2012. július 31., kedd

Nóri 18 hónaposan

Ma délelőtt a védőnőnél (Public Health Nurse) voltunk Nórival. Legutóbb 9 hónapos korában voltunk, akkor hallási tesztet csináltak és lemérték a súlyát, magasságat. Most hallásvizsgálat nem volt, de ismét megmérték: 75 cm és 9,6 kg ruhával együtt. Kérdezték, hogy beszél-e már, hogy miket mond, valamint, hogy ha megkérem, hogy ezt vagy azt hozza, vagy vigye oda, megérti-e, megcsinálja-e. Azt is megbeszéltük, hogy felismeri a képeket a könyveiben, hogy az állatok hangját utánozza, hogy néhány színt is felismer már és kérésre kiválasztja őket. Mondtuk, hogy sok ölbéli játékot játszunk, hogy épít, formabedobózik, babázik, hogy kapaszkodva váltott lábbal lépcsőzik, a csúszdát már egyedül is használja, hogy szeret hintázni. Szóval a korának megfelelően fejlődik. Érdeklődtek, hogy miket és mennyit eszik. Ismét felhívták a figyelmünket, hogy a cukros és sós ételeket, italokat kerüljük.


From Nóra 1 évesen


Legközelebb 2 évesen megyünk a védőnőhöz.


From Nóra 1 évesen

2012. július 29., vasárnap

Moziban voltunk

Ott kezdem, hogy múlt csütörtökön érkezett hozzánk anyukám, ma délután utazott haza. Természetesen nagyon örültünk, hogy itt volt, majd írok arról is, hogy miket csináltunk, amíg itt volt, de most azért említem meg, mert fontos részlet, hogy amíg mi tegnap este moziban voltunk, addig Ő vigyázott Nórikára.

Már rég el akartunk menni moziba Balázzsal kettesben. Otthon nagyon sokat jártunk moziba, főleg én. Minden héten mentem, hol Balázzsal, hol a barátaimmal, hol egyedül. Imádtam, imádok moziba járni. Nagy bánatomra, amióta kiköltöztünk egyre ritkábban jutunk el moziba és amióta Nóri megszületett a mozizás, mint szabadidős tevékenység megszünt létezni. De remélem ezen hamarosan változtatunk. Persze lehet mondani, hogy mostanában már minden fent van a neten, tényleg sok jó filmet le lehet töltetni, de azért az mégsem ugyanaz... Még akkor sem ugyanaz, ha csinálunk pattogatott kukoricát és nagy pohárból isszuk a kólát. Nekem fontos, hogy ne kelljen hónapokat, heteket várnom, amíg megnézhetem azt, ami érdekel. Valamint kell a nagy kivetítő, kell a Dolby Stereo, a többi ember (igen, tudom, néhány helyen akadnak bunkók, hangosan kommentálók, illetve tuti, hogy az előttünk ülő sorba ül be egy díjbírkózó, szófosással megáldott jóember, aki még a mobilját is elfelejti kikapcsolni... ennek elkerülése érdekében jól válogassuk meg melyik mozi küszöbét lépjük át, mert ha okosan választunk, elkerülhetjük ezeket). Ja és kell még a vaksötét is.

Mikor utoljára moziban voltunk, Nóri még a hasamban volt és a Scott Pilgrim vs. the World című filmet láttuk. Én nagyon jól szórakoztam rajta.

De kanyarodjunk vissza a mostani mozizásra. Szóval olvastam, hogy az új Batman film elég jó kritikákat kapott és megkérdeztem Balázst, lenne-e a kedve megnézni. Hát persze, hogy lenne! Na nem mintha Balázs rajongana az ilyen filmekért, de már Ő is hiányolta a kettesben való szórakozást. Az alkalom tökéletes volt, hiszen este lefektettük Nórit, anyu itthon maradt vigyázni rá (közben nézte az olimpiát), mi pedig leléptünk.

Tudni kell, hogy én szeretem ezeket a szuperhősös akciófilmeket. Na azért nem mindet válogatás nélkül, csak a jobbakat :) A jobb kategória az X-Men sorozat. Ne húzza senki a száját! Nem hőbörögni és főleg nehogy megkérdezzétek, hogy mi az az X-Men! A Pókember már kicsit gáz szerintem... A Superman-t sem csipázom túlságosan. A Fantastic 4 sorozat is elég gagyi. Nézhető kategória, de nem rajnogok érte. Ami igazán gáz és végig se tudtam nézni, az az Iron Man. Borzalom! Szóval ha jól látom csak az X-Men-t szeretem... és tegnap óta az új Batman filmek is bevándoroltak ebbe a kategóriába.

Bár az előző két részt nem láttuk, ez nem tántorított el minket, hogy rögtön a harmadikkal kedjük. Ahhoz képest, hogy szombat este a film vetítése előtt 10 perccel értünk a kasszához jegyet venni, elég jó helyet kaptunk. A film jó volt, szórakoztató, bár ahogy ismerem magam, én már egy hét múlva arra se fogok emlékezni, hogy miről szólt.
A héten majd megnézzük azért az előző két részt is :)

A moziban láttunk két érdekesnek ígérkező film előzetest. Az egyik a Flight című film Denzel  Washingtonnal. A másik pedig egy új Leonardo DiCaprio film, a címe The Great Gatsby. Már alig várjuk, hogy megnézhessük őket.

2012. július 19., csütörtök

Hétvége, első csokitorta és fókát láttunk!

Hétvégén voltunk egy közeli játszótéren. Néha ide is el szoktunk menni. Ez a Blackrock-i DART megállótól pár perc sétára van. Nóri nagyon szereti, mert itt más játékok vannak, mint a megszokott helyen. Nagyon élvezte most is. Nemcsak Ő, de Balázs is jól szórakozott :)


De bevallom, én is hintáztam egy kicsit!

Képzeljétek! Egy kis gyalogút vezet a DART mellett a játszóra és az út tovább folytatódik a játszótér, illetve a park mellett. A játszóhoz közel, az úton ült egy 7-8 év körüli kislány. Először azt hittük, hogy játszik, de pár perc tétovázás után odajött hozzánk és elcsukló hangon megkérdezte, hogy nincs-e egy felesleges szatyrunk, mert az övé kiszakadt és nem tudja hazavinni a boltban vásárolt dolgokat. Persze, hogy ilyenkor nincs nálam a táskám, amiben mindig tartok egy tartalék zacskót! Szóval nem tudtunk neki segíteni. Szegény ott ült a kiszakadt szatyorral és nem tudta, hogy mit tegyen. Balázs gyorsan visszaszaladt a kocsihoz és szatyrot nem talált, de egy nejlon zsákot igen :) Abba belerakta a kislány cuccait és a lány már szaladt is, hogy elérje a DART-ját hazafelé. Kérdem én, milyen elmeroggyant az a szülő, aki az ilyen kicsi gyereket elengedi egyedül bevásárolni, úgy, hogy még szerencsétlennek vonatoznia is kell. Annyira sajnáltam szegénykét. Micsoda bátorság és kétségbeesettség kellett ahhoz, hogy vadidegeneket megszólítson és segítséget kérjen.
Miután hazaértünk, még sokáig gondoltam a kislányra, a szülőkre. Nincs jogom ítélkezni, hiszen nem ismerem a háttérsztorit, de nagyon elgondolkodtatott az eset.

A hétvége további része jól telt. Sokat sétáltunk a környéken. Én készítettem egy tortát. Ezt a receptet találtam. Én kerek tortaformában készítettem el. A krémen kicsit változtattam és csökkentettem a mennyiségén, de így is sok lett bele.


From Dun Laoghaire


A végeredmény nagyon finom lett :) Bár nem szoktam Nórinak ilyesmit adni, de ezúttal kivételt tettem. Jelentem, ízlett neki.


Tegnap délelőtt voltunk sétálni a gátnál. Gyönyörű idő volt, szépen sütött a nap és ami igazán ritka: szélcsend volt. Láttunk az öbölben, közel a parthoz egy tengeri madarat, aki épp halászott. Lebukott a víz alá, úszkált, majd feljött. Egyszer láttam is, hogy volt valami a szájában, sikerült fognia valamit. Nórinak nagyon tetszett a madárka. Mindig nagy izgalommal várta, hogy épp hol fog felbukkanni. Jó sokáig néztük a madarat, amikor megjelent mellette valami nagyobb állat a víz alól. Egy fóka volt! Ő is úszkált, lemerült, feljött a felszínre. Egész közel jött hozzánk, jól lehetett látni (és persze ilyenkor felejtem itthon a telefonomat, így nem tudtam lefényképezni). De nagyon örültem neki. Nóri nagyra nyitott szemekkel nézte, hogy mi az.

Újdonságok: felismeri a színeket, számol és a szavak, amiket mond már

Hoztam ismét néhány új dolgot Nórival kapcsolatosan. Az első, nem is teljesen új, már említettem, hogy kérésre ki tud néhány színt választani. Ezt akkor vettem észre, amikor pár hete rajzoltam neki egy fát. Megkértem, hogy adja a kezembe a barna filcet és odaadta, majd kértem a zöldet is, azt is kiválasztotta és odaadta. Megrajzoltam a fát és megkérdeztem, hogy mi az. Mire Nóri válaszolt, hogy "fa" :)
Később észrevettem, hogy legózás közben is kiválsztja, felismeri a sárga színű kockát.

Fel is vettem videóra, ahogy kiválasztja a színes filcek közül a sárgát és a barnát. Íme:



A másik új dolog, hogy számol. Na persze, ez enyhe túlzás :) De valami olyasmi. Fürdés után, amikor vesszük ki a kádból, mindig elköszönünk és kitesszük az összes fürdős állatkát. Nóri persze mindet végigpuszilja. Majd megfogjuk Norcit és számolunk, hogy egy-kettő-há-rom és "rom"-ra emeljük ki a kádból. Az utóbbi időben ha megfogjuk, már előre mondja, hogy eeee, majd keee és azt is hogy háááá. Máskor is ugyanígy mondja a számok első szótagját, pl. a csúszdán mielőtt lecsúszik.

A lenti videón épp játék közben számolunk. Már egy jó ideje csináltuk ezt, amikor elkedztem felvenni, így az elején még jól hallani, de utána már nem nagyon mondja, mert megunta. Viszont lehet még hallani, ahogy más szavakat is mond. Rengeteg szónak mondja az elejét, az első szótagját. A videón hallani, ahogy mondja, hogy "szi" - mutatva a mintákat a felsőjén, azaz "szivecske". Illetve, hogy "po" - pocak és hogy "zse" -zsebibaba, azaz a hordozó.


A következő szavakat mondja már tisztán, érthetően: papa (apa), baba, nem, kukk, fa ja és Google... hát igen! 

Nagyon soknak mondja az elejét, mivel legtöbbször babajelbeszéddel az adott szó jelét is mutatja, így teljesen egyértelmű, hogy mikor miről van szó és hogy mit akar mondani.

2012. július 13., péntek

Alvás gondok sokadszor

Nóri alvási szokásairól írok megint. Visszatérő téma. Írtam már róla itt, itt és itt.

Így utólag kezdek megvilágosodni és nagyon okos lenni. Nagyon sokat tanultam az elmúlt néhány hónapban a kisbabák alvásával kapcsolatosan. Na azért szakértő még nem vagyok, mert ahány gyerek, annyi fajta probléma és megoldás létezik. De Nóri esetében már értem, hogy miért volt sokáig problémamentes az alvás, hogy miért romlott el és végre örömmel kijelenthetem, hogy megvan a megoldás!

Legutóbb arról írtam, hogy hogyan tanítottuk meg Nórit egyedül elaludni. Ez azért volt szükséges, mert hozzászokott, hogy a hátát simogatom elalvás közben. Egy idő után már csak így tudott elaludni. Pár hét alatt odáig fajult a dolog, hogy 30-40 percig is simogatnom kellett, míg el nem aludt. Nemcsak az esti elalvásnál volt ez így, de éjjel ha felébredt, akkor is. Ez azt jelentette, hogy naponta 4-5-6 alkalommal fél órákat álltam a kiságya felett, félig belógva, a hátát simogatva. Nem is ragozom tovább, ez egy tarthatatlan helyzet lett.

Miután sikeresen megtanult magától elaludni, kicsit fellélegeztem. Ugyanakkor az éjjeli ébredések nem szüntek meg.

Az éjszakai ébredések sokáig nem zavartak, mert úgy gondoltam, hogy nappal nem eszik eleget és így este pótolja. Illetve reméltem, hogy ha megtanul magától elaludni, akkor az esti ébredések is ritkábbak lesznek. Nos nem így lett. Fontos megemlíteni, hogy Nóri 15 hónaposan kezdett el önállóan járni és ahogy egyre többet mozgott, az étvágya is nőtt. Elkezdett szép nagy adagokat enni, viszont az esti ébredések ezután sem múltak el. Továbbra is rendíthetetlenül ébredt. Próbáltunk kizárni minden okot: nem fogzik, nem éhes, nem szomjas, nincs melege, nem fázik, nincs zaj, ami felébresztené. Kipróbáltuk az együttalvást, az egy szobában való alvást, a homeopátiát, a Rooibos teát, illóolajokat (Balázs szerint ez mind "sárkány ellen sárkányfű"). Végső elkeseredésemben már imádkozni is elkezdtem, csak legyen már végre valami. De nem lett.

Ekkor döntöttük el, hogy egy alvásspecialistához fordulunk segítségért. Rövid keresés után velük vettük fel a kapcsolatot. Egy hétig minden nap fel kellett jegyeznem egy táblázatba a napirendünket (alvás, evés, játék, mindent). Ezt és Nóri egyéb adatait kellett megadnunk. Ezek alapján készítettek egy diagnózist.

A jó hír az volt, hogy Nóri napirendje és étrendje kiváló. Ezen semmit sem kellett változtatnunk. Nagyon örültem, hogy elmondták, hogy mi a probléma, hogy miért ébred Nóri és ami igazán fontos: elmondták, hogyan tudunk ezen segíteni.

Szóval megvilágosodtunk!

Azt mondták, hogy az ennyi idős babáknak 1,5 órás alvási ciklusaik vannak. Ez azt jelenti, hogy 1,5 óránként egy éberebb szakaszhoz érnek. Ekkor, ha valami inger éri őket (zaj, fájdalom stb.), könnyen teljesen felébredhetnek. Mivel Nórit az esti ébredésekkor mindig megszoptattam, az vált neki természetessé, hogy ha felébred, akkor szopizással alszik vissza. Tehát a megoldás abban rejlik, hogy meg kell tanulnia egyedül visszaaludni.
A megoldás egyszerűen hangzik: nem kell megszoptatni többet. Egész pontosan le kell szoktatni arról, hogy szopizással aludjon vissza.

Mi a leszoktatást a nappali szoptatások elhagyásával kezdtük. Az ok egyszerű: nappal már csak egyszer szopizott, ebéd után, a délutáni elalvása előtt és csak pár percet. Mindent a megszokott módon csináltunk: ebéd után a besötétített szobában peluscsere, átöltöztettem a nappali pizsamájába (merthogy olyanja is van :), aztán fogmosás, pár percre a karomba vettem, megdédelgettem, majd letettem aludni. Legnagyobb meglepődésemre zokszó nélkül elaludt.
Közben Nóri "talált " magának egy alvós pólót: egyik nap a gyerekszobában lévő ágyon felejtettem néhány cuccomat, többek között az egyik pizsama felsőmet is. Egy ilyen délutáni altatás során Nóri erre tette az arcát és szopizni kezdte az ujját, már csukódtak is le a szemei. Ezzel a felsővel együtt betettem az ágyba. Azóta ezzel alszik. Sokszor hallottam már, hogy a gyerekek maguknak választanak alvós állatkát/takarót/kabalát, de nem gondoltam, hogy ez szó szerint így lesz nálunk is. Már többször próbáltam adni neki anyaillatú pólót, de nem igazán érdekelte a dolog. Most viszont úgy látszik bevált. Természetesen a kedvenc alvós pólómat szúrta ki :) de ez legyen a legnagyobb baj!

Visszakanyarodva az alváshoz: miután napközben már nem volt szüksége szopizásra, pár nap elteltével ugyanígy elhagytuk az esti elalvás előtti szoptatást is. Ez már kicsit nehezebben ment. Pár perccel azután hogy letettem az ágyába aludni, felsírt, de amint meglátott, abba is hagyta. Ki sem vettem az ágyából, csak megsimogattam, majd elaludt. Több este is előfordult ilyen kicsi sírás, néha ki is vettem a kiságyból, de a karomban hamar megvígasztalódott és kb. 15-20 perc alatt aludt el. Párszor az is előfordult, hogy nem hagytam magára a szobában, hanem az ajtajában megálltam és így sírás nélkül elaludt.

Miután elhagytuk a napközbeni szoptatásokat, eldöntöttük, hogy a hajnali szoptatásokat is beszüntetjük. Na ez már nem volt ilyen egyszerű! A módszer, amit tanácsoltak a szoptatások elhagyására a következő: ha felébred a baba, nyugtassuk meg, akár ki is vehetjük, ringathatjuk. Amint megnyugszik - de még mielőtt teljesen elaludna - vissza kell tenni a kiságyába és ki kell menni a szobából. Ezt addig kell ismételni, amíg el nem alszik a baba. Ez egyszerűen hangzik, de higgyétek el, cseppet sem az!
Két héttel ezelőtt pénteken volt az első ilyen esténk. A szokásos időpotban, 8 körül aludt el Nóri, majd felébredt hajnalban többször is. Végül hajnali 4 körül megadtam magam és megszoptattam. Szóval az első este kudarcba fulladt. De nem keseredtem el! Szombaton sikeres volt a küldetés: nem szoptattam meg. A következők szerint alakult az este : 8:30-kor elaludt Nóri, ezt követően a következő időpontokban ébredt fel, illetve sírt fel: 01:15, 03:46, 04:17, 04:20, 04:26, 04:28. Ezek után elaludt és 7:40-kor ébredt. A következő éjjel az első ébredése 04:50-kor volt. Szinte el se hittem! Majd 05:40-kor ismét felébredt, aztán 06:02-kor, 06:07-kor és 06:12-kor. De aztán elaludt és 07:20-kor kelt.
Nem is ragozom tovább. Ilyenek voltak az estéink 6 napig. Tehát a következő volt a lényeg: ha sír, meg kell nyugtatni, akár ki is lehet venni, lehet ringatni, viszont amint megnyugszik, fontos, hogy a saját ágyába viszatéve magától aludjon el. Előfordulhat, hogy amint letesszük sír, ilyenkor ki kell menni a szobából, el kell számolni 10-ig, majd ismét menjünk be, vegyük ki és vigasztaljuk meg.

Nekem tetszett ez a módszer, mert minimális sírással jár. Nem kertelek, kitartás és elszántság kell hozzá. Sokszor nem tudtam már gondolkodni hajnalban és szívem szerint megszoptattam volna, hogy végre aludjunk, de szerencsére Balázs mellettem volt, támogatott és így sikerült túlélni ezt a pár estét.

Szóval majdnem egy hétig voltak ilyen estéink. De napról napra javult a helyzet. Most, két héttel a módszer elkezdése után, 1-2 alkalommal ébred fel esténként és elég, ha csak megsimogatom, vagy odaadom neki az alvós takaróját és alszik is tovább. Az elalvások pedig kb. egy hete nagyon jól mennek. A délutáni és esti alvásnál is csak betesszük őt a kiságyába, odaadjuk az alvós pólóját és kb. 5 perc alatt elalszik teljesen magától.

A szoptatásokról nem akartam teljesen leszoktatni. Azt akartuk elérni, hogy ne szoptatással aludjon vissza éjjel. Napközben többször is megkínáltam, de már nem érdekli a dolog. Csak feszeng az ölemben, vagy kifordul a karomból és elrohan. Szóval két hete abbahagytuk a szoptatást. Nórit különösebben nem viselte meg a dolog. Nekem viszont kicsit hiányzik. Sokan terhesnek tartják a szoptatást, de én a kezdeti nehézségek, valamint a későbbi akadályok után nagyon örültem, hogy végül sikerült szoptatnom és azt álmomban sem gondoltam, hogy ilyen sokáig fogok. Számomra nem volt áldozat a szoptatás, nem rendeztem át miatta az életemet. Ugyanúgy eljártunk itthonról, mint előtte. Bátran szoptattam nyilvános helyen. Sőt, szoptatások után akár egyedül is elmentem itthonról, ha úgy alakult a helyzet. De azért ez egy nagyon szoros kötelék az anya és a gyereke között. Amolyan felfoghatatlan csoda, hogy különösebb erőfeszítés nélkül képes voltam a saját testemből táplálni a gyerekemet. Ez egy hihetetlenül jó érzés.
Persze még most is gyakran odajön hozzám. Megölelget, az ölembe bújik, nagyon igényli a szeretgetést, ölelgetést. Én pedig igyekszem kihasználni, hogy ilyen bújós kiscicám van :)

Hát így állunk az alvással. Még nem tökéletes. Még mindig nem alusszuk át az estéket, de ahhoz képest, hogy mi volt pár hete, vagy hónapja, ez már hatalmas haladás és végre látom a fényt az alagút végén :)

2012. július 11., szerda

Így játszunk mi

Már régóta akarok azokról a "játékokról" írni, amit Nóri talált ki. Na nem kell nagy dolgokra gondolni, csak apróságok, mégis érdekes, hogy teljesen magától kezdte el ezeket csinálni.

Az egyiket már hónapok óta csinálja: ha fogócskázunk elszalad előlem (ami ugye nem meglepő :). Viszont ami érdekes, hogy ha kergetem és valamihez odaszalad "menedékbe", akkor azt a valamit megpuszilja. Így puszilgatja az ajtófélfát, a falat, a kádat, a járókát, a ruhaszárítót, a porszívót, szóval bármit. Fogalmam sincs, hogy ez a puszilgatás miért és hogyan alakult ki.

A másik fajta fogócskát a héten találta ki. Ez gyakorlatilag úgy néz ki, hogy Nóri odaszalad a lábamhoz, átöleli, én elszaladok és Ő megint hozzám szalad. Ezt a végtelenségig, vagy legalábbis kifulladásig játszuk.


Tegnap pedig szintén egy rohangáóls játék volt a sláger. Nóri a sarkülőn ül, a sarok részénél. Én kicsit messzebb ülök. Ő mutatja, hogy "még", én erre hosszan kérdezem tőle, hogy "méééééég?". Erre Ő nevetve hozzám szalad. Én pedig elkapom. Aztán visszamegy a sarokhoz. Leül és kezdjük az egészet.


A másik dolog, amivel hosszú perceket jól elszórakozott a minap ez volt:



Meg ne kérdezzétek, hogy a laksában miért kell sapkát hordani, illetve, hogy miért fordítva van rajta. Ez Miss Nóra :)


Egy másik aranyos dolog, hogy több hónapja játszunk olyat, hogy építünk legóból, vagy építőkockából egy nagy tornyot, várat. Nóri pedig lerombolja azt. Amikor ledönti az építményt, mindig mondom neki, hogy megérkezett Godzilla :) földrengééés. Erre jön, lerombol mindent, közben pedig nevet. Ez nem minden: ki is talált egy jelet arra, hogy Godzilla és ha máskor is huncutkodik úgy, hogy valamit lerombol, ledob, vagy tönkre tesz valamit (persze mindezt játékból), akkor mutatja, hogy "Godzilla".


Egy másik érdekes dolog, amit szintén magától kezdett el csinálni, hogy rendszeresen ráül olyan dolgokra, amik amúgy nem ülőalkalmatosságok. Pl. rácsücsül egy dobozra, labdára, pohárra és közben vigyorog, hogy milyen klassz dolgot talált ki. 

A végére egy játszóteres videót hagytam. Ez a közelebbi, de kisebb játszón készült. Ide ritkábbna járunk, mert inkább nagyobb gyerekeknek való játékok vannak. De ezt a csúszdát nagyon szereti Nóri és ha feltesszük, már ügyesen lecsúszik egyedül is. A végén pedig mutatja, hogy "még" :)

2012. július 2., hétfő

Nóri hápog :)

Már hónapokkal ezelőtt megtanulta Nóri, hogy hogy csinál a kacsa. Csak épp mindig a saját kis babanyelvén mondta azt, hogy "háp". Nóri szerint az "báh" :)

Ez pontosan tegnap délutánig tartott. Ugyanis legnagyobb meglepetésemre, amikor nézegettük az egyik állatos kiskönyvét és a kacsára mutatva kérdeztem, hogy ez mi. Nóri azt felete, hogy "HÁP!". Aztán ennek annyira megörült, hogy hosszú percekig ezt ismételte. Olyan édes volt! Íme egy videó erről: