Sok magyar ismerősöm nem bízik az itteni orvosi ellátásban és ezért inkább hazamennek szülni. Mi úgy döntöttünk, hogy Dublinban járunk terhesgondozásra és itt is szüljük meg a babát. Balázs szeretett volna a szülésnél jelen lenni, többek között ezért is döntöttünk emellett.
A terhesgondozásról már írtam néhányszor, de ha bárkinek kérsdése lenne ezzel kapcsolatosan, kérlek írjatok és nagyon szívesen írok erről bővebben. Most csak magát a szülést szeretném elmesélni.
Január 27-én, csütörtökön, hajnal 4 órakkor fájásokra ébredtem. Mivel nem rendszeresen jöttek a fájások, azt hittem, hogy ezek is csak jósló fájások és nem nagyon foglalkoztam vele. Aztán pár óra alatt erősödtek. 7 óra körül anyukám mondta, hogy szerinte induljunk el a kórházba. Háromnegyed nyolckor indultunk, a legnagyobb reggeli dugóban. Balázs bevállalta a szabálytalankodást, így a buszsávban mentünk szinte végig, úgyhogy rekord időt futottunk: 25 perc alatt odaértünk. Ekkor már 4 percenként jöttek a fájások. Bejelentkeztünk a kórház recepcióján, ahol pár percet várnunk kellett, mire kaptunk szülésznőt és szobát.
Egy nagyon kedves, középkorú, indiai származású szülésznőt kaptam, akit Shiva-nak hívtak. Mellette volt még egy fiatal, ír nővérke, aki most tanulja a szakmát. Ők ketten végig ott voltak velünk a szülőszobán. A nővérke és Shiva is mindent megtettek, hogy kényelmessé tegyék számomra a vajúdást. Kérdezték, hogy szeretnék-e zuhanyozni vagy jóga labdán ülni. Segítettek, hogy milyen pozíciókkal próbálkozzak, a fájó derekamat felváltva masszírozták, tettek rá meleg borogatást. Közben végig biztattak, hogy milyen jól csinálom, hogy ügyes vagyok, szóval fizikailag is és lelkileg is támogattak.
Mellettük a legnagyobb támasz és segítség természetesen Balázs volt. Ő is ott volt velem végig, segített, bátorított és bár fizikailag én szültem meg Nórit, de Ő is átélte velem a szülés minden percét és hihetetlen erőt adott.
9 óra körül vizsgált meg először a szülésznő és megállapította, hogy valóban elkezdődött a vajúdás, addigra már 2 ujjnyira voltam kitágulva.
A szülésznő az engedélyemet kérte, hogy megrepessze a magzatburkot, amit természetesen meg is adtam. Fájdalommentes volt maga a repesztést, de ettől kezdve a fájások egyre intenzívebbek lettek. Gondoltam, hogy kérek valami fájdalomcsillapítót, de megbeszéltük, hogy várok még 1-2 órát - ugyanis akkor vizsgált meg újra a szülésznő hogy hogy tágulok. Közben kipróbáltam a nevetőgázt, hogy enyhüljön a fájdalom, de nem igazán vált be, csak hánytam tőle...
Nem tudom, hogy a kismama jóga segített-e, vagy a sok séta a terhesség végén, esetleg a málnalevél tea, vagy csak szerencsés voltam, de 2 órával később már 8 cm-re voltam kitágulva. Onnan kezdve még egy óra volt és jött is a kitolási szakasz. Ez nekem már szinte nem is fájt... csak a nagy nyomást volt nehéz produkálni. Végül 25 perccel és 6 összehúzódással később kijött a baba feje, onnan még egy nyomás volt és már kint is volt a baba.
12:45-kor született meg pici Nórikánk.
Én teljes sokkban voltam. Gyorsan megtörölgették Nórit, azonnal a mellkasomra tették és gratuláltak az első gyermekünkhöz. Ez után még kb. fél órát voltunk a szülőszobán. Miután rendbe raktak, megkérdezték, hogy kérek-e kávét, teát, vagy valamit inni. Kértem teát, amit úgy szolgáltak fel, mint az itteni bárokban szokás: kis acél kancsóban, mellette tej, cukor és még kétféle kekszet is kaptam hozzá. Nagyon jól esett a megerőltető munka után.
Ezt követően tolókocsival levittek az újszülött osztályra, ahol heten voltunk egy szobában. Az ágyak függönnyel vannak elválasztva. Nem biztosít semmilyen hangszigetelést, de mégis úgy érzi az ember, hogy van egy saját kis "szobája". Volt egy kis éjjeliszekrényem, TV-m (ami érintőképernyős volt és internet is volt rajta). Minden nap adtak reggelit, ebédet, vacsorát. Ebédnél többféle menü közül lehetett választani és elég nagy adagokat adtak.
A gyereket mellém tették egy gurulós kiságyba. Ha pelenkázni kellett, akkor csak áttoltam az ággyal együtt a pelenkázóba.
A kórházi ellátás fantasztikus volt. Mindenki nagyon segítőkész és kedves volt. Minden nővér, orvos gratulált és megkérdezték a baba nevét. Mindezt bármiféle paraszolvencia nélkül. A teljes ellátás ingyenes volt.
A kórházi ellátás fantasztikus volt. Mindenki nagyon segítőkész és kedves volt. Minden nővér, orvos gratulált és megkérdezték a baba nevét. Mindezt bármiféle paraszolvencia nélkül. A teljes ellátás ingyenes volt.
Nagyon elégedettek voltunk mind a kórház felszereltségével, mind a személyzet hozzáállásával és szakértelmével.
Mi a terhesgondozás alatt feliratkoztunk az ún. "early transfer home" programra. Ez azt jelenti, hogy ha a kismama természetes úton szül és minden rendben van vele, akkor már másnap hazamehet. Természetesen nem kötelező másnap elhagyni a kórházat. Azt hiszem három napig lehet maradni. Persze ha felmerül bármi gond, komplikáció akkor tovább is benttartják a kismamát.
Mivel én jól éreztem magam és a baba is egészséges volt, már másnap jöttünk is haza. Az "early transfer home" programhoz az is hozzátartozik, hogy a hazaérkezést követő öt napban naponta házhoz jön egy szülész-védőnő. Megvizsgálják az anyukát és a kisbabát, segítenek a helyes szoptatási technika elsajátításában és megválaszolják az anyuka kérdéseit.
Hozzánk egy ír nő, Barbara jár ki. Nagyon kedves, segítőkész. Holnap lesz az utolsó vizitje nálunk. Ezt követően egy körzeti nővér jön majd ki egy alkalommal. Ő is megnézi a babát és engem is.
Jól vagyunk! A szopizással vannak gondok, de kitartóan próbálkozunk. Barbara adott tippeket, tanácsokat és meg is mutatta, hogyan kéne csinálni. Higgyétek el, nem olyan egyszerű dolog ez a szopiztatás. Sajnos legtöbbször csak bimbóvédővel sikerül rácuppantani a picit a cicimre. Nagyon aggódok, hogy anélkül nem is fogom tudni szopiztatni, de próbálkozunk és remélem előbb-utóbb menni fog.
Tudom, hogy sokan bírálják az ír egészségügyet. Maguk az írek szidják a legjobban, sajnos nem is alaptalanul. Szerencsére nekünk a szülés volt az első találkozásunk az itteni egészségüggyel és ez nagyon pozitív élmény volt. Maximálisan elégedettek voltunk az ellátással.
Mi a terhesgondozás alatt feliratkoztunk az ún. "early transfer home" programra. Ez azt jelenti, hogy ha a kismama természetes úton szül és minden rendben van vele, akkor már másnap hazamehet. Természetesen nem kötelező másnap elhagyni a kórházat. Azt hiszem három napig lehet maradni. Persze ha felmerül bármi gond, komplikáció akkor tovább is benttartják a kismamát.
Mivel én jól éreztem magam és a baba is egészséges volt, már másnap jöttünk is haza. Az "early transfer home" programhoz az is hozzátartozik, hogy a hazaérkezést követő öt napban naponta házhoz jön egy szülész-védőnő. Megvizsgálják az anyukát és a kisbabát, segítenek a helyes szoptatási technika elsajátításában és megválaszolják az anyuka kérdéseit.
Hozzánk egy ír nő, Barbara jár ki. Nagyon kedves, segítőkész. Holnap lesz az utolsó vizitje nálunk. Ezt követően egy körzeti nővér jön majd ki egy alkalommal. Ő is megnézi a babát és engem is.
Jól vagyunk! A szopizással vannak gondok, de kitartóan próbálkozunk. Barbara adott tippeket, tanácsokat és meg is mutatta, hogyan kéne csinálni. Higgyétek el, nem olyan egyszerű dolog ez a szopiztatás. Sajnos legtöbbször csak bimbóvédővel sikerül rácuppantani a picit a cicimre. Nagyon aggódok, hogy anélkül nem is fogom tudni szopiztatni, de próbálkozunk és remélem előbb-utóbb menni fog.
Tudom, hogy sokan bírálják az ír egészségügyet. Maguk az írek szidják a legjobban, sajnos nem is alaptalanul. Szerencsére nekünk a szülés volt az első találkozásunk az itteni egészségüggyel és ez nagyon pozitív élmény volt. Maximálisan elégedettek voltunk az ellátással.
Hát ez volna pici lányunk világrajövetelének története. Egy új fejezet kezdődik életünkben. Izgatottan várjuk a folytatást :)
Ezúton is köszönet mindenkinek, hogy gondoltatok ránk, hogy szurkoltatok nekünk és köszönjük a gratulációkat, jókívánságokat.
