2011. október 31., hétfő

Wellness hétvége Arklow-ban

Pihenős, hosszú hétvége volt ez a mostani. Itt nem november 1. a szabadnap, hanem november első hétfője (elkerülve a lehetőséget, hogy elseje hétvégére essen).

Pár hete találtam az interneten egy jó kis akciót egy wellness hotelben erre a hétvégére, Arklow-ba. Nem akartunk Nórival az ország másik felére autózni, így kapóra jött ez az ajánlat. Szombat dél körül indultunk és hétfőn délben érkeztünk haza.

Arklow Wicklow megyében található. Tőlünk csupán 45 perc autóval az út. Az Arklow Bay Hotel-ben foglaltunk szállást két estére.

Szombaton délután szép volt az idő, így sétáltunk egy nagyot a környéken.


Vasárnap és hétfőn már elég ramaty volt az idő, de készültünk erre az eshetőségre és direkt olyan hotelt választottunk, ahol van konditerem, medence, jacuzzi, szauna és masszázs.

Vasárnap délelőtt, amíg Nóri szunyókált én kihasználtam a lehetőséget és lementem a konditerembe. Nos, aki ismer, az jól tudja, hogy én nem vagyok egy ilyen kondiba járó tipus. Egész pontosan ezidáig egyszer sem voltam ilyen helyen, de még a környékén sem... Viszont megfogadtam, hogy most megnézem az ilyet belülről is. Külön megkértem Balázst, hogy ha nem így tennék, legyen olyan kedves és rugdosson ki a szobából. Egy kis hiszti és unszolás után elindultam! Lelki szemeim előtt láttam, hogy csupa kigyúrt fickó lesz lent, és nádszálvékony kockahasú, minusz S-es csajok. Többször gondoltam, hogy visszafordulok, hogy inkább nem égetem magamat a Pennys-es, kicsit kopott melegítőmmel, meg a 20 eurós Sketchers cipőmmel...De aztán győztek az olyan érvek, hogy "úgysem ismer senki", "úgyse látom őket többet", "utána majd milyen jó lesz"... no és hogy végre elmondhatom majd, hogy voltam konditeremben!
Belépve a recepción, mondtam, hogy a kondiba szeretnék menni. A csaj rápillantott a cipőmre, mondta, hogy ebben bemehetek, adott egy törölközőt és mutatta, hogy merre kell bemenni. Okos voltam és elővigyázatosan megkérdeztem, hogy van-e bent valaki, aki meg tudja mutatni, hogy a gépeket hogyan kell használni... A csaj mondta, hogy majd Ő megmutatja. Mondtam, hogy sétálós (futó) gépet mutassa. Miután elmagyarázta hogyan kell használni (ami egyébként elég egyértelmű volt), nekiálltam a sétának. A gépen be lehetett állítani, hogy milyen gyorsan szeretnénk sétálni, hogy milyen nehézségi fokozaton (milyen meredeken), illetve mutatta hogy mennyi ideje csinálom a gyakorlatot és hogy hány km-t tettem meg. Én 30 perc alatt lesétáltam "3"-as fokozaton 3 km-t :). Ja, azt mondanom sem kell, hogy rajtam kívül 2 srác volt a teremben, az egyik két futópaddal odébb futott, a másik a terem végében emelgette a súlyokat. Egyik se volt izompacsirta és legkisebb figyelmet sem tulajdonítottak szerény személyem megjelenésének.

A kondi után bekukkantottam a medencéhez. Örömmel konstatáltam, hogy nincsenek sokan, főleg szülők voltak 1-2 gyerekkel. Fellelkesedtem és megkerestem a női öltözőt, fürdőruhára váltottam, a töröklözőmet magam köré tekertem és villámgyorsasággal elsazzéztam a szaunáig. Ott jól kiizadtam magamat, majd vettem egy hideg zuhanyt és ismét pillanatok tört része alatt visszaszáguldottam az öltözőbe. Egy lélek sem volt ott, úgyhogy nyugodtan rendbe vettem magam és jól eső érzéssel és széles vigyorral a fejemen visszamentem a szobánkba.

Aztán ebéd után Balázsnak és nekem is volt egy-egy arckezelésünk a "Health and Beauty Spa"-ban. Fél órás forró lávaköves arcmasszázst kaptunk. Hát ez valami isteni volt! A krémek is nagyon jól estek, a masszázs is, de az a forró kő... hát azt hittem lemegyek hídba! Ez nagyon ki van találva!

Mindezek után szó szerint kisimultam, megszépültem és feltöltödtem :) Este a hotel egyik éttermében vacsoráztunk. Majd hétfőn reggeli után összeszedtük magunkat és jöttünk is haza.

Nórika egyébként nagyon jó kislány volt. Különösebb gond nem volt vele. Rendesen evett, aludt (a szokásos módon délelőtt és délutánonként is), nem sírt. Nagyon jól viselte az idegen környezetet és szerintem neki is jót tett ez a kis kikapcsolódás.
Bár kisebb fennakadások néha akadtak... Például egyik hajnalban felébredt szopizni és nem tudott visszaaludni. Szegény nagyon álmos volt, de mikor betettem volna a kiságyba, mindig sírni kezdett. Aztán magunk közé vettük a nagyágyba és ott szépen elaludt. A másik az volt - de ez nem Nórin múlott - hogy mindkét este a szokásosnál tovább maradt ébren, de szerencsére ezt nagyon jól viselte.

A hotellel egyébként elégedettek voltunk: ahogy kértük, be volt készítve a szobánkba egy kiságy Nórinak. Volt neki külön takaró és törölköző (bár ezeket vittünk magunkkal itthonról is). Itthon előre elkészítettem Nórinak az ebédre és a vacsorára valót. Az étteremben megkértük a személyzetet, hogy Nóri kajáját tegyék hűtőbe és minden étkezésnél kértük, hogy melegítsék meg. Mindezt nagyon kedvesen, segítőkészen megtették.

Rajtunk kívül egyébként rengeteg gyerekes, kisbabás (kismamás, nagymamás :) család volt, úgyhogy szerintem hozzá vannak szokva az ilyesmikhez. Ahhoz képest, hogy nem kifejezetten bababarát a hotel, minden babás dolog zökkenőmentes volt. Én ennek nagyon örültem, mert azért kicsit izgultam, hogyan oldjuk meg Nóri körül a teendőket, de tényleg minden simán, probléma nélkül ment.

Itt Mindenszentek előtt ünneplik a Halloween-t. Mi nem igazán tulajdonítunk ennek nagy jelentőséget. Ha a cégnél van valami buli, akkor beöltözünk, de nem készítünk itthon tökfejet, nem díszítjük fel a laksát midnenféle ijesztő dekorációval (az kéne még csak! pókok, denevérek meg halálfejek... szerintem frászt is kapnék!).
De múlt héten egyik vásárlás alkalmával szembe jött velem egy aranyos kis jelmez, aminek nem tudtam ellenállni és megevettem Nórinak. Íme Nóri első Halloween jelmeze:


2011. október 27., csütörtök

Banános csokis expressz süti

No kérem szépen ez egy pofon egyszerű, de annál finomabb süti. Kevert tésztás, pihe-puha, édes kis semmiség. Még véletlenül sem az a fullasztó, száraz, porzó kevert fajta! Percek alatt össze lehet dobni. Ami nekem különösen tetszett benne, hogy mindössze két tál és egy kézi habverő kell az elékszítéséhez. Szürke, hideg, fázós őszi délután tökéletes kényeztetés léleknek és gyomornak egyaránt, mert mint tudjuk a lélekhez a gyomron át vezet az út...

Na lássuk a receptet (21x21 cm-es szögletes formához). Ezt a formát egyébként imádom! Pár hete vettem a Tesco-ban, két tepsi (ugyanaz a méret) 2,5 euróba került. A mérete kettőnknek tökéletes!

Szóval egy kicsi tálba keverjünk össze 150 g lisztet, egy csapott teáskanál sütőporral és egy csipet sóval. Majd egy nagy tálba keverjünk el 130 g cukrot, kevés fahéjjal, 80 g olvasztott vajjal és egy pici vaníliaaromával. Adjunk hozzá egyenként 2 egész tojást. Ezeket jól keverjük bele. Nem kell kihabosítani, de azért pár percig illik kevergetni. Majd adjunk hozzá egy darab pépesített érett banánt (én másfelet tettem bele, mert annyi volt itthon). Szitáljuk erre a lisztes keveréket és keverjük össze, majd adjunk ehhez 50 g (az eredeti recept 100 g-ot ír) étcsokit.

A masszát vajazott, lisztezett formába simítjuk és 170 fokon, 20-25 perc alatt készre sütjük. Ha megsült, ne vegyétek ki a sütőből, különben úgy jártok mint én és egy kis süppedés lesz a süti közepén. Csokiimádók étcsokit csöpögtethetnek a tetejére, extrém édesszájúak porcukrot szórhatnak rá. Én lusta voltam és nemes egyszerűséggel felvágtam, tálaltam és egy pohár tej kíséretében felfaltam.

Recept innen.

2011. október 26., szerda

Tanuljuk a testrészeket

Nóri még újszülött volt, amikor az esti babamasszázs során miközben bekentem őt babaolajjal, mindig mondtam, hogy épp melyik testrészét fogom. Így már egész pici kora óta hallotta ezek neveit.

Pár hete mutatom neki a fejecskéjén, hogy hol a nyelve, füle, orra, szája, haja stb. Az ő esetében ez nem is olyan egyszerű, mert pici kora óta nem nagyon hagyja, hogy megfogjuk a kezét. Azaz meg lehet fogni, de ha a kezével akarok mutatni neki valamit, vagy odahúzom a kezét, hogy megfogjon valamit, akkor azt nem engedi. Szóval úgy tanuljuk ezeket, hogy én a kezemmel megfogom az ő fülét, száját, mondom, hogy mi micsoda, aztán mutatom a saját arcomon is. Ha engedi és meg tudom fogni a kezét, akkor odahúzom az adott testrészhez és mondom annak a nevét.

Lassan, de haladunk :) Ezeket tudja már:

2011. október 25., kedd

2011. október 24., hétfő

Újdonságok: mászik, áll(na) és puszit is ad már

Múlt héten ismét sok új dologot csinált Nóri. Mostmár egyre többször és egyre gyorsabban csücsül fel magától. Észre sem veszem és már ül is. Sokat mozog, állandóan mászik (nagyon jól jön a járóka, amit vettünk neki). Próbálja magát állásba felhúzni. Persze ha nyújtjuk a kezünket, akkor úgy már megy neki és próbálja magát a járóka, vagy a kiságy rácsainál is felhúzni.

Egyre többet gagyog. Ha beszélgetünk Balázzsal Ő is sokszor "beleszól", sőt van hogy próbál minket túlkiabálni. Ilyenkor bevonjuk őt is a beszélgetésbe :)

Van egy játéka, amibe felülről különböző formákat lehet dobálni. Rájött hogyan kell ezt a felső ajtót kinyitni és rendszeresen kiszedi a formákat, visszacsukja a fedelet és próbálja beletenni a formákat. Eddig néhányszor sikerült is, de csak véletlenül. Még nem jött rá, hogy a különböző formákat más helyen tudja beledobálni, de határozottan próbálkozik és nagyon jól eljátszik vele.

Szóval szépen fejlődik a baba, de a múlt heti újdonságok közül a számomra legkedvesebb az volt, hogy csütörtökön ebéd után először adott nekem puszit :) Odahajoltam hozzá, kértem puszit és Ő kinyújtotta a nyelvét és adott a számra egy nyelvespuszit :) Aztán ezt kétszer is megismételte. Ma reggel ismét kaptam egyet! Olvadozok ha csak rá gondolok...

2011. október 20., csütörtök

Ír esküvőn voltunk

Nagyon jól telt a hétvége. Szombaton egy baráti pár, Lucia és Martin esküvőjén voltunk. Ők majdnem két évig voltak szomszédaink. A szemben lévő lakást bérelték. Sajnos pár hónapja Howth-ba költöztek. Jóban voltunk velük. Gyakran átjártunk egymáshoz vacsorázni, beszélgetni. Lucia ír származású, Martin pedig Új-Zélandról jött.

A templomi szertartás Wicklow megyében, egészen pontosan Crosschapel-ben volt. Ez Dublintól 40 percnyi autóútra van. Az idő elég szürke volt, de szerencsére nem esett. A meghívóban az állt, hogy fél kettőkor kezdődik a szertartás. De számítottunk arra, hogy az írek "pontossága" miatt csúszni fog a program. Így is lett :) Fél órás késéssel, azaz kettő órakor kezdődött az esküvő. A templom nem volt túl nagy, a násznép kényelmesen kitöltötte. Mi Nóri miatt hátra ültünk. Felkészülve arra, ha Nóri türelmetlen lenne és hangoskodna, ki tudjak vele menni. De jó kislány volt :) Szépen csöndben végigülte a szertartást.


A mise szép volt, de szerintem nem volt különösebben megható és egyáltalán nem volt személyes. Ami más volt, mint otthon, hogy a násznép között sokkal több volt az aktív hívő. Ez azt jelenti, hogy a többség imádkozott, tudta a mise menetét és áldoztak is. Az otthoni gyakorlattal ellentétben a mise folyamán nem volt adománygyűjtés. A szertartás végén pedig az ifjú pár a pappal együtt átment a sekrestyébe aláírni a hivatalos papírokat. Ugyanis itt az egyházi esküvő alkalmával regisztrálják a házasokat, így a polgári szertartást nem kell külön megtartani. Sőt, csak 2009 óta lehet polgári esküvőt tartani. Előtt kizárólag egyházi esküvők voltak.
Mikor a pár - immár férj és feleségként - visszajött a templomba, mindenki tapsolt.


A templomi szertartás után elmentünk a hotelbe, ahol a fogadás és a vacsora volt. A fogadás során beszélgettünk a násznép többi tagjával. Pezsgőt, teát, kávét szolgáltak fel teasüteményekkel és pici falatnyi szendvicsekkel. Közben a profi fotós mindekiről készített egy pár képet.

Nóri nagyon jól bírta a hangzavart és a tömeget. Vittük a babakocsiját és többnyire abban csücsült, onnan nézelődött. Uzsonnára kapott szilvát, majd Balázs elment vele sétálni és a séta közben szépen el is aludt.

5 óra körül átmentünk abba a terembe, ahol a vacsora volt. Az asztalok szépek voltak, de szerintem kicsit egyszerű volt a díszítés. A vacsora 5 fogásból állt, amit kb. 3 órán alatt fogyasztottunk el. A kiszolgálás hibátlan volt. Nagyon profi volt a személyzet.
Előételként én tenger gyümölcseiből készült pitét kértem, Balázs pedig csirkés salátát evett. Ezután bab- és cukkinikrémleves következett. Aztán citrom szörbetet szolgáltak fel. (Ez olyan, mint a jégkása. Nem értettük, hogy kerül a leves és a főétel közé ez a dolog... de másoknak sem volt egyértelmű...) Főételnek én tengeri halfilét választottam, Balázs pedig steak-et evett. Nekem a hal nagyon ízlett! Isteni finom volt! Balázs steak-je kicsit túl volt sütve, úgyhogy Ő nem volt olyan elégedett. Desszertre almáspitét kaptunk vaníliafagyival. Ezt leírni is sok volt, nemhogy elfogyasztani. Szerencsére bőven volt idő a fogások között.

Közben Nórinak kértem egy etetőszéket, amit kb. 2 perc alatt meg is kaptunk. Vittem neki itthonról kaját, amit ott megmelegítettek nekünk. Nóri nagyon jól evett. Szerintem kifejezetten élvezte, hogy társaságban ehetett :) A főfogásnál tartottunk, amikor nyűgösködni kezdett és el kellett vinnem tisztába tenni és megszoptatni.
Általában a mozgáskorlátozottak mosdójában szokott lenni pelenkázó. De most nem találtam ilyet. A női mosdó sem úgy volt kialakítva. Nem tudtam volna sehova tenni Nórit. Így odamentem az egyik pincérhez. Hívták is a kisfőnököt, aki kinyitott nekem egy tárgyalót és mondta, hogy az este folyamán nyitva is hagyja nekem, ide bármikor elvonulhatok Nórival.
Rendbe tettem Nórit, meg is nyugodott, majd visszamentünk a terembe. Közben eszembe jutott, hogy a vacsorám már biztosan kihűlt... Aztán mikor leültem, döbbentem láttam, hogy a kajám eltünt... Balázs mondta, hogy az egyik asztaltársunk megkérte a pincérnőt, hogy vigye el a tányéromat és tartsák melegen. Mikor ugyanez a fickó látta, hogy jövök vissza Nórival, intett a pincérnek, hogy hozza vissza. Kb. 1 perc alatt hozták is a tányéromat és mondták, hogy inkább csináltak nekem egy újat :) Úgyhogy kaptam egy új, friss, meleg adagot.

A vacsora után Nóri 8 körül szépen el is aludt a babakocsiban.

Később elkezdődtek a beszédek. Ez volt az esküvő egyik fénypontja. A vőlegyény tanúja felkonferálta a menyasszony apukáját, aki egy kb. 15 perces beszédet tartott. Mesélt Lucia-ról, milyen volt kislánynak. Mesélt Martinról, hogyan találkozott vele először és hogy milyenek is ők együtt. Majd elmondta a jókívánságait és együtt koccintottunk az egészségükre.
Aztán következett a vőlegény beszédje. Ő is elmondta, hogyan találkozott Lucia-val. Hogy mit jelent számára ez a kapcsolat. Mesélt Lucia szüleiről, öccséről és elmondta, hogy mennyire szereti, becsüli, tiszteli a feleségét és hogy milyen szerencsés, hogy ilyen nagyszerű lányt vehetett el feleségül. Ez is egy hosszabb beszéd volt. Nagyon megható és nagyon kedves volt!
Végül a vőlegény tanúja is mondott egy beszédet. De bevallom, erre már nem igazán tudtam koncentrálni.

Ezek után az ifjú pár felvágta a tortát, amit viszont csak később szolgáltak fel és Balázs legnagyobb sajnálatára mi le is maradtunk róla.

Majd megérkezett a zenekar. A teremben az asztalokat kicsit összerendezték, hogy legyen hely a zenekari színpadnak és a tánctérnek. A zenekar nemcsak hangszereket és hangosítást hozott magával. Hoztak egy komplett táncparkettet és diszkófényeket is! De komolyan! Kb. egynégyzetméteres lapokból rakták ki a táncparkettet. Két srác kb. 20 perc alatt összerakta. Nagyon profi volt!

Mivel a zenekar elég hangos volt, Nórika felébredt és elég nyűgös volt. Már én is fáradtam, így mi ekkor elbúcsúztunk a lány szüleitől, megköszöntük a meghívást, majd elköszöntünk az ifjú pártól is.
Ekkor következett az "első tánc", a menyasszony és vőlegény első tánca, mint férj és feleség. Ebből az első pár percet még megnéztük, aztán összepakoltunk és jöttünk haza.

A hazaúton Nóri elaludt. Csak akkor ébredt fel, amikor itthon kivettem a babakocsiból, megetettem és aludt is tovább.

Nagyon örültünk, hogy el tudtunk menni és hogy ilyen jó sikerült Lucia és Martin nagy napja. Érdekes volt látni, milyen is itt egy esküvő.

Másnap, azaz vasárnap gyönyörű napos idő volt. Bár már nincs úgy ereje a napnak, így nincs igazán meleg. De mindenképp ki akartuk használni ezt a szép időt, így miután Nóri megebédelt, ki is mentünk a parkba. Mi Balázzsal ott ebédletünk. Nóri - mint mindig - most is nagyon élvezte :)

Nóri vizet kér ebéd közben

Ezt a videót ma készítettem ebéd közben. Már írtam arról, hogy pár hete elkezdett Nóri jelelni, ezen a felvételen jól látható, ahogy a kicsi kezével mutatja, hogy szomjas.

2011. október 17., hétfő

Zenebona

Nóri egész pici korától szoktunk közösen zenét hallgatni, zenélni. Balázs rendszeresen gitározik és dobol neki, én néha zongorázok és rengeteget énekelek neki.

Sok dalt felismer már és imádja ha Balázs zenél neki.



2011. október 14., péntek

Rohamosan fejlődik a baba és az első babajelbeszéd

Tényleg csak kapkodom a fejemet, hogy napról napra új dologgal lep meg minket Nóri. A héten már többször felült magától. Már stabilan csücsül. Ha felvesszük, elrugaszkodik és nyújtja a kezét ha jönni akar hozzánk.

Már jó pár hete öltözködéseknél húzza a kezét, ha valamit leveszünk róla, illetve dugja, ha valamit ráadunk.

Már mondani sem kell neki, hogy "csücsi". Ha csak tartjuk a kezünket, megfogja és felhúzza magát.

Ma ebédnél rájöttem, hogy kb. egy hete jelel, ha inni kér. Tudni kell, hogy az "inni" jelét úgy mutatom, hogy a kezemet a számhoz emelem és onnan elveszem és úgy teszek, mintha egy poharat tartanék. Közben szoktam kérdezni, hogy "inni?".
Múlt héten kezdett "integetni" evés közben. Én nem is értettem miért akkor integet (ha Balázst kikisérjük és mondjuk, csináljuk, hogy pá-pá, akkor nem szokott). De nagy örömmel konstatáltam a dolgot és biztattam, hogy "pá-pá". Ma vettem észre, hogy integetés közben a poharat nézi, kérdeztem és mutattam, hogy "inni kérsz?". Erre Ő lázba jött és mikor odaraktam a szája elé a poharat jókat kortyolt a vízből. Ekkor esett le, hogy nem integet, hanem az "inni" szót próbálja mutatni és inni kért. Az evés közben máskor is jelezte, hogy inni szeretne és tényleg szomjas volt, ivott.

2011. október 13., csütörtök

Ismét indián nyár

Tegnap érkeztek Lénárdék Dublinba. Mint mindig, most is meghozták a jó időt :) Ennek örömére ma délután kimentünk Nórival a parkba.

Ücsörögtünk, nézelődtünk, Nóri nézte a fákat, a földre hullott leveleket... Én közben igyekeztem elhessegetni a rovarokat, amik körülüttünk legyeskedtek, illetve még egy PÓKOT (!!!) is megfogtam (a kezemmel!!!) és nagy szitkozódások ás néhány szívroham közepette eldobtam. Még az a szerencse, hogy csak egy minipók volt, nagyon pici. Azt ismételtem magamban, hogy ez nem is egy pók... Bár a 8 lába, meg az a nagy pókhasa nagyon arra utalt, hogy márpedig tényleg az. És komolyan mondom ezek a pókok olyanok, mintha sunyin vigyorognának a pofámba, hogy "úgyse mersz megfogni!". Többnyire igazuk is van, de most ezzel a fenevaddal megküzdöttem! Bár megfogadtam, hogy legközelebb nem ülünk a fa alá, ugyanis szerintem onnan pottyant ránk.


A zoknibűvölő

Nóri tegnap reggel nagyon jól eljátszott a zoknijával. Legalább fél órát szórakozott velük:



Úgy szurkoltam neki :)

Hozzátáplálás, ahogy mi csináljuk 7. rész

Csak egy gyors felsorolás, hogy az elmúlt napokban milyen újdonságokat kóstolt meg Nóri. Múlt héten ebédre a szokásos módon azt ette, amit én: krumplit, csirkemellből rántott húst. Hétvégén bablevest ettünk kolbásszal. Nóri ebből persze csak a zöldségeket kapta meg összenyomkodva. Csináltam ebédre olyat is, hogy csirkemellet felszeleteltem, kicsit megsóztam, liszteztem. Egy kisebb jénait kiraktam vele, erre tettem apróra vágott párolt hagymát és a tetejét liszttel, pirospaprikával elkevert tejföllel öntöttem le. Ezt így lefedve 20 percig, fedő nélkül 10 percig sütöttem. Ezt is imádta Nóri.
Tegnap ebédre pedig kelbimbófőzeléket evett stefánia szelettel (amiből kifelejtettem a főtt tojást). Nagyon ízlett neki, csak úgy falta befelé :)
Aztán egyszer csináltam vacsorára bundáskenyeret. Vékonyra szeletelt fehérkenyérből, nagyon kevés olajjal. Nóri megevett kb. egy harmad szelet kenyeret, ami hatalmas haladás ahhoz képest, hogy eddig meg se kóstolta a kenyeret. Másik alkalommal evett kenyeret sajttal (ementálival). Ezt is nagyon szerette, de ebből is csak keveset evett. Illetve mostmár megeszi a joghurtokat is.

Most ott tartunk, hogy kap reggelit (általában babaműzlit, vagy gyümölcsöt) 8-kor, 10 körül megkínálom valamilyen gyümölccsel, majd a délelőtti alvása után 1 óra körül közösen ebédelünk. Aztán 4 körül megkínálom megint gyümölccsel, vagy joghurttal, vagy egy kis sajttal. A délutáni alvása után 6-7 között pedig közösen vacsorázunk.

Tízóraira és uzsonnára keveset szokott enni. Tegnap pl. fél-fél körtét evett.

Napközben elalvások előtt még néha szopizik, de már egyre ritkábban és egyre rövidebb ideig. Este elalvás előtt 8-kor szopizik rendesen és éjszakánként kétszer ébred még szopizni. Bár kivételek mindig vannak: hétfő hajnalban 2 és 6 között ötször ébredt fel, illetve kedd este 2 óránként ébredt enni. Tegnap este pedig nagyon nehezen aludt el. Lehet, hogy jön megint a foga, vagy megérezte a melegfrontot.

Tegnap este joghurtot vacsorázott és már a vége felé tartottunk, amikor elkezdett sírni. Nem is sírt: ordított és közben potyogtak a könnyei. Nem tudtam mi baja lehet. Még kicsit éhesnek tűnt, de nem kért több joghurtot és nem akart inni sem. Aztán rájöttem, hogy a kanalat kéri. Oda is adtam neki. (Evés után oda szoktam adni neki, hogy ismerkedjen vele.) Aztán kezdtem elpakolni a dolgokat, mikor megint sírni kezdett. Rájöttem, hogy a joghurtot akarja. Elétettem a joghurtot és a kanalat és hagytam, hogy játszon velük. Ahogy elnéztem nem játszani akart: megpróbált egyedül enni. Persze a legtöbb kaja a ruháján, vagy a földön landolt. Nem kevés megállhatás volt a részemről, hogy nem vettem ki a kezéből, de annyira élvezte, hogy egyedül próbálkozhatott. Íme az eredmény:


2011. október 11., kedd

Újdonságok: nem kérek, a fiók felfedezése, pá-pá és csücsül

A hétvégén sok új dologot csinált Nóri. A legújabb dolgok között van, hogy ha már nem kér többet inni eltolja magától a kezemben lévő poharat. Merthogy pohárból szoktuk itatni. Van csőrös babapohara, de elfelejetettem magunkkal vinni, mikor legutóbb Magyarországra mentünk. Emiatt otthon kanállal itattuk, majd folyamatosan próbálkoztunk pohárból itatni. Azóta már nagyon szépen iszik pohárból. Ha igazán szomjas egy csepp se megy mellé :)

A másik új dolog volt, hogy a pici szobában felfedezte az éjjeliszekrény fiókját. Nagy lelkesedéssel húzgálja ki és csukja vissza. Én pedig mindig ott állok mellette, hogy nehogy rácsapja az ujját... Tegnap már el is kezdte kipakolni...


A harmadik újdonság az integetés. Minden reggel kikisérjük Balázst a lifthez és integetünk neki. Nóri pár napja kezdett el integetni. Igaz nem kérésre csinálja, csak úgy magától, de határozottan integet :)

Tegnap pedig ismét egy mérföldkőhöz értünk. A délutáni alvása után szokás szerint bilire ültettem. Sikerült is bilibe pisilnie. Aztán hasra fordítva betettem a kiságyába, hogy kivigyem a bilijét és mire visszaértem már csücsült a kiságyban. Sajna nem láttam, hogyan ült fel, de tegnap játszás közben többször is majdnem sikerült neki.
Egyébkén imád ülni, de ez volt az első alkalom, hogy teljesen magától felcsücsült.

2011. október 5., szerda

Újdonságok: koc-koc, kop-kop, pacsi és az első jelelés

Múlt héten sok új dolgot tanult Nóri. Először játszott fakockákkal. Nagyon szereti ezeket. Amikor két kockát összeütött, mondtuk neki, hogy "koc-koc". Mostmár nagyon érti és tudja, hogy ha mondjuk neki, hogy "koc" akkor a két tárgyat, ami a kezében van össze kell ütnie. Nagy érdeklődéssel figyeli, ahogy a különböző tárgyak összekoccantva más-más hangot adnak ki.

A másik új dolog a kopogtatás. Ha mondjuk neki, hogy "kop-kop" akkor a kezét az asztalhoz, vagy földhöz veri és "kopogtat" :)

Ezen kívül ügyesen ad már pacsit is. Ha mondjuk neki és tartjuk a kezünket, akkor beleüt.

Ma pedig először jelelt nekem.
3-4 hónapja kezdtünk el kézjeleket mutogatni Nórinak. Ez azt jelenti, hogy azokat a tárgyakat, cselekvéseket, amiket naponta többször használunk, mutatjuk neki kézjelzéssel. Ezekből már sokat megért. Felismeri a következők jelét: enni, inni, fürdés, barack, krumpli, séta, apa, tej (ami számára még egyenlő a cicivel).

Ma uzsonnára szőlőt ettünk és már egy kisebb fürtöt megevett, gondoltam szomjas lehet és mondtam/mutattam, hogy adok neki inni. Ivott is pár korty vizet, de aztán elhúzta magát. Nem értettem mit akar. Próbáltam neki adni szőlőt, de azt sem kért. Csak feszengett az etetőszékében és a kezével hadonászott. A kezét nézve láttam, hogy mindkét kezével a "tej" szót mutatja. El se hittem! Kérdeztem és mutattam a jelet, hogy tejet szeretnél? Ő erre kezével-lábával rugdosni kezdett, úgyhogy ezt igennek vettem. Kivettem a székből és amikor az ölembe vettem már fordult is a cicimre, hogy szopizhasson.
Alig hittem el, hogy tényleg jelelt, mert eddig nagyon ritkán és csak külön kérésre mutatta ezt a jelet. Én minden szopizáskor mutatom neki a "tej" jelet, de vagy csak mosolyog rajta, vagy úgy tesz mintha észre se venné. De ezek szerint nagyon is látja, mi több érti, ha mutatogatok neki.

Annyira örülök neki :) Ezek szerint jól csinálom, tényleg működik és van eredménye a jelelésnek. Ez akkor lesz igazán hasznos, amikor már nagyobb lesz, de még nem tud beszélni. A jeleléssel beszéd nélkül is a tudtunkra adhatja majd mit akar.

Hozzátáplálás, ahogy mi csináljuk 6. rész

Múlt héten megkóstolt pár új ételt Nóri.

Reggelire még mindig főleg babaműzlit és gyümölcsöt kap. Bár már megkósolta a joghurtot és pár falattal evett a kenyérből is, de ezekért nem rajong különösképpen.

Ebédre a következő újdonságokat kapta a héten: gombapörkölt tésztával, rakott karfiol és kelbimbófőzelék.

A gombás tésztát úgy csináltam neki, hogy a főtt tésztát kicsit tovább főztem. Majd a puhára főtt tésztra kanalaztam párat abból a vízből, amiben a tészta főtt és botmixerrel pörgettem párat rajta. Nem akartam pépesíteni, csak összedaraboltam. Ezt összekevertem a gombapörkölt szaftjával, gombát nem adtam neki. Nagyon tetszett neki!
A karfiolt nem rízzsel, hanem krumplival készítettem. Egész pontosan megfőztem a krumplit héjában (mint a rakott krumplihoz), feldaraboltam és egy jénai alját kiraktam vele. Erre jött a pulykahúsból készült husi réteg, majd a főtt karfiol és tetejére tejfölt tettem. Így sütöttem kb. 20 percig. Nórinak főleg karfiolt és húst adtam, villával összetörve.
A kelbimbófőzelék pedig úgy készült, hogy a kelbimbót kevés vízben (épphogy ellepje) főztem pár percig, majd leöntöttem róla a vízet és tettem rá újat. Megint felforraltam és 10 percig főztem, majd beletettem egy kisebb krumplit felkockázva. Az ebéd készítésekor kimaradt egy pici párolt vöröshagyma, úgyhogy azt felmelegítettem raktam rá egy csapott teáskanál lisztet, kevergettem pár percet, majd tettem hozzá reszelt fokhagymát, egy mokkáskanál pirospaprikát és egy csipet őrölt köménnyel ízesítettem. Ezt felöntöttem egy pici tejjel. A puhára főtt zöldségeket összenyomkodtam, ráöntöttem a rántást és összeforraltam.

Ezeken kívül megkóstolta még a csemegeuborkát és grapefuitot. Mindkettőből nagyon keveset kapott, a grapefruit levéből kapott pár teáskanállal. Nagyon ízlett neki a savanyú és a kesernyés íz is.

Azt elfelejtettem írni, hogy múlt héten kapott először szőlőt. Első alkalommal csak 4 szemet, héj nélkül (a szőlők elve mag nélküliek). Mivel nem lett semmi baja (kiütés, hasmenés), a következő nap már picit többet kapott. Tegnap vacsi után pedig már egy kisebb fürtöt (kb. 10 szem lehetett rajta) megevett. Imádja!

A tegnapi ebéd is új volt számára. Sültkrumplit ettünk rántotthússal. A krumplit vastag, nagy darabokra vágtam és nagyon kevés olajon sütöttem meg. Nóri a krumplik puha közepét kapta meg. A rántotthúst csirkemellből készítettem. Nórinek "lehámoztam" a husit, azaz a panír nélkül elcsipokodtam neki apró darabokra. Imádta!

Új fogás volt a mai is: hagymás tészta. Nagyon pici olajon 5 percig pároltam egy evőkanálnyi apróra darabolt vöröshagymát. Erre reszeltem fél gerezd fokhagymát, majd tettem rá egy csipet őrölt pirospaprikát. Ebbe fogattam a kifőtt tésztát. Ebből is rengeteget megevett.

Az elmúlt napokban próbálunk mindig közösen enni Nórival. Tesóm, Kriszti mondta, hogy lehet, hogy többet és jobban enne Nóri velünk együtt. Úgyhogy tettünk egy próbát és igaza lett Krisztinek. Valóban sokkal több kedve van enni és mintha kevésbé válogatna, ha ő is azt eszi, amit mi.

2011. október 2., vasárnap

Dagasztás nélküli fahéjas csigák

Ez egy nagyszerű kelt tésztás sütemény. Különösen ajánlom magamfajta, krónikus időhiányban szenvedő anyukákak. A csigák elkészítése időigényes, de igen kevés munkával jár. Az idő nagy részét a kelesztés teszi ki, azaz nem kerül nagy erőfeszítésbe az elkészítésük. Nekem különösen tetszett benne, hogy nem kell dagasztni, sőt a tészta elkészítésekor mégcsak a kezünket sem kell bepiszkolni, ugyanis nem kell gyúrni. A másik, ami előnyös lehet kisbabás anyukáknak, hogy a süti nem tartalmaz tojást (mondjuk cukrot igen). Igazából kevés alapanyag kell hozzá, amik biztosan mindig találhatóak otthon. Ezek a következők: tej, étolaj, cukor (kristály és por), porélesztő, liszt, sütőpor, szódabikarbóna, fahéj.

A receptet Piszkétől hoztam, de kicsit módosítottam az arányokon. Íme az én változatom:
2,5 dl tejet, 0,5 dl étolajat és 50 g kristálycukrot felmelegítettem -egész pontosan Balázs felmelegített- egy nagyobb lábasban. Jó melegnek kell lennie, de ne forraljuk. Aztán kapcsoljuk le a lángot, tegyük félre és hűtsük langyosra, ez kb. fél óra. Mikor már langyos, tegyünk bele fél csomag szárított élesztőt és hagyjuk, hogy felfusson. Ha szép habos, szitáljunk rá 25 dkg finomliszttel elkevetr 1/2 kk sütőport, 1/2 kk szódabikarbónát és egy nagy csipet sót. (Ez utóbbi három hozzávalót az eredeti receptben csak később adják a tésztához, de én túlbozgómócsing voltam és hamarabb beletettem, de a végeredmény szerintem így is nagyon jó lett.) Egy evőkanállal az egészet jól elkeverjük. Nokedliállagú tésztánk lesz. Itt elkezdtem kételkedni, hogy jó ötlet volt-e kipróbálni ezt a receptet... Nem volt túl bizalomgerjesztő a dolog... De bízzatok bennem! Ne ijedjetek meg a furi látványtól! Meleg helyen egy óra alatt szépen megkelt és egy buborékos, nagyon lágy tésztát kaptam. Ehhez adtam még 2 púpos evőkanál lisztet (ha valaki szeretne méricskélni, 30 g volt) és ismét kevertem rajta párat. A keverés rosán összeesett a tészta és ismét elszállt a bizalmam. Mivel későre járt már, úgy gondoltam itt felfüggesztem a dolgot és alszom rá egyet :) A lábasra tettem a tetejét és beraktam a hűtőbe egy éjszakára.

Másnap reggel kivettem és 2 órát szobahőmérsékleten hagytam. (Ha nem tesszük hűtőbe, akkor azonnal dolgozhatunk vele tovább.) Ekkor az eredeti tészta kb. háromszorosára nőtt és egy túlkelt ragacsos massza lett. Egy életem, egy halálom, gondoltam mostmár nem dobom ki...

Jól beliszteztem a dolgozófelületemet, ráborítottam a nokedlitésztának kinéző masszámat. Megszórtam bőven liszttel a tetejét is és ruganyos tésztát gyúrtam belőle. Majd fogtam a felét és kinyújtottam téglalapalakúra, megkentem egy kis részét szilvalekvárral (kisérletezhetünk barack-, ribizli- vagy narancslekvárral) a többi részét olvasztott vajjal és megszórtam bőven barnacukorral elkevert fahéjjal. A hosszab oldalánál fogva feltekertem. Szép vastag csigákra vágtam. A tészta másik felével is így jártam el. A sima vajas-fahéjas csigák nekünk még jobban ízlettek, mint a lekvárosak, szóval aki nagyon le akarja egyszerűsíteni nyugodtan csináljon sima fahéjas, esetleg kakós csigákat.

Kibéreltem egy tortaformát sütőpapírral és egymástól kicsi távolságot hagyva beletettem a csigákat. Ez a mennyiség pont elfért egy 23cm átmérjű formában. Megint 20 percet kelesztettem a tésztát. A kelesztés után a köztük lévő helyet szépen kitöltték a csigák.

Majd a sütő aljába tettem egy tepsit félig vízzel töltve és 180 fokra előmelegítettem. Amikor bemelegedett a sütő, beletoltam a csigákat és 15-20 percig sütöttem. (A vízes tespi azért kell, hogy gőz keletkezzen a sütőbe, így a csigák puhábbak lesznek.)
Még melegen megkentem a kisült csigák felét langyos tejjel, a másik felükre pedig a következő keveréket tettem: 25 g porcukrot elkevertem fahéjjal és 0,25 dl tejjel. Ez utóbbiak igen édesek lettek, tej, vagy keserű tea esetleg kávé kötelező a fogyasztásukhoz.

Az eredmény: isteni finom csigácskák. Balázs szerint finomabb, mint a kakaós csigák :) Szerintem egyszerűen csak rohadt jók! Melegen is ellenállhatatlanok, de hidegen is komoly megállhatás kell, hogy ne csipegessünk el belőle óvatlanul kettőt-hármat-négyet...


Szóval igen kevés munkával, bár nem kevés idővel jár ennek a finomságnak az elkészítése. Ha rám hallgattok mindenképp kipróbáljátok!

2011. október 1., szombat

Cimke és gatyamadzag, avagy elvan a gyerek ha játszik

Úgy birom, hogy Nóri a legegyszerűbb semmiségekkel el tud játszani :) Például imádja a zacskókat (persze ezekkel csak a felügyeletünk mellett játszhat). Van is a játékai között egy zacsi, amit légmenetesen le lehet zárni. Hagyunk benne neki egy kis levegőt, de nem fújjuk keményre. Nagyon szeret vele játszani.
Nagyon szereti a cimkéket is. A takaróin, játékain a cimkéket szokta nézegetni, "beszél" hozzájuk és persze nyalogatja őket.

Ezt a videot még szeptember elején készítettem. A délutáni alvás után ez várt:


Aztán kiváncsi voltam, hogy Nóri egy számára ismeretlen, új játékon mennyi idő alatt találja meg a cimkét. Tippek?
Íme az eredmény:


De mint említettem, mindenféle aprósággal jól eljátszik. Pár nappal ezelőtt üldögéltünk a szobában és megtalálta a nadrágomon a madzagot. Nagyon tetszett neki, kb. fél óráig azzal játszott. Aztán meglátta a papucsomat és rájött, hogy az még érdekesebb :)


Egyébként úgy látszik Nóri cimkék iránti extrém érdeklődése nem egyedi dolog. Ezen az oldalon olyan babadolgokat lehet beszerezni, amik tele vannak rakva extra cimkékkel. Szerintem nagyon ötletes.

Lehet kapni cimkés játékokat:

Takarót:
És többek között könyvet is. Szerintem Nóri imádná ezeket :)