogy ez mi, azt válaszolta, hogy egy "bá" és mutatta a bácsi jelét. Szóval ez egy bácsi. Hát az már nem is olyan rossz. De azért bántotta az önérzetemet, hogy eddig egyet sem ismert fel a gyerek. Így úgy gondoltam, tutira megyek és készítettem egy napocskát. Ezzel tényleg nem lehet melléfogni: sárga korong köré néhány napsugár, szemek, mosolygó száj oszt' kész. Kérdeztem: ez mi? Mire Nóri: "vi-vi" azaz virág. Majd közelebb is hajolt hozzá, hogy megszagolja és mondta, hogy "happ" azaz hapci. Na gondoltam OK! Akkor készítek neki egy virágot és azt tuti, hogy felismeri majd. Elkészült a virág és kérdeztem tőle, hogy ez mi. Mire Nóri mondta, hogy ez "gyuka" azaz gyurma. Mondtam, hogy ez egy virág. Mire Nóri kijelentette, hogy "Nem!". Na jóóóól van! -gondoltam magamban. És itt befejeztük a technika órát.
Amúgy Nórinak nagy tetszett a gyurma állaga, a színek. Élvezettel püfölte és gyúrta. Remélem kicsit jobb kézügyessége lesz, mint az anyjának...
Addig is nappal próbálom őt lekötni és fakockázunk, legózunk, színezünk, mondókázunk. Tegnap este kínomban már egy Bogyó és Babóca mesét is betettem neki a youtube-on. Kedveskedni akartam neki a mesével és a kedvencét tettem be, A hóember-t. Nézzétek meg milyen kis kedves mese! Nos annál a pontnál, amikor Bogyó és Babóca nekimegy a hóembernek és az darabokra hullik, Nórinak lekonyult a szája, majd őrületes sírásba kezdett. Ennyit az anyai jószándékról!
Ma már okosabb voltam és arra gondoltam, ki kéne találnom valamilyen új játékot. Aztán eszembe jutott, hogy már régóta szerettem volna gyurmázni Nórival, de legutóbb Balázs lebeszélt arról, hogy gyurmát vegyek. Szóval amíg Nóri aludt gyorsan körülnéztem a neten és találtam egy jó házi gyurma receptet. Megcsináltam és tök szupi kis gyurmáink lettek :)
Nóri az alvásból felébredve nagy kerek szemekkel nézte, hogy mik ezek a színes izék. Lelkesen sorolta a színek nevét és fogdosta a kis gömb alakú gyurmákat. És akkor itt jött a neheze! Milyen formákat készítsünk?... Először csináltam egy teknősbékát, mivel Nórinak ez most nagy kedvence. Franciaországban kapott egy plüss kis tekit, amit mindenhová magával cipel. Első próbálkozásra nem is lett olyan rossz. Mikor megkérdeztem, hogy ez mi, Nóri azt felelte, hogy "hagya" azaz hangya. Öööööö... OK! Gondoltam próbálkozok valami mással. Mostanában sokszor játszik a macijaival. Mivel épp a rózsaszín maciját szorongatta, gondoltam csinálok egy rózsaszín macit. Elég pofás is lett. Nóri nagyokat sikongatva mondta, hogy röfi. Jobban szemügyre vettem és kicsit tényleg disznófeje lett szegény macimnak... Sebaj! Biztosan a választott szín vezette félre... De még mindig nem adtam fel! Úgy döntöttem, csinálok valami igazán könnyűt! Egy hóembert! Ez tényleg tök egyszerű: három egyre kisebb gombóc egymáson, barna szemek, gombok, répaorr, kalap. Mikor megkérdeztem Nórit, hogy ez mi, azt válaszolta, hogy egy "bá" és mutatta a bácsi jelét. Szóval ez egy bácsi. Hát az már nem is olyan rossz. De azért bántotta az önérzetemet, hogy eddig egyet sem ismert fel a gyerek. Így úgy gondoltam, tutira megyek és készítettem egy napocskát. Ezzel tényleg nem lehet melléfogni: sárga korong köré néhány napsugár, szemek, mosolygó száj oszt' kész. Kérdeztem: ez mi? Mire Nóri: "vi-vi" azaz virág. Majd közelebb is hajolt hozzá, hogy megszagolja és mondta, hogy "happ" azaz hapci. Na gondoltam OK! Akkor készítek neki egy virágot és azt tuti, hogy felismeri majd. Elkészült a virág és kérdeztem tőle, hogy ez mi. Mire Nóri mondta, hogy ez "gyuka" azaz gyurma. Mondtam, hogy ez egy virág. Mire Nóri kijelentette, hogy "Nem!". Na jóóóól van! -gondoltam magamban. És itt befejeztük a technika órát.
Amúgy Nórinak nagy tetszett a gyurma állaga, a színek. Élvezettel püfölte és gyúrta. Remélem kicsit jobb kézügyessége lesz, mint az anyjának...
2012. szeptember 23., vasárnap
Újdonságok: egyedül eszik kanállal, bújócskázunk, fogja a liftben a kapaszkodót, vásárol, babázik, kirakózik és végre a nevemen szólít
A nyarlásról hamarosan írok egy hosszabb bejegyzést. Készülnek a fotók is, amiket hamarosan feltöltünk.
A nyaralásunk alatt Nóri rengeteget fejlődött. Sokkal többet dumál, sok új szót tanult, bátrabb, ügyesebben megy. Olyan öröm volt látni, ahogy felfedezett minden apróságot és hogy ilyen rövid idő alatt mennyit fejlődött, mennyi új dolgot tanult és milyen sokat tapasztalt.
A nyaralás alatt sokat önállósodott. Sokszor próbálkozott kanállal enni egyedül. Ezért a hazaérésünk után már többször is egyedül ette meg az ebédjét :) Egész pontosan én a kanálra teszem neki a falatot, Ő pedig beteszi a szájába. Néha már Ő is próbál kanalazni. A pohárból való ivás is egyre ügyesebben megy neki. Mostanra már a sima vizes pohárból is gond nélkül iszik egyedül.
A nyaralás előtt pár nappal kezdtünk el bújócskát játszani. Az egész teljesen véletlen volt. Ugyanis az ágy mellett kerestem valamit és Nóri nem vett észre, elkezdett keresni és amikor meglátott nagyokat sikongatott. Ekkor megkértem, hogy maradjon ott és mondtam neki, hogy én átmegyek a másik szobában elbújok és majd szólok, ha jöhet megkeresni. Legnagyobb meglepetésemre nem jött azonnal utánam, hanem tényleg megvárta, amíg szóltam neki. Ekkor átjött, megkeresett, majd azonnal mutatta, hogy "még". Én visszamentem a hálószobába és megint elbújtam. Ezt játszottuk kb. 20 percen keresztül :)
A nyaralás alatt is többször bújócskáztunk és akkor is nagyon élvezte. Balázs csodálkozott, hogy ilyen picin érti a szabályokat és be is tartja őket. Nagyon édes! Persze fordítva még nem megy a dolog. Szóval egyelőre én bújok el mindig és Ő keres engem.
Már kb. egy hónapja kapaszkodik -egész pontosan csimpaszkodik, mert épphogy feléri- a liftben lévő korlátra, amikor liftezünk. Olyan édes, ahogy próbálja utánozni, amit tőlünk lát.
Tegnap elmentünk nézni pár őszi dolgot Nórinak. Vettünk neki egy vékonyabb kabátot és egy őszi farmert is. A boltban odament Ő is a ruhákhoz és szó szerint nézelődött. Válogatott, megnézegette, lapozgatott és közben dumált. Ahogy ugye az anyukájától látja :)
A héten elkezdett játszani a babával úgy, hogy a babákkal mutogat mintha "beszégetnének" és ami igazán édes, hogy a babák adnak egymásnak puszit. Összeérinit a két baba arcát és köben cuppog. Ma délután pedig már babajelelt is a babákkal. Játék közben arra lettem figyelmes, hogy Nóri ismételgeti, hogy "apa". Mikor odanéztem, akkor láttam, hogy baba kezével próbál babajelelni, azaz "beszélteti" a babáit.
Egyébként egy éves kora óta babázik. Akkor kezdte el "etetni", "itatni" és "ringatni" a babákat. Azóta rendszeresen játszik velük, lefekteti őket aludni, betakarja őket, puszit ad nekik, vagy épp a babakocsiba teszi őket és elmegy velük sétálni :)
Az utazás előt pár héttel kezdett el kirazkózni. Már írtam, hogy a mellettünk lévő könyvesboltban szoktam vásárolni. Nyáron beszereztünk két könyvet, amelyiknek minden duplaoldalán az egyik oldal egy négydarabos kirakó. Nóri imádja ezeket! Először persze csak kivenni szerettte a darabokat. Most már próbálja ezeket összerakni és két darabot már ügyesen összetesz.
Mint ahogy fent írtam a nyaralás alatt sok új szót tanult. Persze soknak még csak a saját babanyelvén mondja a nevét. Viszont ami számomra igazán nagy öröm, hogy végre elkezdte mondani, hogy "anya", ami az Ő szájából úgy hangzik, hogy "anci", vagy "anc".
És végül egy mókás dolog, amit pár napja kezdett el csiálni: hátrafelé jár :) Már nem is tudom, hogy jött ez neki, valószínű véletlenül fedezte fel, hogy ilyet is tud. Azóta is ha néha eszébe jut hátrál és közben nevet :)
A nyaralásunk alatt Nóri rengeteget fejlődött. Sokkal többet dumál, sok új szót tanult, bátrabb, ügyesebben megy. Olyan öröm volt látni, ahogy felfedezett minden apróságot és hogy ilyen rövid idő alatt mennyit fejlődött, mennyi új dolgot tanult és milyen sokat tapasztalt.
A nyaralás alatt sokat önállósodott. Sokszor próbálkozott kanállal enni egyedül. Ezért a hazaérésünk után már többször is egyedül ette meg az ebédjét :) Egész pontosan én a kanálra teszem neki a falatot, Ő pedig beteszi a szájába. Néha már Ő is próbál kanalazni. A pohárból való ivás is egyre ügyesebben megy neki. Mostanra már a sima vizes pohárból is gond nélkül iszik egyedül.
A nyaralás előtt pár nappal kezdtünk el bújócskát játszani. Az egész teljesen véletlen volt. Ugyanis az ágy mellett kerestem valamit és Nóri nem vett észre, elkezdett keresni és amikor meglátott nagyokat sikongatott. Ekkor megkértem, hogy maradjon ott és mondtam neki, hogy én átmegyek a másik szobában elbújok és majd szólok, ha jöhet megkeresni. Legnagyobb meglepetésemre nem jött azonnal utánam, hanem tényleg megvárta, amíg szóltam neki. Ekkor átjött, megkeresett, majd azonnal mutatta, hogy "még". Én visszamentem a hálószobába és megint elbújtam. Ezt játszottuk kb. 20 percen keresztül :)
A nyaralás alatt is többször bújócskáztunk és akkor is nagyon élvezte. Balázs csodálkozott, hogy ilyen picin érti a szabályokat és be is tartja őket. Nagyon édes! Persze fordítva még nem megy a dolog. Szóval egyelőre én bújok el mindig és Ő keres engem.
Már kb. egy hónapja kapaszkodik -egész pontosan csimpaszkodik, mert épphogy feléri- a liftben lévő korlátra, amikor liftezünk. Olyan édes, ahogy próbálja utánozni, amit tőlünk lát.
Tegnap elmentünk nézni pár őszi dolgot Nórinak. Vettünk neki egy vékonyabb kabátot és egy őszi farmert is. A boltban odament Ő is a ruhákhoz és szó szerint nézelődött. Válogatott, megnézegette, lapozgatott és közben dumált. Ahogy ugye az anyukájától látja :)
A héten elkezdett játszani a babával úgy, hogy a babákkal mutogat mintha "beszégetnének" és ami igazán édes, hogy a babák adnak egymásnak puszit. Összeérinit a két baba arcát és köben cuppog. Ma délután pedig már babajelelt is a babákkal. Játék közben arra lettem figyelmes, hogy Nóri ismételgeti, hogy "apa". Mikor odanéztem, akkor láttam, hogy baba kezével próbál babajelelni, azaz "beszélteti" a babáit.
Egyébként egy éves kora óta babázik. Akkor kezdte el "etetni", "itatni" és "ringatni" a babákat. Azóta rendszeresen játszik velük, lefekteti őket aludni, betakarja őket, puszit ad nekik, vagy épp a babakocsiba teszi őket és elmegy velük sétálni :)
Az utazás előt pár héttel kezdett el kirazkózni. Már írtam, hogy a mellettünk lévő könyvesboltban szoktam vásárolni. Nyáron beszereztünk két könyvet, amelyiknek minden duplaoldalán az egyik oldal egy négydarabos kirakó. Nóri imádja ezeket! Először persze csak kivenni szerettte a darabokat. Most már próbálja ezeket összerakni és két darabot már ügyesen összetesz.
Mint ahogy fent írtam a nyaralás alatt sok új szót tanult. Persze soknak még csak a saját babanyelvén mondja a nevét. Viszont ami számomra igazán nagy öröm, hogy végre elkezdte mondani, hogy "anya", ami az Ő szájából úgy hangzik, hogy "anci", vagy "anc".
És végül egy mókás dolog, amit pár napja kezdett el csiálni: hátrafelé jár :) Már nem is tudom, hogy jött ez neki, valószínű véletlenül fedezte fel, hogy ilyet is tud. Azóta is ha néha eszébe jut hátrál és közben nevet :)
2012. szeptember 7., péntek
Újdonságok: színek, labdázik, felevszi a szandált, birtokviszonyok és kicsit bővebben a játszózásról
Összeszedtem, hogy mely színeket ismeri már Nóri. Ezeket felismeri és kiválasztja a filcek közül. De a játékain is mutatja. Vagy pl. színek alapján ki tudja válogtni a ruhacsipeszeket. A játszótéren is mondogatja, hogy mi milyen színű. Nagyon édes. Szóval ismeri már a sárgát (sá-sá, ez a citromsárga), a zöldet (zö-zö), a kéket (kééé), a szürkét (szüüü), a lilát (lia), a barnát (bbbb), a barackot (ezt többnyire a filcek esetében használjuk, mondja, hogy "ba" és mutatja a barack -mint gyümölcs- jelét), a narancssárgát (ez a kedvencem Nóri nyelvén, ez a dünszi :) és a legújabb, amit megtanult a piros (pi-pi).
Sok labdázunk mostanában. Főleg a nagy, rózsaszín labdáját szereti. Ezt már eldobja, rúgja és néha sikerül elkapnia is. Valamint szeret ráülni és ráfeküdni is :)
Új dolog, hogy egyedül is fel tudja venni a szandálját. Legtöbbször csak az egyik lábára veszi fel és úgy indul neki a nagyvilágnak. A héten felvette mindkét lábára, de kacsaláb volt. Én már ennek is nagyon örültem :)
Már hetek óta előfordul, hogy Balázs cuccaira mondja, hogy "apa". Elkezdte mondogatni (illetve esetemben mutatni), hogy "anya" és én dolgaimra is. A sajátjaira szintén azt mutatja, hogy "apa" :)
Egyébként mindig meglepődök, hogy milyen gyorsan tanul Nóri a többi gyerektől. A múltkor a játszón volt egy kislány, aki a földön lévő faforgácsokat a csúszda végére felpakolta. Persze ezt azonnal utánozni kezdte Nóri. Azóta is mindig csinálja, bár minden alkalommal eltakrítjuk és mondom neki, hogy nem szabad odapakolni a pici fadarabokat. Pár nappal később egy kisfiú két másik barátjával a dömperjére pakolta fel a faforgácsokat. Nóri pedig készségesen nekiállt segíteni nekik. Együtt hordták a fadarabkákat és pakolták a pici autóra. A végén a fiúk eltolták a dömpert. Nóri pár méterig követte őket, majd visszament a csúszdához.
Nagyon szeretem ha más gyerekekkel interakcióba lép és biztatom is ilyenkor. Ha valaki odajön hozzánk megnézni egy-egy játékát, akkor mindig angolul beszélek hozzá és mondom neki, hogy mutassa meg, vagy adja oda a játékát a másik gyereknek. Néha szoktak így labdázni másokkal. De az igazi sikere a pici babakocsinknak szokott lenni. Ezt többen is kölcsön szokták kérni. Eddig mindenki nagyon vigyázott a kölcsönkapott cuccainkra és kérés nélkül visszahozták, vagy visszatették a helyükre.
A szülők egyébként nem nagyon szoktak beszélgetni a játszón. Persze néha megejtünk egy-egy "small talk"-ot a gyerekek koráról, vagy arról, hogy milyen szeles megint az idő. De ismerkedni nem igazán lehet.
A kisebbeknek való játékoknál (mászóka, csúszda, hinta) jellemző, hogy a szülők a gyerek -főleg a totyogók- közelében állnak. Ezt azért szeretem, mert így a gyerekek szabályokat is tanulnak: ki megy először, a másikat maguk elé kell engedni, vagy hogy vigyázzanak a kisebbekre stb. A nagyobb gyerekek esetében viszont előfordul, hogy a szülő messzebb van. Általában nem szokott gond lenni ezekkel a gyerekekkel sem. Kérés nélkül betartják a játszótéri (illem)szabályokat. Ha mégis előfordul, hogy valamelyik beelőzni Nórit, vagy nem figyel rá, akkor rászólok, hogy Nóri volt ott először és megkérem, hogy engedje előbbre, vagy finoman figyelmeztetem, hogy figyeljen oda a kisbabára. Mindig hallgatnak rám. Olyan még sosem fordult elő, hogy a szülőnek kellett volna szólnom, hogy fegyelmezze a gyerekét. Pedig naponta kétszer is megyünk a játszóra és jó idő esetén rengetegen szoktak lenni. Múltkor volt, hogy egy kisfiú mindig a csúszdán mászott fel az autóját húzta maga után és aztán legurította a csúszdán. Hiába szóltam rá, hogy a lépcsőn menjen fel, ne a csúszdán, illetve, hogy hagyja, hogy Nóri csússzon le ha épp ő lett volna soron. Meg se hallotta. Gondoltam másfelől közelítek és hangosan elkedztem Nórinak dicsérni a kisfiú autóját. Hogy milyen klasszul néz ki és hogy milyen gyorsan tudja legurítani. A kisfiú varázsütésre egy kisangyal lett :) Odajött, megmutatta a kocsiját, megengedte, hogy Nóri is megfogja és onnan kezdve rendeltetésszerűen a lépcsőn ment fel és ha épp Nóri volt soron, akkor megvárta míg lecsúszik.
Sok labdázunk mostanában. Főleg a nagy, rózsaszín labdáját szereti. Ezt már eldobja, rúgja és néha sikerül elkapnia is. Valamint szeret ráülni és ráfeküdni is :)
Új dolog, hogy egyedül is fel tudja venni a szandálját. Legtöbbször csak az egyik lábára veszi fel és úgy indul neki a nagyvilágnak. A héten felvette mindkét lábára, de kacsaláb volt. Én már ennek is nagyon örültem :)
Már hetek óta előfordul, hogy Balázs cuccaira mondja, hogy "apa". Elkezdte mondogatni (illetve esetemben mutatni), hogy "anya" és én dolgaimra is. A sajátjaira szintén azt mutatja, hogy "apa" :)
Egyébként mindig meglepődök, hogy milyen gyorsan tanul Nóri a többi gyerektől. A múltkor a játszón volt egy kislány, aki a földön lévő faforgácsokat a csúszda végére felpakolta. Persze ezt azonnal utánozni kezdte Nóri. Azóta is mindig csinálja, bár minden alkalommal eltakrítjuk és mondom neki, hogy nem szabad odapakolni a pici fadarabokat. Pár nappal később egy kisfiú két másik barátjával a dömperjére pakolta fel a faforgácsokat. Nóri pedig készségesen nekiállt segíteni nekik. Együtt hordták a fadarabkákat és pakolták a pici autóra. A végén a fiúk eltolták a dömpert. Nóri pár méterig követte őket, majd visszament a csúszdához.
Nagyon szeretem ha más gyerekekkel interakcióba lép és biztatom is ilyenkor. Ha valaki odajön hozzánk megnézni egy-egy játékát, akkor mindig angolul beszélek hozzá és mondom neki, hogy mutassa meg, vagy adja oda a játékát a másik gyereknek. Néha szoktak így labdázni másokkal. De az igazi sikere a pici babakocsinknak szokott lenni. Ezt többen is kölcsön szokták kérni. Eddig mindenki nagyon vigyázott a kölcsönkapott cuccainkra és kérés nélkül visszahozták, vagy visszatették a helyükre.
A szülők egyébként nem nagyon szoktak beszélgetni a játszón. Persze néha megejtünk egy-egy "small talk"-ot a gyerekek koráról, vagy arról, hogy milyen szeles megint az idő. De ismerkedni nem igazán lehet.
A kisebbeknek való játékoknál (mászóka, csúszda, hinta) jellemző, hogy a szülők a gyerek -főleg a totyogók- közelében állnak. Ezt azért szeretem, mert így a gyerekek szabályokat is tanulnak: ki megy először, a másikat maguk elé kell engedni, vagy hogy vigyázzanak a kisebbekre stb. A nagyobb gyerekek esetében viszont előfordul, hogy a szülő messzebb van. Általában nem szokott gond lenni ezekkel a gyerekekkel sem. Kérés nélkül betartják a játszótéri (illem)szabályokat. Ha mégis előfordul, hogy valamelyik beelőzni Nórit, vagy nem figyel rá, akkor rászólok, hogy Nóri volt ott először és megkérem, hogy engedje előbbre, vagy finoman figyelmeztetem, hogy figyeljen oda a kisbabára. Mindig hallgatnak rám. Olyan még sosem fordult elő, hogy a szülőnek kellett volna szólnom, hogy fegyelmezze a gyerekét. Pedig naponta kétszer is megyünk a játszóra és jó idő esetén rengetegen szoktak lenni. Múltkor volt, hogy egy kisfiú mindig a csúszdán mászott fel az autóját húzta maga után és aztán legurította a csúszdán. Hiába szóltam rá, hogy a lépcsőn menjen fel, ne a csúszdán, illetve, hogy hagyja, hogy Nóri csússzon le ha épp ő lett volna soron. Meg se hallotta. Gondoltam másfelől közelítek és hangosan elkedztem Nórinak dicsérni a kisfiú autóját. Hogy milyen klasszul néz ki és hogy milyen gyorsan tudja legurítani. A kisfiú varázsütésre egy kisangyal lett :) Odajött, megmutatta a kocsiját, megengedte, hogy Nóri is megfogja és onnan kezdve rendeltetésszerűen a lépcsőn ment fel és ha épp Nóri volt soron, akkor megvárta míg lecsúszik.
2012. szeptember 6., csütörtök
Utolsó nyári napok egyike
Olyan jó kis napunk volt ma Nórival. Fárasztó, de nagyon jó :)
Gyönyörű idő volt! Már napok óta napsütéses, szélcsendes kellemes meleg idő van. Imádom! Nem tudok ellenállni a jó időnek és bár sok más dolgom lett volna ma (pl. bapakolni a nyaralásunkhoz), de inkább úgy döntöttem kihasználjuk ezt a szép napot és kimentünk sétálni. Az East Pier-hez (keleti gát) mentünk, mert messziről láttam, hogy több árus is ki van pakolva és gondoltam közelebbről is megnézzük a dolgot.
Kiderül, hogy ez a fesztivál most kerül megrendezésre, illetve ez a verseny is most zajlik itt Dun Laoghaire-ben. Délelőtt csak egy gyors sétát tettünk, majd Nóri délutáni alvása után ismét kimentünk. Ekkor már álltak a felfújható várak (bouncy castles) és a körhinták (merry-go-round), valamint addigra már több árus is kipakolt. Voltak ételes, játékos, könyves és ruhás standok is. Mi nem vettünk semmit, csak körülnéztünk. Viszont befizettünk a felfújható várakra. 20 perc móka 3 euróba kerül. Nem olcsó mulatság -tekintve, hogy pl. a baba-mama klubb, ami 3 óra és még tízórait is adnak 2 euró, de mindegy, ennyi belefér. Több vár is állt. Volt, amibe fel lehetett mászni, majd a másik oldalon lecsúszni és volt olyan is, amibe be lehetett mászni, majd különböző akadályokon át lehetett a másik végébe eljutni, ahol szintén egy csúszda volt. Mi egy kisebbeknek valót szemeltünk ki. Ide is jöttek néha nagyobbak, de párat ugráltak és mentek is tovább, mert nekik ez uncsi volt. Nórinak viszont tökéletes volt :) Először furcsa volt neki a dolog, de amint meglátta a többi gyereket, hogy hogy csinálják és hogy mennyire élvezik, megtetszett neki is. Csak a gyerekek mehettek fel, cipő nélkül, így én a széléről szemléltem Nórit. A többi gyerek nagyon rendes volt, figyeltek Nórira és kikerülték őt. Sőt, volt aki rászólt a többiekre, hogy vigyázzanak, mert ott van egy kisbaba. Egy fiúcska volt csak, Ő olyan 4-5 éves lehetett, aki mint az őrült ugrált ide-oda és nem volt tekintettel Nórira. Szóltam neki, hogy kérlek, óvatosabban a kisbaba körül és szót is fogadott. Sőt, szerintem szegénykét megrémisztettem, mert többet vissza sem jött.
A gáton sétálva Nóri kiszúrta, hogy nálunk van egy pici műanyag doboz. Tudja már, hogy ez kaját jelent. Mutatta, hogy vegyük ki és nagyon megörült, amikor meglátta, hogy muffinok vannak benne :) Le is ült azonnal és elkezdett csemegézni belőle.
Az uzsonna után elmentünk a parkba. Bementünk a játszóra. Itt egy kicsit hintázott, csúszdázott, mászókázott és mentünk tovább vásárolni a Tesco-ba. Hat után értünk haza. Én azóta is teljesen ki vagyok purcanva. De szerintem Nóri is elfáradt, mert már 3/4 nyolckor bealudt.
Holnap pakolunk és készülünk, mert szombat reggel indulunk nyaralni. Ezúttal Dél-Franciaország az úticél, egész pontosan Nizza. Már nagyon várjuk!
Update: ezt a videót másnap készítettem az egyik felfújható várban. Nóri ma sokkal jobban élvezte a dolgot. Végig kurjongatott, sikongatott, mászkált. Eltanulta a többi gyerektől, hogy milyen jó móka ez :) Gondolkodtam, hogy vajon mennyi idős kortól ugrálnak a gyerekek. Nóri még nem ugrál, úgy értem két lábon tudatosan. Néha már leugrott egy-egy alkalommal a csúszda végéről, de az csak véletlen volt. Ma volt egy kislány ezen az ugráló váron, aki 22 hónapos volt (azaz 3 hónappal idősebb Nórinál) és olyan ügyesen ugrált.
Íme a videó:
Gyönyörű idő volt! Már napok óta napsütéses, szélcsendes kellemes meleg idő van. Imádom! Nem tudok ellenállni a jó időnek és bár sok más dolgom lett volna ma (pl. bapakolni a nyaralásunkhoz), de inkább úgy döntöttem kihasználjuk ezt a szép napot és kimentünk sétálni. Az East Pier-hez (keleti gát) mentünk, mert messziről láttam, hogy több árus is ki van pakolva és gondoltam közelebbről is megnézzük a dolgot.
Kiderül, hogy ez a fesztivál most kerül megrendezésre, illetve ez a verseny is most zajlik itt Dun Laoghaire-ben. Délelőtt csak egy gyors sétát tettünk, majd Nóri délutáni alvása után ismét kimentünk. Ekkor már álltak a felfújható várak (bouncy castles) és a körhinták (merry-go-round), valamint addigra már több árus is kipakolt. Voltak ételes, játékos, könyves és ruhás standok is. Mi nem vettünk semmit, csak körülnéztünk. Viszont befizettünk a felfújható várakra. 20 perc móka 3 euróba kerül. Nem olcsó mulatság -tekintve, hogy pl. a baba-mama klubb, ami 3 óra és még tízórait is adnak 2 euró, de mindegy, ennyi belefér. Több vár is állt. Volt, amibe fel lehetett mászni, majd a másik oldalon lecsúszni és volt olyan is, amibe be lehetett mászni, majd különböző akadályokon át lehetett a másik végébe eljutni, ahol szintén egy csúszda volt. Mi egy kisebbeknek valót szemeltünk ki. Ide is jöttek néha nagyobbak, de párat ugráltak és mentek is tovább, mert nekik ez uncsi volt. Nórinak viszont tökéletes volt :) Először furcsa volt neki a dolog, de amint meglátta a többi gyereket, hogy hogy csinálják és hogy mennyire élvezik, megtetszett neki is. Csak a gyerekek mehettek fel, cipő nélkül, így én a széléről szemléltem Nórit. A többi gyerek nagyon rendes volt, figyeltek Nórira és kikerülték őt. Sőt, volt aki rászólt a többiekre, hogy vigyázzanak, mert ott van egy kisbaba. Egy fiúcska volt csak, Ő olyan 4-5 éves lehetett, aki mint az őrült ugrált ide-oda és nem volt tekintettel Nórira. Szóltam neki, hogy kérlek, óvatosabban a kisbaba körül és szót is fogadott. Sőt, szerintem szegénykét megrémisztettem, mert többet vissza sem jött.
A gáton sétálva Nóri kiszúrta, hogy nálunk van egy pici műanyag doboz. Tudja már, hogy ez kaját jelent. Mutatta, hogy vegyük ki és nagyon megörült, amikor meglátta, hogy muffinok vannak benne :) Le is ült azonnal és elkezdett csemegézni belőle.
Az uzsonna után elmentünk a parkba. Bementünk a játszóra. Itt egy kicsit hintázott, csúszdázott, mászókázott és mentünk tovább vásárolni a Tesco-ba. Hat után értünk haza. Én azóta is teljesen ki vagyok purcanva. De szerintem Nóri is elfáradt, mert már 3/4 nyolckor bealudt.
Holnap pakolunk és készülünk, mert szombat reggel indulunk nyaralni. Ezúttal Dél-Franciaország az úticél, egész pontosan Nizza. Már nagyon várjuk!
Update: ezt a videót másnap készítettem az egyik felfújható várban. Nóri ma sokkal jobban élvezte a dolgot. Végig kurjongatott, sikongatott, mászkált. Eltanulta a többi gyerektől, hogy milyen jó móka ez :) Gondolkodtam, hogy vajon mennyi idős kortól ugrálnak a gyerekek. Nóri még nem ugrál, úgy értem két lábon tudatosan. Néha már leugrott egy-egy alkalommal a csúszda végéről, de az csak véletlen volt. Ma volt egy kislány ezen az ugráló váron, aki 22 hónapos volt (azaz 3 hónappal idősebb Nórinál) és olyan ügyesen ugrált.
Íme a videó:
2012. szeptember 4., kedd
Me time
Az utóbbi napokban sok idő jutott magamra. Meg kell mondjam, nagyon jól esett hosszabb időt is egyedül lenni. Csak magammal. Jó volt babakocsi nélkül mászkálni a városban. Egy kicsit elvegyülni a dolgozó emberek tömegében.
Az úgy volt, hogy hétvégén elmentem Katához kozmetikára. A szokásos gyantázás mellett volt most arckezelés is és mivel nemsokára indulunk nyaralni feltetettem 3D-s szempillákat is. Ez utóbbiak azért jobbak, mint a sima műszempillák, mert Kata egyesével ragasztja őket az eredeti szempillákhoz, így egyrészt sokkal tartósabbak. Másrészt természetesnek tűnnek. Egész pontosan olyan, mintha szempillaspirállal lenne a szemem kifestve. Nekem nagyon tetszik :) Katáról már többször meséltem. Ha jól számolom már 4 éve járok hozzá. A kozmetikája a belvárosban, a Christ church mellett található, ha szépülni szeretnétek, vagy egy kis kényeztetésre vágytok megfizetethető áron, akkor csak ajánlani tudom.
Kedd délután pedig a Buff Day Spa-ban voltam, ez a Grafton Street-en található. Ez utóbbit Balázstól kaptam szülinapomra. Egy lávaköves testmasszázson, valamint manikűrön és pedikűrön voltam. Az előző valami isteni-fantasztikus-frenetikus volt. Szavakba nem önthetem mennyire jól esett és hogy mennyire szükségem volt már rá. A masszőr csaj nagyon profi volt. A manikűrtől, illetve a pedikűrtől nem dobtam el az agyamat. A nővérem százszor szebben megcsinálja a körmömet :)
A hely amúgy nagyon igényes. A recepciós körbevezetett az elején. Adott egy fürdőköpenyt és egy pár papucsot. Átöltöztem, majd leültem a váró résznél, ahol ki vannak készítve női magazinok. Lehet csinálni teát, vagy kávét. Pár perc várakozás után jött is a masszőröm, aki bemutatkozott és egy kis szobába bevezetett. A teljes testmasszázs 90 perc volt és mivel ajándék volt, az ára titok :) De a honlapon megnézhetitek az árakat is. Masszázs esetén használható a szauna és egy ún. "tranquility room". De az egész hely elég csendes, nincs duruzsolás, vagy beszéd. Figyelnek az ügyfél kényelmére (tőlem kb. 3-szor kérdezték meg, hogy kérek-e valamit inni és hogy minden rendben van-e). Tényleg a kényeztetés és a szépítés a cél. Ha minden jól megy 5 hét múlva megint megyek :)
Az úgy volt, hogy hétvégén elmentem Katához kozmetikára. A szokásos gyantázás mellett volt most arckezelés is és mivel nemsokára indulunk nyaralni feltetettem 3D-s szempillákat is. Ez utóbbiak azért jobbak, mint a sima műszempillák, mert Kata egyesével ragasztja őket az eredeti szempillákhoz, így egyrészt sokkal tartósabbak. Másrészt természetesnek tűnnek. Egész pontosan olyan, mintha szempillaspirállal lenne a szemem kifestve. Nekem nagyon tetszik :) Katáról már többször meséltem. Ha jól számolom már 4 éve járok hozzá. A kozmetikája a belvárosban, a Christ church mellett található, ha szépülni szeretnétek, vagy egy kis kényeztetésre vágytok megfizetethető áron, akkor csak ajánlani tudom.
Kedd délután pedig a Buff Day Spa-ban voltam, ez a Grafton Street-en található. Ez utóbbit Balázstól kaptam szülinapomra. Egy lávaköves testmasszázson, valamint manikűrön és pedikűrön voltam. Az előző valami isteni-fantasztikus-frenetikus volt. Szavakba nem önthetem mennyire jól esett és hogy mennyire szükségem volt már rá. A masszőr csaj nagyon profi volt. A manikűrtől, illetve a pedikűrtől nem dobtam el az agyamat. A nővérem százszor szebben megcsinálja a körmömet :)
A hely amúgy nagyon igényes. A recepciós körbevezetett az elején. Adott egy fürdőköpenyt és egy pár papucsot. Átöltöztem, majd leültem a váró résznél, ahol ki vannak készítve női magazinok. Lehet csinálni teát, vagy kávét. Pár perc várakozás után jött is a masszőröm, aki bemutatkozott és egy kis szobába bevezetett. A teljes testmasszázs 90 perc volt és mivel ajándék volt, az ára titok :) De a honlapon megnézhetitek az árakat is. Masszázs esetén használható a szauna és egy ún. "tranquility room". De az egész hely elég csendes, nincs duruzsolás, vagy beszéd. Figyelnek az ügyfél kényelmére (tőlem kb. 3-szor kérdezték meg, hogy kérek-e valamit inni és hogy minden rendben van-e). Tényleg a kényeztetés és a szépítés a cél. Ha minden jól megy 5 hét múlva megint megyek :)
2012. szeptember 3., hétfő
Este jó, este jó...
Nagyon szeretem az esti rutinunkat. Nemcsak azért, mert olyankor Balázs is végre itthon van, hanem főleg azért, mert együtt vagyunk. Hárman.
Nálunk az este úgy néz ki, hogy Balázs 7 körül érkezik haza. Nóri 6 körül eszik, úgyhogy ilyenkor már végezni szoktunk és általában játszunk, vagy olvasunk.
Mikor Nóri hallja a kulcs csörgését a zárban, teljes extázisba esik. Szokta mondani és mutatni is, hogy "apa". Mire Balázs kinyitja az ajtót, Nóri már rohan is felé és gyorsan felkap valami kis kincset, amit odavisz neki. Miután üdvözöltük Apát, beszélgetünk egy kicsit és elkezdünk összepakolni. Fél 8-kor fürdetjük Nórit, addigra minden játék a helyére kerül.
A fürdetést általában Balázs végzi, én csak jelen vagyok ilyenkor és gyönyörködöm a kis családomban. Nóri még mindig a kiskádban fürdik. Ezt bele szoktuk tenni a nagy kádba. Fürdőkenőcsöt használunk a fürdetéshez, Silcock's Base-t.
Mostanában a kedvence a fürdésben a talpmasszázs :) Balázs kéri az egyik lábát és Nóri már kéjenc mosollyal nyújtja is neki, mert tudja, hogy mi jön: a talpmosás. Ezt imádja! Balázs finoman dörgöli, simogatja a lábát a szappannal. Nóri pedig közben azt mondogatja, hogy "fi-fi" (azaz finom). Majd kérni sem kell a másik tappancsot, mert azonnal adja. Ha azzal végeztek, akkor megint adja az előzőt és mutatja, hogy "még" :)
Ezek a videók tegnap készültek.
A fürdetést mindig ugyanúgy fejezzük be. Nóri elköszön az összes fürdős állatkától. Mindegyiknek puszit ad és Balázs felsorakoztatja őket a kád szélére, a helyükre és mondja, hogy mennek aludni az állatok. Én is adok Nórinak egy jó éjt puszit és kimegyek. Ezután Balázs mindig mondja, hogy vége van a fürdésnek, számol, hogy eeegy-kettttő-háááá-rom és kiveszi Nórit. Az ágyra előkészített törölközőre teszi és megtörli. Nóri ilyenkor már tűkön ül, merthogy jól tudja, hogy az estimese következik. Este mindig ugyanazt a könyvet olvassa fel neki Balázs. Ezt még karácsonyra kaptuk Szilvitől. Pöttyöm Katica születésnapjáról szól, aminek a végén a kis Katicabogár befekszik az ágyikójába és elalszik. A mese végén Nóri mindig megpuszilja a pici Katicát és már bújik is az apja ölébe. A mese után Balázs átviszi a gyerekszobába, ott felöltözteti, fogat mos neki, megfésüli és leteszi aludni. 8 körül szokott elaludni. +/- 10 perc :)
Nálunk az este úgy néz ki, hogy Balázs 7 körül érkezik haza. Nóri 6 körül eszik, úgyhogy ilyenkor már végezni szoktunk és általában játszunk, vagy olvasunk.
Mikor Nóri hallja a kulcs csörgését a zárban, teljes extázisba esik. Szokta mondani és mutatni is, hogy "apa". Mire Balázs kinyitja az ajtót, Nóri már rohan is felé és gyorsan felkap valami kis kincset, amit odavisz neki. Miután üdvözöltük Apát, beszélgetünk egy kicsit és elkezdünk összepakolni. Fél 8-kor fürdetjük Nórit, addigra minden játék a helyére kerül.
A fürdetést általában Balázs végzi, én csak jelen vagyok ilyenkor és gyönyörködöm a kis családomban. Nóri még mindig a kiskádban fürdik. Ezt bele szoktuk tenni a nagy kádba. Fürdőkenőcsöt használunk a fürdetéshez, Silcock's Base-t.
Mostanában a kedvence a fürdésben a talpmasszázs :) Balázs kéri az egyik lábát és Nóri már kéjenc mosollyal nyújtja is neki, mert tudja, hogy mi jön: a talpmosás. Ezt imádja! Balázs finoman dörgöli, simogatja a lábát a szappannal. Nóri pedig közben azt mondogatja, hogy "fi-fi" (azaz finom). Majd kérni sem kell a másik tappancsot, mert azonnal adja. Ha azzal végeztek, akkor megint adja az előzőt és mutatja, hogy "még" :)
Ezek a videók tegnap készültek.
A fürdetést mindig ugyanúgy fejezzük be. Nóri elköszön az összes fürdős állatkától. Mindegyiknek puszit ad és Balázs felsorakoztatja őket a kád szélére, a helyükre és mondja, hogy mennek aludni az állatok. Én is adok Nórinak egy jó éjt puszit és kimegyek. Ezután Balázs mindig mondja, hogy vége van a fürdésnek, számol, hogy eeegy-kettttő-háááá-rom és kiveszi Nórit. Az ágyra előkészített törölközőre teszi és megtörli. Nóri ilyenkor már tűkön ül, merthogy jól tudja, hogy az estimese következik. Este mindig ugyanazt a könyvet olvassa fel neki Balázs. Ezt még karácsonyra kaptuk Szilvitől. Pöttyöm Katica születésnapjáról szól, aminek a végén a kis Katicabogár befekszik az ágyikójába és elalszik. A mese végén Nóri mindig megpuszilja a pici Katicát és már bújik is az apja ölébe. A mese után Balázs átviszi a gyerekszobába, ott felöltözteti, fogat mos neki, megfésüli és leteszi aludni. 8 körül szokott elaludni. +/- 10 perc :)
2012. szeptember 1., szombat
Újdonságok: két labda, pohárból iszik, "felnőttesen" eszik, emlékezik, angolul is próbálkozik és fakockázik
Olyan gyorsan összegyűlnek a Nórival kapcsolatosan új dolgok és rengeteg olyan van, amit elfelejtek feljegyezni, vagy ami nekem természetes és nem írom le.
Az elmúlt hetekben ezekre lettem figyelmes: sokszor mutatja, hogy két labdát tart egyszerre (egy-egy kezében). Közben mondja, hogy "ke-ke" (azaz kettő).
Írtam már, hogy Nóri mi mindenből iszik. Pohárból 8 hónapos kora óta tud inni, de eddig mindig segítettünk neki. Mi tartottuk neki a poharat. Csupán a szülői féltés (és kényelem) tartott eddig vissza attól, hogy engedjem, vagy megtanítsam önállóan inni. Múlt hétvégén viszont Nóri ezt megelégelte. Evés közben, mikor pár lépésnyire mentem tőle, felemelte a poharat és egyedül ivott belőle. Egy csepp sem ment mellé! :) Azóta is gyakran megfogja a poharát és iszik belőle. Néha még azért mellé megy az itókából, ha már túl kevés van a pohárban és nagyon meg kell dönteni.
Ezzel párhuzamosan próbálkozik az egyedül való evéssel. Villával már ügyesen manipulál. Kanállal is próbálkozik, de azzal nehezebben megy a dolog. Főleg a folyékony dolgokat szeretné ezzel enni, de nem sok sikere van. Ilyenkor dühös lesz és ledobja a földre a kanalat. Próbálok neki segíteni, de szerintem ezen csak a sok gyakorlás segít majd.
Az evéssel kapcsolatos újdonság, hogy "felnőttesen eszik". Azaz nem turmixolok már neki. Ugyanis a főzelékeket pár hete visszautasítja. Nem értettem, hogy miért. Majd készítettem zöldbabfőzeléket és megpróbáltam turmixolás nélkül odaadni neki és láss csodát: sikerült :). A zöldbabdarabokat kézzel kiette, a kanalazni való részét pedig én adtam neki. A héten már ugynígy ette a zöldbablevest is. Ennyit számítana egy örlőfög? Ezek szerint, igen!
Korábban írtam arról, hogy mi mindenre emlékezik Nóri. A héten játszott a pillangóival. Ezeket Balázs anyukájáéktól kapta. Műanyag pillangók, amiknek a közepén van egy pici mágnes, így a legtöbb fém felületen megmaradnak. Nóri imdája ezeket. Felpakolja őket a járóka rácsára, majd lepakolja és ezt sokszor egymás után, amíg bele nem fárad. A héten betett ezekből párat a pici sünis bőröndjébe. Majd két nappal később a játékok között kutatva talált még pillangókat. Odavitte ezeket is a bőröndhöz és berakta őket a többi mellé.
Nagyon szereti a könyveket. A környéken több könyvesbolt is van. Az egyiket különösen szeretem, mert mindenféle interaktív könyveket árulnak fillérekért. Így vettem neki pár hete egy olyan könyvet, aminek az egyik oldalán képek vannak, a másikon peidg egy négy darabos kirakó, aminek két oldal is van. Összesen négy oldalas a könyv, így 8 kirakós van benne. Potom 3 euróba került. Nóri már az összes képet ismeri és néha a kirakó egy-egy darabját is sikerül a helyére tennie. Ilyenkor nagyon örül és megtapsolja magát.
Ebben a könyvesboltban sok angolnyelvű könyvet vettem már neki. Ezekből néhányat angolul szoktam neki felolvasni. Ezek nem történetek, inkább tanulós könyvek. Szavakat, színeket, számokat, állatok neveit lehet belőlük megtanítani a piciknek. Nórit soha nem tanítom angolra. Én felolvasom neki, de nem kérem, hogy ismételje utánam és nem is bíztatom, hogy próbálkozzon az angollal.
Az egyik állatos könyvét már hetek óta nem vettük elő. Most a héten hozta, hogy olvassam fel és ez történt:
Próbálja mondani az állatok neveit angolul. Döbbenetes, hogy emlékszik ezekre!
Mostanában sokszor építünk közösen a fakockáival. Eddig is szerette, ha mi építettünk ő pedig rombolhatott. Az építéssel is próbálkozott, de többnyire nem volt benne sikere. Mostanában viszont lelkesen próbálkozik és kisebb-nagyobb tornyokat már ügyesen felépít. Ezt a csodát tegnap délután közösen építettük. Megkértem, hogy üljön szépen mellette, hogy le tudjam fotózni, de abban a pillanatban hátravettete magát és ez lett belőle:
Az építés után mostanában ügyesen elpakolja a kockákat. Délelőtt nem rombolta le az építményünket, hanem a kockákat egyesével leszedte és eltette a dobozba. (Persze volt, hogy néha borult egy-egy torony, olyankor a romokat is eltakarította.) Fel akartam venni, ahogy egyesével pakolássza a darbkákat és ez történt:
Az elmúlt hetekben ezekre lettem figyelmes: sokszor mutatja, hogy két labdát tart egyszerre (egy-egy kezében). Közben mondja, hogy "ke-ke" (azaz kettő).
Írtam már, hogy Nóri mi mindenből iszik. Pohárból 8 hónapos kora óta tud inni, de eddig mindig segítettünk neki. Mi tartottuk neki a poharat. Csupán a szülői féltés (és kényelem) tartott eddig vissza attól, hogy engedjem, vagy megtanítsam önállóan inni. Múlt hétvégén viszont Nóri ezt megelégelte. Evés közben, mikor pár lépésnyire mentem tőle, felemelte a poharat és egyedül ivott belőle. Egy csepp sem ment mellé! :) Azóta is gyakran megfogja a poharát és iszik belőle. Néha még azért mellé megy az itókából, ha már túl kevés van a pohárban és nagyon meg kell dönteni.
Ezzel párhuzamosan próbálkozik az egyedül való evéssel. Villával már ügyesen manipulál. Kanállal is próbálkozik, de azzal nehezebben megy a dolog. Főleg a folyékony dolgokat szeretné ezzel enni, de nem sok sikere van. Ilyenkor dühös lesz és ledobja a földre a kanalat. Próbálok neki segíteni, de szerintem ezen csak a sok gyakorlás segít majd.
Az evéssel kapcsolatos újdonság, hogy "felnőttesen eszik". Azaz nem turmixolok már neki. Ugyanis a főzelékeket pár hete visszautasítja. Nem értettem, hogy miért. Majd készítettem zöldbabfőzeléket és megpróbáltam turmixolás nélkül odaadni neki és láss csodát: sikerült :). A zöldbabdarabokat kézzel kiette, a kanalazni való részét pedig én adtam neki. A héten már ugynígy ette a zöldbablevest is. Ennyit számítana egy örlőfög? Ezek szerint, igen!
Korábban írtam arról, hogy mi mindenre emlékezik Nóri. A héten játszott a pillangóival. Ezeket Balázs anyukájáéktól kapta. Műanyag pillangók, amiknek a közepén van egy pici mágnes, így a legtöbb fém felületen megmaradnak. Nóri imdája ezeket. Felpakolja őket a járóka rácsára, majd lepakolja és ezt sokszor egymás után, amíg bele nem fárad. A héten betett ezekből párat a pici sünis bőröndjébe. Majd két nappal később a játékok között kutatva talált még pillangókat. Odavitte ezeket is a bőröndhöz és berakta őket a többi mellé.
Nagyon szereti a könyveket. A környéken több könyvesbolt is van. Az egyiket különösen szeretem, mert mindenféle interaktív könyveket árulnak fillérekért. Így vettem neki pár hete egy olyan könyvet, aminek az egyik oldalán képek vannak, a másikon peidg egy négy darabos kirakó, aminek két oldal is van. Összesen négy oldalas a könyv, így 8 kirakós van benne. Potom 3 euróba került. Nóri már az összes képet ismeri és néha a kirakó egy-egy darabját is sikerül a helyére tennie. Ilyenkor nagyon örül és megtapsolja magát.
Ebben a könyvesboltban sok angolnyelvű könyvet vettem már neki. Ezekből néhányat angolul szoktam neki felolvasni. Ezek nem történetek, inkább tanulós könyvek. Szavakat, színeket, számokat, állatok neveit lehet belőlük megtanítani a piciknek. Nórit soha nem tanítom angolra. Én felolvasom neki, de nem kérem, hogy ismételje utánam és nem is bíztatom, hogy próbálkozzon az angollal.
Az egyik állatos könyvét már hetek óta nem vettük elő. Most a héten hozta, hogy olvassam fel és ez történt:
Próbálja mondani az állatok neveit angolul. Döbbenetes, hogy emlékszik ezekre!
Mostanában sokszor építünk közösen a fakockáival. Eddig is szerette, ha mi építettünk ő pedig rombolhatott. Az építéssel is próbálkozott, de többnyire nem volt benne sikere. Mostanában viszont lelkesen próbálkozik és kisebb-nagyobb tornyokat már ügyesen felépít. Ezt a csodát tegnap délután közösen építettük. Megkértem, hogy üljön szépen mellette, hogy le tudjam fotózni, de abban a pillanatban hátravettete magát és ez lett belőle:
Az építés után mostanában ügyesen elpakolja a kockákat. Délelőtt nem rombolta le az építményünket, hanem a kockákat egyesével leszedte és eltette a dobozba. (Persze volt, hogy néha borult egy-egy torony, olyankor a romokat is eltakarította.) Fel akartam venni, ahogy egyesével pakolássza a darbkákat és ez történt:
Végül pedig íme néhány fotó az elmúlt hétről:
Felpróbálta Apa cipőjét :)
Sétáltunk egy nagyot a macival
Ez pedig a pici játszótéren készült. Nóri pörgeti a kormánykereket a (kalóz)hajón :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)