2011. december 29., csütörtök

Boldog Új Évet!

Minden kedves olvasónknak nagyon boldog új évet kívánunk! Remélem jól telt a karácsonyotok! Mi nagyon jól éreztük magunkat. Majd később jövök részletes beszámolóval és fotókkal!

Addig egy kis zene:




2011. december 16., péntek

Holnap utazunk!

Holnap utazunk haza! Már alig várom! Na nem a konkrét utazást, mert az egy tragikomédia...

Két hatalmas bőrönddel, két kézipoggyásszal, egy babakocsival és egy babával el kell jutni a reptérre. Szerencsére a busz megállója, ami kivisz a reptérre, egy sarokra van tőlünk. A reptéren a becsekkolás után, a babakocsival, a gyerek cuccaival és a saját kézi motyónkkal még mindig úgy nézünk ki, mint egy cigánykaraván, de már elviselhetőbb a dolog.
A biztonsági ellenőrzésnél mindig nagyon rendesek. Sokszor előre engednek, gyorsan átnéznek. A következő leküzdendő akadály, a repülőhöz való sorban állás. A kapunkat meg se kell nézni a jegyünkön, ugyanis kilométerekről ki lehet szúrni a magyar sort: 2-3 sorban állnak az emberek, a beszállítás előtt már fél órával. Ha megjelenik a kapunál egy reptéri munkás, rögtön megy a tolakodás, furakodás. A gyerekkel és a babakocsival elvileg előre kéne, hogy engedjenek, de a magyarok szelektív látással rendelkeznek. A babakocsiban csücsülő gyermek számukra láthatatlan. De azért becsületükre legyen mondva, hogy ha hangosan az előttem állóra szólok, hogy "Elnézést, gyerekkel vagyok" -ami amúgy nem egyértelmű ugyebár- akkor nagyon kedvesen "Jaaaa!"-t kiáltanak ("Bocsánat! Elnézést! Nem láttam!" már luxus lenne!) és odébb állnak.

Régebben ezt a tolakodást amúgy főleg akkor tapasztaltam, ha Ryanair-rel utaztunk, de mióta csak Malév és Airlungus repül Budapestre, azóta ez minden járaton jellemző.

A beszállás után már csak a saját helyünket kell megkeresni. Látni kéne azokat a szemeket, melyek ilyenkor kisérnek minket. Látva, hogy gyerekkel vagyunk, a legtöbben úgy néznek ránk, mint egy marék szarra, mintha pestisesek lennénk és látom, hogy imába kezdenek, hogy "csak nehogy ideüljenek". (Egyébként ez nem nagyon bánt, mert én is ilyen voltam. Ki akar egy ordító gyerek mellett 3 órát ülni? De azért belül jót röhögök, mert előbb vagy utóbb mindenki eljut ebbe a helyzetbe és akkor majd átérzik, milyen is kisbabával utazni). Szóval miután megtaláltuk a helyünket pár perc lakberendezés következik, ami a mögöttünk feltartott 40 embernek óráknak tűnhet, majd befészkeljük magunkat az ülésünkre.

Ezek után egy kis nyugi: ülünk, megvan a helyünk, a csomagokat is sikerült elrakni, semmit sem vesztettünk el (ezt én amúgy mániákusan ellenőrzöm: gyerek sapkája megvan? játéka? rágókája? előke? az én sálam? a pénztárcát eltettem? hol a mobilom? Ez a legszórakoztatóbb tevékenység, amit repülőtéren űzni lehet. Férjek őrületbe kergetésére kiváló, saját adrenalinszintünk magasban tartására is bevált módszer!).

Amikor elérkezünk a felszálláshoz én mindig izgulok. Hiába, hogy már ezerszer átéltem azt a gyomorszorító, ülésbepréselő, szívem a torkomban dobogó érzést, nekem ez megszokhatatlan. A környéken pedig biztos, hogy ül legalább egy kiskorú, aki ugyanígy érez és elkezd ordítani, aminek következményeként Nóri is elkezd sírni. Akkor a szomszéd széken ülő idegen empatikusan nyugtázza, hogy "biztos fáj a füle"... (nem bazdmeg! semmi baja a fülének, csak az a másik kis szaros ordít és megijedt!) Egyébként ezek az utastársak mindig késztetést éreznek, hogy párbeszédbe elegyedjenek velünk. A beszélgetés témája többnyire Nóri. Bármilyen rózsaszínű, csajos cucc van rajta, az első kérdés mindig az, hogy "Kisfiú?". Hát persze! Csak poénból lánynak öltöztetem, mert nincs ki a négy kerekem!
Aztán szó esik még Nóri koráról, fejlődéséről, alvási szokásairól és ha szegénykén látják, hogy nyűgös, akkor mindenki levonja a következtetést, hogy biztos fogzik! Hát persze! Meg mondjuk hajnali 4-kor kelt a szokásos 7 helyett és rohadt fáradt! És talán ha csendben lennénk 5 percet, akkor el is aludna.

Nóri amúgy nagyon jól viselte eddig a repüléseket: felszállás után szopizik, majd el is alszik rajtam. Én teljesen elgémberedek alatta, nem tudok se enni, se inni, se mozogni, pisilésről ne is álmondjak! De ez a legkevsebb, a lényeg, hogy csend és nyugalom van.

Aztán leszállás után még ki sem kapcsolják, a biztonságiöv jelzést (jelezve, hogy felállhatunk), de a többség már talpon van és ugrásra készen áll, hogy vetődjön a bőröndjéért. Ugyanis a legtöbben úgy gondolják, hogy elengedhetetlen, hogy az elsők között szálljanak ki a gépből. (Nemmintha a feladott bőröndök kipakolására és azok kézhez vételére nem kéne még legalább 10 percet várni.)

Mi nem akarjuk a sietős tömeget hátráltatni és magunkra haragítani, így illedelmesen várunk, amíg eloszlanak. Majd összeszedjuk magunkat, elballagunk a feladott bőröndjeinkért. Végül még egy utolsó gyors logisztikai hadművelet, hogy minden csomag, bőrönd, motyó a helyére kerüljön és már száguldunk is kifelé és végre megérkezünk!

Szóval az utazás jó móka és sokáig szerettem annak minden részét, de most szívesebben csettintenék egyet és hazateleportálnám magunkat. De sebaj! A lényeg, hogy megyünk!

Remélem továbbra is jól telik a karácsonyra való ráhangolódás. Ez talán kicsit segít ebben. (Ezen a dalon én mindig olyan jót röhögök... szerintem nagyon vicces, ez a "spanglish" dal.)

2011. december 14., szerda

Nóri 10 és fél hónapos (na jó... kicsit több)

Nem akartam megvárni a 11. hónapot ezzel a bejegyzéssel, mert nem biztos, hogy lesz időm otthonról írni. Bizony, bizony hihetetlen gyorsasággal repülnek a napok, a hetek...

Lássuk hol tart Nórika majdnem a 11 hónaposan!

Sajnos az adatait nem tudom, mert utoljára 9 hónaposan vittem a védőnőhöz. De kinőttek a fenti metszőfogai! Tegnap már éreztem a negyedik, azaz a jobb felső metszőfogát is. Szerintem ma, vagy holnap az is teljesen kibújik. Remélem ezzel egy időre véget érnek az átalvatlan éjszakák. Tegnap hajnalban fél 4-től fél 6-ig ringattam, mert csak az ölemben volt hajlandó szunyókált. Amint letettem a kiságyba, sírni kezdett. Végül magunkhoz vettük a nagyágyba és így aludtunk hármasban. Én persze alig tudtam aludni, végig őt figyeltem és vigyázállásban feküdtem, hogy legyen elég helye (mintha olyan hatalmas lenne...). A növekvő fogak miatt a nagyujja töve (amit szopizik) kisebesedett... Kenegetem neki, de szerintem nem fáj és nem is zavarja őt, ugyanúgy szopizza.

Mozgásfejlődésben ott tart, hogy kapaszkodva már nagyon ügyesen feláll és kapaszkodva megy is. Így körbe szokta járni a járókát :) Illetve négykézláb mászva egy pillanat alatt a lakás egy szegletéből a másikban terem.
Áldom az eszemet, hogy még mielőtt Nóri elkezdett volna mászni, a járókához szoktattuk. És áldom Nórit, hogy szereti és eljátszik benne.
Nem is tudom, hogy bírnám anélkül. Amúgy nemrég olvastam, hogy a járóka használatából milyen erkölcsi kérdést csinálnak az anyukák... Én önző dög lévén nem is filozofáltam azon, hogy ennek a használata helyes-e vagy sem. Nem tudom, hogy ha nem lenne járókánk, hogyan végezném el a házimunkákat, hogyan pihennék, vagy hogy hagyhatnám Nórit pár percre magára?... Szerencsére Nóri nagyon jól elvan benne, tudom vannak gyerekek, akik ki nem állhatják. Mivel bőven van játéka, így más-más játékokat adok neki délelőtt és délután és egymás utáni két-három nap nem kapja meg ugyanazokat, így nem unja meg azokat és mindig örül nekik.
Persze van, hogy elunja magát, vagy nyűgösebb a szokásosnál, olyankor mellé ülök és olvasunk, játszunk, énekelek neki, mondókázunk, de szoktunk zenét hallgatni és táncolni is. Ha nagyon unatkozik, akkor a szobájába viszem és ott szabadon mászkálhat. De nagyon örülök, hogy nem kell egész nap mellette szobroznom és csinálhatom a dolgomat.

Már tud integetni, puszit dobni, kukucsjátékot játszik: ha mondom neki, hogy "kukucs" elbújik a saját keze mögé, majd előjön :)


Még mindig nagyon szeret fürödni. Pár hete vettem neki csipogós játékokat, ezeket imádja! A nagy fürdőben fürdetjük, a nagy kádba betesszük a kiskádját és abba ültetjük. Csak ülve fürdik, fekvésről szó sem lehet. Fürdés után a mi nagy ágyunkont szárítjuk meg. Ha végeztünk felül és ülve ugrál az ágyon. Imádja, hogy rugózik :)
A fürdéssel amúgy sohasem volt gondja. 1-2 olyan alkalom volt, amikor sírt. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy a születése után nem sokkolták, az otthon bevett gyakorlattal és nem fürdették meg. Csak megtörölték és azonnal rámtették. Majd később átöltöztették, de az első nap nem fürdették meg. Aztán mivel másnap jöttünk is haza, így két naposan itthon fürdött először. Apukám azóta is emlegeti, hogy véres volt a feje, amikor hazahoztuk (és bár csak egy pici folton, de tényleg! :).

A fürdés mellett az esti rituálélnk része az építőkockázás. Kb. fél éves lehetett Nóri, amikor megvettük neki az első kockákat (mivel a játék másfél éves kortól ajánlott és mivel Eszter parázós anyuka, a kisebb darabokat kivettük belőle). Este 8-kor mindig bemegyünk a kicsi szobába és ott kockázunk. Ez úgy néz ki, hogy mi Balázzsal várakat, tornyokat építünk és Nória, a kis Gozzilla ezeket porig rombolja. Ha végeztünk, a kockákat a dobozukba visszapakoljuk. Mindig mutatjuk Nórinak, hogyan kell elpakolni őket és általában egy-két darabot beletesz a dobozba, majd másik négyet-ötöt kivesz. Tegnap este viszont az összes kockát (kb. 50 darab) egyedül eltette a dobozba :) Remélem ez a rendszeretet korai jele! Ma is közösen pakoltuk el a kockákat:


A babajeleléssel kicsit elakadtam... Még mindig mutogatom neki a szokásos dolgokat, de Ő pár hete nem mutatja, amiket már eddig tudott. Gondolom, hogy még mindig tudja, csak nem akarja mutatni őket. Remélem ez csak valami átmeneti dolog. Viszont megtanulta jelelni a szőlőt és ezt mutatja is gyakran.

Ami kicsit aggaszt az az, hogy nagyon félénk. Egyre többször fordul elő, hogy ha idegenekkel beszélek (pl. boltban) és bekukucskálnak a babakocsiban és Nórihoz szólnak, rögtön sírva fakad. Egyrészt gondolom, hogy ijesztő számára az idegen arc, másrészt szerintem szokatlan neki az angol is. Itthon hiába nézek TV-t, az nem ugyanaz, mint az élő hang. Szóval úgy döntöttem januártól mindenképpen eljárunk majd valamilyen baba-mama klubba. Jót tenne Nórinak és nekem is egy kis szocializáció.

2 új videó

Az első videót még múlt héten készítettem. Ébredés után miután kiveszem Nórit a kiságyból, az ölembe bújva kicsit még kómázik. Szopizza az ujját, nézelődik, vagy visszaszendereg egy kicsit. Sokszor akár 10 percig is így összebújva kucorgunk. Aztán felül és elkezd dumálni. Egy ilyen ébredés utáni dumálást örökítettem meg. Kicsit még álmos... kicsit még bágyadt, de azért mondja a magáét :)


Ezt a másodikat tegnap este csináltam. A járókájában volt, amikor elkezdett brümmögni. Annyira megtetszett neki, hogy teljesen belefeledkezett :)

2011. december 12., hétfő

Karácsonyi sütemény receptek

Íme a karácsonyi sütis tippjeim. Ezek nálam bevált receptek. Többször elkészítettem már őket és mindig nagy sikert arattak. Vannak, amik gyorsan elkészíthetőek és vannak, amik több munkát, vagy időt igényelnek. Remélem találtok köztük a kedvetekre valót!

Pálmalepény - a recept Tóthné Pánya Marianna Házi sütemények című könyvéből származik. Egy piskóta-szerű alapon lekvár és dióhab csücsül. Nem az a habcsók állagú hab, hanem könnyű, édes. Nagyon eteti magát.

Egy közepes tepsihez:
12 dkg puha mergarint habosra keverünk 12 dkg cukorral, majd egyenként hozzáadunk 6 tojássárgáját. Mindegyikkel alaposan kikeverjük a tésztánk alapját. Majd belekeverünk 13 dkg finomlisztet, 2 dkg réteslisztet (én szoktam csak simán finomliszttel is készíteni, nem lesz tőle baja), egy csomag (kb. 2 teáskanál) sütőport, 3 evőkanál tejet és egy csipet sót. Ha túl sűrű a masszánk, nyugodtan lazíthatunk még rajta kicsi tejjel, de maradjon sűrű, méz állagú a tészta. Ezt vajazott, lisztezett tepsibe tesszük.

Elkészítjük a habot! 20 dkg darált diót keverjünk össze 20 dkg porcukorral. Verjük keményre a tojások fehérjét és lassan keverjük bele a cukros diót.

A tésztán oszlassunk el baracklekvárt (lehet mást is, ribizlivel is finom lehet) és kenjük rá a diós habot.

Előmelegített sűtőben először 100 fokon sütjük 10 percig, majd 150 fokon 20 percig és ismét visszavesszük a hőt 100 fokra és 10 percig sütjük ezen. Kivesszük a sütőből, ha kihült táblára borítjuk és 10 perc múlva visszafordítjuk, hogy a diós hab legyen felül.

Különböző formákkal (hold, csillag, szív stb.) kiszaggatjuk. Ez egy nagyon finom, puha, szaftos édesség. Dióimádóknak nagyon ajánlom! Ha van plusz 10 percetek javaslom, hogy a tepsit képzeletben felezzétek meg és az egyik felébe baracklekváros-diós kombináció kerüljön, a másikra pedig szilvalekváros-mákos. Ez utóbbit is már próbáltuk és ellenállhatatlan! Így egy sütéssel kétfajta desszertet varázsolhatunk az ünnepi asztalra! Hát nem csodás?!... Eszter for president! :)

Rögtön puha mézes szelet - a recept anyu egyik kolléganőjétől származik. Ez egy mézes krémes receptje. Az a nagyszerű a sütiben, hogy elleben a sok elterjedt mézes süti recepttel, ennek nem kell pihentetés. Ha kihült, rögtön fel lehet vágni, finom puha és persze minél többet áll, annál fincsibb lesz. Szerintem relatív egyszerű az elkészítése és kb. egy tepsit el lehet belőle csipegetni...

Íme a recept:

A tésztához: 10 dkg porcukrot, 4 dkg vajjal, 1 ek. mézzel, 1 egész tojással és 1 tojás sárgájával gőz felett (azaz egy tálba vízet kell forralni és erre kell tenni egy másik hőáálló tálat) robotgéppel magas fokozaton habosra keverünk. Kb. 5 perc után sűrűsödni kezd (figyelem, ne legyen forró!!!), ekkor beleszórunk 30 dkg finomlisztet és 2 csapott tk. szódabikarbóna keverékét. Összegyúrjuk, 3 vagy 4 részre osztjuk (attól függ, hogy kicsi, vagy nagy tepsi sütit akarunk). A tésztákat egyesével kinyútjuk, zsírozott tepsi hátán 180 fokon 4-5 perc alatt készre sütjük. Ha az összes tészta elkészült, nekiállunk a krém elkészítésének.

A krémhez: 3.5 dl tejben felfőzünk 4 ek. réteslisztet és 2 vaníliás cukrot, sűrű krémmé főzzük. Amikor elkészült, levesszük a tűzről és hozzászitálunk 12 dkg porcukrot és 3 ek. kakaóport. Kicsit hülni hagyjuk és robotgéppel kis adagokban hozzákeverünk 20 dkg vajat.

A lapokat a langyos krémmel megtöltjük. Tetejére csokimázt készítünk: kb. 5 dkg étcsokit felolvasztunk, adunk hozzá 1 tk. étolajat és ezt elosztjuk a süti tetején.

Amerikai palacsinta - az ünneplést már reggel el lehet kezdeni egy kényeztető reggelivel. Ha nincs idő kalácsot dagasztani, akkor ez szerintem tökéletes ehhez! Nem mellesleg Miss Nóra nagy kedvence!

Jamie tavalyi karácsonyi műsorába láttam ezt a receptet és azonnal le is jegyeztem. Mérőegységnek egy 2,5 dl-s poharat használok. Egy pohár lisztet, egy csipet sóval egy teáskanál sütőporral elkeverünk. Beleütünk egy tojást és hozzáadunk egy pohár tejet. Keverünk rajta párat, nem szabad túlkeverni, különben nyúlós, ragadós trutyi lesz és mehet a kukába! Nokedlihez hasonló lesz az állaga. Aztán kevés vajat olvasztunk egy serpenyőben és evőkanállal halmokat rakunk bele a tésztából. Mindkét oldalát megsütjük. Nutellával vagy juharsziruppal a legfinomabbb.
Ha van otthon jughurtunk, akkor az alábbiak szerint módosíthatjuk a receptet: 100 g joghurtot összekeverünk egy tojással, csipet sóval, egy evőkanál cukorral. Ebbe öntünk egy pohár lisztettel elkevert fél teáskanál sütőport és kb. fél pohár vizet. Ismét keverünk rajta párat és már süthetjük is. Ez utóbbi talán még finomabb, könnyebb, puhább... még ellenállhatatlanabb!

Csokis-narancsos torta:

Itt megtaláljátok a részletes receptet. Ha nincs sok idő a torta elékszítésére, akkor szerezzünk be babapiskótát és a piskótalapok helyett ezeket mártsuk narancslébe és az áztatott felükkel felfelé rakjuk szorosan egymás mellé egy tepsibe. Ezt és a csokikrémet rétegezzük, végül az egészet vonjuk be a maradék csokikrémmel és kandírozott naranccsal, vagy étcsoki forgáccsal díszíthetjük.

Túrós sós rúd - ha már unjuk a sok édeset...

20 dkg hideg vajat gyors mozdulatokkal összemorzsolunk 20 dkg liszttel, majd hozzáadunk 20 dkg túrót, 2 kk. sót és 1 tojást. A tésztát hideg helyen egy órát, vagy akár egy éjszakát is pihentetjük. Aztán ha van időnk hajtogatjuk és ismét hidegen pihentetjük. Ezt eljátszuk három alkalommal. Majd ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, tojással megkenjük sajttal megszórjuk, tehetünk rá szezámmagot, lenmagot, vagy egész mák szemeket. Pizzavágóval rudakat vágunk belőle és 200 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütjük.
Én legutóbb úgy formáztam, hogy vékonyra nyújtottam és csak a tészta felét kentem le tojással és szórtam meg a sajttal. Ezután a sima tésztát (amit nem kencéztem össze) a másikra (a kencésre) hajtottam. Majd ismét lekentem tojással, megszórtam szezámmaggal és felszeleteltem. Az így kapott rúdakat a két végügnél fogva ellentétes irányba megtekertem. Így csavart sajtos rudakat kaptam.

A recept Piszkétől származik.

További ötletelésként egy kis lista a teljesség igénye nélkül, hogy számomra mik azok a kaják, amik az ünnepi szezonban nélkülözhetetlenek: sült kacsa, krumplisaláta, sült káposzta kolbásszal, lencsefőzelék, kocsonya, rakott káposzta, mákos illetve diós beigli, túrós lepény, diótorta, stollwerck szelet... Hiretelen ennyi jut az eszembe, de biztos van még néhány finomság, ami kimaradt. Nálunk a nagy közös családi főzések, majd kajálások ilyenkor elkerülhetetlenek. Egyébként is a közös sütés-főzés és evés kötelező program. De így az ünnepek közeledtével ez még nagyobb hangsúlyt kap :)

A végére íme egy anekdota, ami a családom kajáláshoz való hozzáállását jól tükrözi:
Amikor mamáékhoz átmentünk mindig megkínáltak mindenfélével és valamit enni KELLETT! Egy ilyen alkalommal Balázs azt mondta: "Köszönöm Kató néni, de nem vagyok éhes!". Mire nagymamám így válaszolt: "Balázskám! Bebaszna, ha csak akkor ennénk, amikor éhesek vagyunk! Hát ez -mutatott a Mama a sajtostallérra- nem étel!... ez csak szórakozás!"

Remélem sikerült kedvet csinálnom és ötleteket adnom. Mostmár tényleg csak pár hét! Kellemes sütögetést és további jó készülődést!

2011. december 11., vasárnap

Koc-koc itt a 3. fogacska

Néhány hetes nyüglődés, étvágytalanság és sok éjszakai szopizás után végre kibújt Nóri harmadik foga. Lent már van két metszőfoga és most kibújt a bal felső metszőfoga is. Ha jól látom a jobb is már készülőben van.

Ma délután már azzal szórakozott, hogy a fogait egymáshoz kocogtatta. Én meg majdnem szívbajt kaptam, mert azt hittem valami pici dolog került a szájába...

A lenti fogak szinte észrevétlenül, egyik napról a másikra jöttek kimég a múltkori otthonlétünk alatt. De ezek a fentiek most kicsit rázósabbak voltak. Napközben szerencsére nem volt semmi gond, leszámítva Nóri étvágytalanságát. Viszont esténként a megszkott egy, vagy két alkalom helyett 3-szor, 4-szer, 5-ször is felébredt. Ilyenkor próbáltam visszaringatni, de csak cicin tudtam visszaaltatni. Néha napközben is altatni kellett, de többnyire egyedül aludt el.

Az étvágytalansága kicsit aggasztott. Voltak jobb napok, de általában nagyon keveset evett. Én meg mint valami idegbeteg gyártottam neki a kedvenc kajáit, hogy a kedvére tegyek, de sokszor nem jártam sikerrel. Elég stresszelő, hogy nem nagyon akart enni. Úgy gondolom, hogy nem a kajákkal, hanem magával a kajálással volt gondja, ami persze érthető is. Viszont két napja mintha már jobban enne.

Remélem hamarosan minden visszatér a megszokott rendbe. Bár ha jól látom és valóban készül a következő metszőfoga, akkor lesz még néhány álmatlan éjszakánk...

Sebaj! Tapasztalt szülőktől már hallottam, hogy az igazi szenvedést az örlőfogak fogják majd okozni. Csak remélem, hogy majd gyorsan túl leszünk rajta!

update: ma (dec. 12.-én) reggelire Nóri megevett egy szelet pástétomos kenyeret és egy amerikai palacsintát :) azt hiszem visszatért az étvágya!

Kicsit megkésve, de Boldog Mikit!

Nálunk sok év után idén először, nem jött a Mikulás... még ilyet? Pedig most, hogy már kisgyerek is van, igazán illett volna, ha eljön hozzánk...

Gyorsan felvázolom, hogy nálunk hogyan zajlott eddig a december 6. A "Mikulás", alias Eszter már napokkal előtte járja a boltokat és beszerez midnenféle finomságot Balázsnak. Tavaly még arra is vettem a fáradságot, hogy elmásszak a magyar boltba (ami a városban van!) és igazi piros mikuláscsomagot vegyek. Majd 6-án reggel korán kisurranok a szobából, beleteszem Balázs cipőjébe az ajándékokat és visszalopakodok a szobába. Aztán ébredés után Balázst lesem, hogy vajon mikor veszi már észre... Közben zajlik a reggelünk a szokásos mederben és Balázs végül nagy sietve összekapja magát, mondja hogy "jujjj mindjárt indul a DART-om". Majd amikor a cipőjét venné fel, észreveszi a Miki csomagot. Persze nagy megelpődés van mindig, aminek én nagyon örülök. Olyan jó érzés a meglepett, örmöteli arcát látni :) Aztán pár perc és már rohan is a melóba. Majd este együtt elfogyasztjuk a csomag tartalmát.

Na, minderre idén nem volt időm, úgyhogy kiamaradt az ajándékozás. Biztos páran leszaranyáznak, amiért a 10 (!) hónapos gyereknek még egy jelképes akármit se vettem. De bevallom, nagyon feleslegesnek tartanám... Nórika okos kislány, de tisztában vagyok a képességeivel és az értelmi szintjével. Tud már puszit adni, integetni, jelel pár dolgot, sokmindent megért és megmondom őszintén rohadt sok dolgot még nem! És pontosan tudom, hogy Nóri ebből a Mikulás-dologból még semmit sem ért. A saját szórakoztatásomra pedig nem rendezek Mikulás ünnepélyt. Ha nagyobb lesz, mindenképp lesz majd ünneplés, éneklés, talán beöltözött Mikulás is és ajándékozás, de idén ez kimaradt.

Viszont szerettem volna az első Mikulását valahogyan megörökíteni és ezeket a fotókat készítettem:

2011. december 10., szombat

30 napos kiképzés

Még régebben írtam arról, hogy elkezdtem Zumbára járni. Az a helyzet, hogy a terhesség után megváltozik az anyuka teste. (Egyes esetekben az apukáké is, de nálunk ez nem volt jellemző :) Szerencsére a környezetem számára ez a változás nem annyira feltűnő. Egyes ruhákkal ügyesen lehet leplezni a nem túl előnyös vonalakat. De ettől függetlenül kár lenne szépíteni a dolgot: szülés után megváltozik a női test és pont. Persze, tudom vannak szuperanyuk, akik a szülés utáni második héten már lapos hassal koptatják a konditerem gépeit. Gratula nekik! Én nem ilyen vagyok.

Nekem kb. 2 hónappal a szülés után ugyanannyi volt a súlyom, mint szülés előtt. De őszinte leszek, ezért különösebben nem kellett megdolgoznom. A szülés alatt 13 kg-ot híztam, a szülés után 5 kg-al voltam könnyebb. Majd ahogy teltek múltak a hónapok, szépen mentek le a felesleges kilók, de az a baj, hogy nem a súlyon van itt a hangsúly kérem szépen, hanem a formán... Ugyanis a régi 36-os nadrágok bizony még így sem jöttek rám. Ami nagy nehezen rám jött, abból itt-ott kibuggyant a nem kívánt felesleg, ami nemcsak kényelmetlenné tette ezen nadrágok viseletét, de egyenesen gusztustalan, ronda látványt nyújtott, amivel inkább nem sokkoltam a nagyérdeműt.

Aztán felcseng anyukám kérdése, amikor pár hónappal a szülés után búskomoran mondtam neki a telefonban, hogy a régi gatyóim közül csak egy jön rám, mire a költői kérdés így hangzott anyu részéről: "Miért, hány nadrágot akarsz felvenni?...".

Persze volt pozitív oldala is a változásnak: elértem a 92-es mellbőséget! Illetve érdekes módon a felesleges kilók életemben először nem igazán zavartak. Nem gondoltam, hogy emiatt csúnyább lennék, nem voltak gátlásaim, talán mert valahol mélyen az agyam egy pici zugában tudtam, hogy ez most nem rólam szól, nem én vagyok a "hibás" (tulajdonképpen nincs is hibás), hiszen mindez a terhesség és a babázás velejárója. Gondoltam hallgatok az okos tapasztaltakra és várok, hogy minden a saját tempójában visszaálljon a régi rendbe.

Igen ám, de teltek múltak a hónapok és bár egyre több nadrág jött rám, de nem úgy néztem ki, mint a szülés előtt. Csak ismételni tudom magamat: más a forma! Combok vastagabbak, fenék mondanám, hogy kerekebb, de inkább lefelé szélesedve lógó, és a fő mumus, az imádott has, amire mindig is büszke voltam, most széltében hosszábban megnőtt és hiába vártam, hogy visszamenjen, nem ment.
A szülés után 9 hónappal elérkeztem oda, hogy ez már nem türelem kérdése, ez már ilyen marad és kész. Azaz ha változtatni akarok a mostani kinézetemen, akkor nincs mese, mozogni kell. Nem heti egyszer, nem laza módon, nem saját szórakoztatásra, itt kérem komolyan sportolni kell. Azt még meg kell említeni, hogy szerencsére az étkezéssel soha nem volt gondom. Mindig tudtam megálljt parancsolni (néha túl sokszor, túl nagy "megállj"-ok is voltak... még itt a zárójelben jegyzem meg, hogy a terhességem óta nem éheztetem magam. De erről nemhogy egy külön bejegyzést, egy egész regényt tudnék írni...) Mostanában arra figyelek, hogy változatosan és egészségesen egyek és főleg: eleget!

Na szóval! Pár hete találtam egy fórumon egy tippet. Valaki ajánlotta Jillian Michaels "30 day shred" című DVD-jét. A DVD-n három szint van, szintenként 25 perces tréninggel. Ezt minden nap (igen: MINDEN NAP!) meg kell csinálni. Az első szinttel kell kezdeni, majd 10 nap múlva lehet menni a másodikra és megint 10 nap múlva a harmadikra.

Nekem ez az edzséprogram több okból is tetszett:

1. minden nap van 25 percem mozogni (én úgy időzítem, hogy mikor Nóri délután alszik, én tornázom)

2. csupán egy jógamatrac és két súlyzó kell hozzá (gyakorlatilag az sem: a gyakorlatokat szőnyegen, vagy törölközőn is lehet csinálni. Nekem az első hetekben nem volt súlyzóm, így először két fél literes ásványvízzel nyomtam -tudom, nagyon kemény vagyok- majd pár nap után tovább léptem a 750 ml-s ketchupra ill. a 750 g-os sótartóra. Szóval a háztartásban biztos, hogy mindenki talál a saját szintjének megfelelő eszközöket erre. De nagyon lelkeseknek van egy tippem: a Dunnes store-ban egy pár 1,1 kg-s súlyzót 6 euróért be lehet szerezni.)

3. nekem bejött a csaj stílusa és a feladatok is tetszettek

4. a nehezebb feladatokat a saját szintednek megfelelően tudod csinálni. Ez azt jelenti, hogy a DVD-n az egyik csaj könnyebb verziót csinál, így az is követheti a gyakorlatokat, aki nincs olyan jó kondiban, vagy más okok miatt (pl. szoptatás) nem akarja túlhajtani magát. Valamint a súlyzók nehézségétől függően a feladatok nehézségét tudjuk növelni, vagy csökkenteni. Az én kis csoffadt karjaimnak megfelelően, ahogy fent is írtam, én az elején könnyebbeket használtam.

Ami még előnyös: a 25 perc nagyon hamar elmegy, nem kell órákat szenvedni. A napi mozgás miatt elmúlt a hátfájásom és sokkal kiegyensúlyozotabb vagyok, jobban érzem magamat a bőrömben.

Na és akkor még valami! Mielőtt nekikezdtem, körülnéztem a neten. Sajna magyar nyelven nincs sok írás erről, de angolul igen. Nagyon sok pozitív ajánlót találtam. Az eredmény garatnált és kézzelfogható. Ezért javasolják, hogy mielőtt elkezded a tornát, jegyezd fel a méreteidet, majd a 30 napos torna után is mérd meg.

Én 167 cm magas vagyok, 58 kg voltam, amikor elkezdtem a tornát. A következők voltak a méreteim a torna első napján:
mell: 90 cm
derék - ahol a legvékonyabb: 72 cm (aki most ide meri írni, hogy neki 56cm-s a dereka, azt mindjárt sarokba állítom!)
derék - a köldöknél: 80 cm
derék - ahol a has a legnagyobb: 84 cm
csípő: 86 cm
comb - ahol a legvastagabb: 57 cm

A tornáról még annyit, hogy nem könnyű! Az első alkalom után kicsit meghaltam és lépni is alig bírtam és másnap még rosszabb lett, mert irdatlan izomlázam volt. De kitartóan folytattam. Az első szintet 2-3 nap alatt szoktam meg. A 10. nap végére már tök könnyen végignyomtam. A második szint megint kicsit megölt... De 3 nap ismét elég volt, hogy hozzászokjak és a 10. nap végén már rutinosan nyomtam. A harmadik szint szerintem nem volt már olyan durva (de hogy idági eljussunk szerintem ehhez az első kettőt végig kell csinálni).

Én nem 30 nap alatt csináltam meg ezt a programot, mert két hétvégén is előfordult, hogy egy-egy nap nem tudtam tornázni. Ilyenkor másnap ugyanúgy folytattam a szokásos szinttel a tornát, de az egy kimaradt napot, két plusz nap tornával pótoltam.

Na és akkor jöjjön a lényeg! Én már túl vagyok az edzésprogramon és izgatottan vettem a kezembe a centit. Akarjátok tudni az eredményt?! Hát persze, hogy akarjátok! :) Nagyon fontos: kilóban nem mérhető a változás. Viszont a méreteim így módosultak:

mell: 88 cm (-2 cm)
derék - ahol a legvékonyabb: 67 cm (-5 cm)
derék - a köldöknél: 75 cm (-5 cm)
derék - ahol a has a legnagyobb: 81 cm (-3 cm)
csípő: 83 cm (-3 cm)
comb - ahol a legvastagabb: 55 cm (-2 cm)

Ez azt jelenti, hogy összesen 20 cm-t sikerült lefaragnom :)
Az edzést lehet fokozni és diétával egybekötve még hatékonyabb és jobb eredményeket érhetünk el. Én az evés területén semmit sem változtattam. A szokásos étrendem szerint ettem (kenyér, süti, sülthús, kalács, mogyoró, pörkölt, csokitorta és még ami belefért...).

Tervezem, hogy folytatom a tornát. Ha lesz eredmény, arról is beszámolok majd! Addig is mindenkit csak biztatni tudok, hogy mozogjon! A mozgás egészséges, megszépít, feltölt és egyébként is... itt az új év, jöhetnek a fogadalmak! Egy próbát mindenképp' megér!

2011. december 6., kedd

Karácsonyi ünnepi menü kisbabás anyukáknak

Mint azt már írtam, mi idén otthon töltjük az ünnepeket. Itt van viszont néhány tippem a karácsonyi menühöz. Ha itthon maradnánk, ezek közül válogatnék. Prioritás, hogy gyors legyen, finom és Nóri is tudjon belőle enni. Szóval íme néhány fogás, ami kisgyerekeseknek jól jöhet:

Tárkonyos pulykaraguleves - ne kérdezzétek miért, de nálunk családi hagyomány, hogy karácsonykor ezt főzzük. Tudom, hogy általában halászlé a szokás, nem is tudom nálunk hogy alakult így, de ez van!

1 fej vöröshagymát apróra vágunk, kevés olajon megfonnyasztunk, hozzáadjuk a letisztított, apróra vágott csirkehúst (vagy pulykahúst, de én csirkéből szoktam, mellét felvágom apróra és teszek bele 1-2 szárnyat, vagy nyakat, a lényeg, hogy egy kicsi csont is kerüljön az alaplébe), sózzuk, borsozzuk, csipet tárkonnyal ízesítjük és fehéredésig pirítjuk. Kb. egy liter vízzel felöntük, fél csirkehúsleves kockát adunk hozzá és sót. 20 percig kis lángon főzzük, ha kell lehabozzuk. 20 perc után hozzáadjuk a megtisztított fehérrépát (1 db), a felvágott répát (2 közepes db) és 10 percig tovább főzzük. Később hozzáadjuk a gombát ezzel főzzük további 5 percig, majd hozzáadjuk a mirelit borsót, ezzel is főzzük 3-4 percig. Ezután hozzáadunk 1,5 dl tejszínt, amit előtte simára keverünk egy teáskanál liszttel. Legvégén beleteszünk friss apróra vágott petrezselymet, tárkonyt és pár csepp citromlevet. Egyszer még felforraljuk és lekapcsoljuk.

Vasi pulyka - ez Balázséknál szokás, én náluk ettem először ilyet. Imádom! Nagyon egyszerű, finom, gyorsan kész van, ugyanakkor igazi ünnepi fogás.

Pulykamellet (lehet csirke is) felszeletelünk és előző nap fokhagymás tejbe áztatjuk. Másnap kivesszük a tejből, lecsöpögtetjük, megsózzuk (a kisbabáknak nem sózzuk!) és paprikás lisztben megforgatjuk. Tálalás előtt bő olajban kisütjük. Én Nórinak úgy szoktam adni, hogy a panírt leveszem róla és apróra vágom a húst. Ez Nórika egyik nagy kedvence!

Ha valaki többféle husit szeretne, akkor a felét megcsinálhatja úgy is, mint a rántott húst (liszt, aztán tojás, majd prézli) azzal a pici csavarral, hogy a prézlibe tesz reszelt sajtot. Én előre lereszelt cheddar-t szoktam ehhez venni. Inkább sajtból legyen több, prézli csak azért kell hozzá, hogy jobban rátapadjon a húsra a sajt. Ennek a sütésénél figyelni kell, hogy ne tapadjon a tál aljára a hús. Ezért a sütés során többször mozgassuk meg a husikat.

Tejfölös-parprikás csirkemell sütőben - ha valaki nem akar olajszagot a lakásban...

Ha valaki nem szeret a rántott húst sütni (azt szívből sajnálom...) akkor íme egy recept, ami tényleg minimál erőbefektetést igényel.
Két nagyobb vöröshagymát vágjunk fel, mint a lecsóba szokás. Fonnyasszuk meg vékony olajon (kb. 10 perc). Majd az előző nap tejbe áztatott pulyka, vagy csirkemellfiléket sózzuk meg és hempergessük meg paprikás lisztben. Vajazott tepsibe fektessük le a csirkeszeleteket. Ezen oszlassuk el a hagymát. Egy doboz tejfölt (vagy többet, attől függ mekkora a tepsink) keverjünk el egy nagy csipet sóval és pár kanál tejjel, hogy folyósabb legyen a tejföl. Ezt egyenletesen öntsük a csirkehúsra, hogy mindenhol befedje. Alufóliával fedjük le a tepsit és 170 fokon fél órát süssük, majd vegyük le róla a fóliát és további 10 percig süssük. Tényleg nagyon egyszerű és a végeredmény pihe-puha ízletes csirkeszeletek. Én pár szeletet só nélkül készítek Nórinak és apróra vágva adom neki. Nagy kedvence ez is!

Tejfölös-sajtos csirkemell sütőben - avagy variációk egy témára

Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint a fenti recept, csak paprikás liszt helyett sima lisztben kell megforgatni a csirkemell szeleteket, aztán felvert tojásban, majd reszelt sajtban. A tetejére ismét hígított tejföl kerül és alufóliával lefedve ugyanúgy kell sütni, mint az előzőt.

Krumplipüré - Azt hiszem, ezt nem nagyon kell magyaráznom...

Krumplit felteszünk főzni, sózzuk (én Nóri miatt mérsékletesen használom a sót) majd ha megfőtt leszűrjük. A kisbabának megyünk ki egy adagot és a főzőlével törjük össze. Egy tipp: én a robotgépemmel szoktam készíteni, azzal töröm össze a puha krumplit vajat adok hozzá és tejet. Így sokkal puhább lesz és másnap is finom marad. Ha kicsit akarjuk cifrázni tehetünk a püréhez pici mustárt és a végén fakanállal keverhetünk hozzá főtt zöldborsót.

Tepsis krumpli - ez Balázs specialitása

Újkrumpliból az igazi, bár nem tudom ezt mennyire nehéz ilyenkor otthon beszerezni. A krumplit megmossuk és sós vízben feltesszük főzni. Forrástól számítva 3-4 percig főzzük (ha nagyobbak lehet tovább is) majd tepsin eloszlatjuk. Tetszőlegesen fűszerezzük, kevés olivaolajjal meglocsoljuk és sütőben 180 fokon 20 perc alatt megsütjük. Mi kész fűszerkeveréket szoktunk venni, de múltkor kakukkfűvel ízesítette Balázs és úgy is nagyon finom volt.

Majonézes kukoricasaláta - Roppant egyszerű!

Kukoricakonzervet lecsöpögtetünk és összekeverünk jó minőségű majonézzel (ráérősek gyárhatnak sajátot otthon), a végén felszeletelünk egy csokor újhagymát és beleszórjuk azt is. Fehérborssal lehet ízesíteni.

Coleslaw - avagy répás káposztasaláta

Egyik nagy kedvencem Szintén percek alatt kész van és I_M_Á_D_O_M! Fehér fejeskáposztát nagylyukú reszelőn (én nokedliszaggatón szoktam) lereszelünk, majd megtisztított sárgarépát is ugyanígy hozzáreszelünk. Majonézzel összekeverjük, behűtjük. A majonézhez lehet adni tejfölt, de én nem szoktam. Ha kicsit ünnepélyesebbé szeretnénk tenni ezt a salátát tehetünk bele vékonyra szeletelt lilahagymát, almát és mazsolát. Ezek pikánsabbá teszik. Én maradok az eredeti egyszerű verziónál, nekem az jobban bejön.

update: épp most láttam egy főzősműsort Nigella-val (aki minden műsor végén a hűtőhöt megy és dézsmál... szörnyű!!!) és íme az Ő dresszingje coleslaw-hoz: 200g majonéz, nagy csipet só, bors, 2 evőkanál juharszirup, 4 evőkanál butter milk és 2 evőkanál cider vinegar. Nem lehet rossz...

Mákosguba - Ezt se hiszem, hogy sokat kell magyarázni.

Kiflit felszeletelünk (én itt nem találtam még a magyarhoz hason kiflit, így vékonyabb baguetteből szoktam készíteni) felforralt tejben megforgatjuk (a baguettenek több idő kell, hogy megpuhuljon, mint a kiflinek), leszűrjük és tálba szedjük. Kevés olajjal meglocsoljuk. Darált mákkal megszórjuk. Az egészet összerázzuk (a világ minden kicséért sem keverjük!). Én kristálycukorral szeretem a legjobban. Balázs kedvéért egy részét vajazott jénaiba szoktam tenni és sütőben 160 fokon megpirítom kb. 20 perc alatt. Aki időmilliomos, vagy szimplán hedonista, az vaníliasodót is készíthet hozzá. Ha ilyesmibe belevágnátok szerintem hanyagoljátok az egyszerű utat és a vaníliapudingot... ha már sodó legyen igazi: tojásból, lisztből, cukorból, vaníliából és tejből hamar össze lehet dobni.

Ezek szerintem azért is jók, mert nagy részüket el lehet készíteni előző nap: a salátáknak kifejezetten jót tesz ha kicsit pihennek a hűtőben. A levest is elkészíthetjük egy nappal előtte. A többi pedig tényleg nem több, mint egy óra alatt összedobható.

Desszertekre is adok majd tippeket. Igyekszek szintén gyors, egyszerű, de finom ünnepi sütiket összeszedni! Addig is további kellemes készülődést az ünnepekre.

2011. december 4., vasárnap

Nóri olvas, majd táncol egy kicsit

Ezt a videót pár napja csináltam. Salsa-t hallgattunk és Nórinak nagyon tetszett a zene. Mostanában gyakrabban hallgatunk zenét és úgy látom kezd rápani az ízére :)

2011. december 3., szombat

Már csak 20-at kell aludni és jön a Jézuska!

Bizony! Rohamléptekkel közeledik a Karácsony! Itt már hetek óta karácsonyi díszben úsznak az üzletek. Mindenhol fel vannak díszítve a kirakatok, sok üzletben már fenyőfát is állítottak. Dun Laoghaire sétálóutcája is már igazi karácsonyi hangulatot áraszt: égősorok, Mikulás díszek és idén a főutcán lesznek árusok is. A kis fabódéik már fel is vannak húzva. December 9-től lesz vásár is.

Mi idén Magyarországon töltjük a karácsonyt. Tavaly nagy bánatomra nem tudtunk már a hatalmas pocakom miatt hazautazni, így számomra különösen nagy öröm, hogy idén hazamegyünk. 17-én, azaz két hét múlva szombat reggel, Malévval megyünk haza és január 2-án utazunk vissza Dublinba.

Mi is elkezdtünk ráhangolódni az ünnepekre. Készítettem koszorút az ajtónkra:

Aztán készítettünk mézeskalácsokat is. Ezeket természetesen Limara receptje alapján csináltam. Életemben először készítettem mézeskalácsot. Én eddig azt hittem, hogy ez valami nehéz, bonyolult dolog, de nagyon egyszerű. Ez a recept nekem nagyon tetszett, mert a kalácsok a sütés után már puhák és rögtön neki lehet esni :)

A héten csináltam kűrtőskalácsot is. Ennek a receptje is Limarától származik. Nagyon finomak lettek és ami még fontosabb, igazi téli-vásári-ünnepi hangulatot varázsoltak ide.


Mindenkinek kellemes karácsonyi készülődést kívánok:

2011. november 28., hétfő

Nórika 10 hónapos

Atyaég, hogy repül az idő! Nóri már 10 hónapos. Csodálatos látni, ahogy napról napra fejlődik. Egyre ügyesebben mozog, egyre jobban ki tudja fejezi magát, egyre többet megért abból, amit mondunk neki és persze egyre huncutabb :)

Sokat mozog: mászik, feláll, ül, a járóka szélébe kapaszkodva megy. Ha fogjuk a kezét, tesz néhány lépést. Nagyon szereti a játékait. Főleg a készségfejlesztő játékok jönnek be neki, bár van egy kedvenc macija is (szerintem az összes plüss játék közül az a legrondább, de úgy látszik neki tetszik :).

A játékok közül felismeri a labdát, könyvet, macit, kengurut, tyúkanyót (ez a legújabb játéka). A mondókák, dalok közül már nagyon sokat megismer. Nagyon szereti, ha éneklek neki és imádja, ha Balázs gitározik neki. Ezt egyik este vettem fel, sajnos kevés volt a fény, ezért nem túl jó a felvétel.


Már írtam korábban, hogy tanítom Nórinak a testrészeket. Most ott tartunk, hogy a nyelvén kívül mindent össze-vissza kever... Szóval folyamatban van a dolog!

A napirendünk a következő szerint alakult az elmúlt hetekben: Nóri 7 és fél 8 között ébred és ébreszti Balázst, aki egy hős, mert hónapok óta Ő kel fel hozzá reggelente. Ébredés után Balázs rendbe veszi és ad neki reggelit, majd jön a játék. 10 körül szoktam neki adni tízórait, aztán szopizik és 11 körül (múlt héten szinte percre pontosan 11-kor) elalszik. 1,5-2 órát szokott aludni. 1-kor szoktunk ebédelni. Ha jó az idő, ebéd után sétálunk, vagy bevásárolunk. 3-4 között uzsonnázik, utána megint szopizik és 4 körül megint alszik 1-1,5 órát. 6-7 között szoktunk vacsorázni és fél 9-kor visszük fürödni, 9-kor megint szopizik és utána alvás. Éjszaka még kétszer ébred szopizni egy körül és 3-4 között.

Arról írtam, hogy pár hete sikerült először felállnia magától (a rácsba kapaszkodva). Emiatt aztán az elmúlt hetekben nehezebben aludt, sokat mocorgott, félálomban is felült, felállt a kiságyában, sírt, nem tudott elaludni. Sokszor kézben ringattam el, vagy cicin altattam el. De szerencsére ez 1-2 hétig tartott csak és múlt hét óta már megint magától alszik el.

2011. november 25., péntek

Délelőtti alvás

Délelőtt 11 körül szokott Nóri elaludni. Előtte tízóraizik, szopizik, majd beteszem őt a kiságyba. Ma miután letettem aludni feltünően nagy volt a csend. Bementem a szobába és ez fogadott:


Nem úgy néz ki, mint aki álmos, ugye?!... Pedig 10 perccel később már úgy aludt, mint a bunda :)

Hozzátáplálás, ahogy mi csináljuk 9. rész

Ott tartunk, hogy Nóri szinte ugyanazokat eszi, mint mi, kivéve amik a kornának megfelelően tiltólistán vannak. A tegnapi ebéd például töltött csirkecomb volt. Egyszerűen imádta! Nagyon szereti a sült húst! Jóízűen és sokat evett belőle.

A héten megkóstolta a sajtot is, ementálit, ez is nagyon ízlett neki. Amiket meg tud fogni, azokat inkább kézzel eszi, felcsipegeti az etetőszék tálcájáról. Már ilyen ügyes:


Tízóraira, uzsonnára gyümölcsöket, joghurtot, sajtot szokott kapni. Túrót evett már, de nem igazán szereti. Pár falatot eszik csak belőle. Vacsorára pedig általában főzeléket szokott enni.

Napközben még kétszer szopizik, a délelőtti és a délutáni alvása előtt. Az esti elalvás előtt is szopizik. Éjjel pedig 1-2 alkalommal szokott még ébredni.

2011. november 22., kedd

Csip-csip csóka...

Egy kicsit szüneteltettem a videók készítését. Sajna a kényszer vitt rá, ugyanis elromlott a telefonom. Még a wellness hétvégén történt, hogy víz érte és az érintőképernyője elromlott. Elég dühös voltam magamra. Úgy szeretem ezt a telefont és bár az elején nem tartottam fontosnak, hogy tud fényképezni, videófelvételt csinálni, tudok róla netezni stb. De az ember hamar hozzászokik a jóhoz. Szóval mostanáig egy régebbi készüléket használtam. Balázs közben beszerzett nekem egy másikat abból, amit tönkretettem.

Nagy örömömre ismét tudok videókat készíteni :) Ezt tegnap csináltam:


2011. november 19., szombat

Hosszú idő után először az éjszakában

Hosszú hónapok óta nem járok el itthonról. A terhességem elején nagyon émelyegtem. Ezeket ugye reggeli rosszulléteknek hívják, de ne tévesszen meg senkit az elnevezés, nemcsak reggel jelentkeznek a kellemetlen tünetek. Nekem hányingerem volt reggel kb. 11-ig, majd délután 4-5 körül megint rámtört a rosszullét, ami csak este múlt el. Ez ment a 11. hétig. Majd a 11. hét első reggelén felébredve mint, amit elvágtak, abbamaradt az émelygés. Ezen kívül a terhesség elején nagyon fáradékony voltam. A napi 10 órás munka után csak feküdtem, bambultam ki a fejemből és semmihez se volt kedvem.

Szóval ilyen körülmények között eszembe se jutott, hogy eljárjak itthonról. Aztán a terhességem előrehaladtával, ahogy nött a pocakom, egyre kevésbé voltam motivált, hogy elmenjek táncolni. Volt egy próbálkozásom egy salsas helyen, de egyrészt mire odaértünk már nagyon fáradt voltam, másrészt az volt a tapasztalatom, hogy nem igazán csábító a férfiak számára a kerekedő pocak. Azok a pasik se mertek, vagy akartak felkérni, akik amúgy ismertek. Persze ezen nem csodálkoztam. Balázs megivott egy sört, én élveztem a zenét és szívtam magamba a latin ritmust, tudtam, hogy egy időre ez lesz az utolsó estém azon a helyen.

Aztán Nóri születése után nemhogy erőm nem volt, de sokáig kedvem sem volt eljárni itthonról. Persze, ha vihettük magunkkal Nórit, akkor mentünk. Voltunk barátoknál vendégségben, esküvőn, mentünk wellness hétvégére, de nem szívesen indultam volna el egyedül az éjszakába. Egyszerűen nem volt rá igényem.

Pár hónapja Balázs vett Tim Minchin koncertre jegyeket. A koncert néhány hete volt. Úgy gondoltuk, hogy addigra Nórit majd rá tudjuk bízni valakire. Ez össze is jött volna, de én egyszerűen nem tudtam egy idegen emberre bízni Nórit. A hideg kirázott még csak a gondolattól is. Végül Balázs eladta a jegyemet és egyedül ment a koncertre.

Aztán a héten kaptam egy meghívót az egyik volt kollégám (ja, igen egy kis magyarázat: felmondtam a munkehelyemen, erre még visszatérek) búcsúbulijára. Jövő héten visszaköltözik Berlinbe. Nagyon birtam ezt a csajt és szerettem volna elköszönni tőle. Mellesleg egy jó alkalom lett volna, hogy találkozzak a volt munkatársakkal és hogy kimozduljak itthonról.

Mivel Nóri már jó pár hete esténként egyszer, 4-5 körül ébred fel enni, így Balázzsal meg is beszéltük, hogy elmegyek!

Úgyhogy több, mint egy év kihagyás után tegnap este először egyedül elmentem itthonról. A szokásos időpontban, 9-kor letettük Nórit aludni. Én addigra már összekészültem. Majd a fél 10-es DART-tal bementem a városba. Furcsa volt egyedül, a babakocsi nélkül, este utazni a DART-on :) Eszembe jutottak a hideg, sötét reggelek, amikor nagy pocakkal ugyanezen a vonalon ültem és mentem be dolgozni. Eszembe jutott, hogy az utolsó hónapokban, már vágtam a centit és alig vártam, hogy befejezzem a melót. Aztán az is eszemebe jutott, hogy azokan a szürke reggeleken a DART-on utazva mindig megmozdult Nóri. Akkor ébredt fel :) Olyan furcsa volt emlékezni arra, hogy hogy is gondoltam Nórira a születése előtt. Egy arctalan kisbaba volt és el nem tudtam képzelni, hogy egy kisbaba, egy emberi lény ki fog bújni belőlem és én leszek az anyukája. Felfoghatatlan volt! Egy csoda!

Egy rövid séta után megérkeztem a búcsúbuliba, amit egy belvárosi pub-ban tartottak. Jó volt látani a volt kollégákat. Váltottam pár szót mindenkivel. Találkoztam Judittal is, aminek külön örültem! Már 1000 éve nem láttam, jó volt kicsit beszélgetni.

11 körül érkezett egy DJ, aki hangos zenvével próbálta szórakoztatni a nagyérdeműt. Szerintem csak annyit ért el, hogy midnenki hangosabban kezdett beszélgetni. Nekem egy idő után már a torkom is belefájdult a kiabálásba. Ráadásul nem egyszerű megérteni az angolul különböző akcentussal beszélő embereket. Mindig vissza kellett kérdezni, hogy "tessék?" "hogyan?"... fárasztó volt! Ezért Juditéknak mondtam, hogy menjünk át máshova. Hova ugyan?! Hát persze, hogy valami salsas helyre.

Sajna Judit barátnője, aki most náluk van vendégségbe nem érezte jól magát, így ők csak benéztek és mentek is haza. Én viszont tudtam, hogy egy ideig megint nem fogok eljutni buliba, úgyhogy kihasználva a lehetőséget maradtam. Találkoztam néhány régi ismerőssel. Beszélgettem velük. Sokan kérdezték, hogy hova tüntem. Mikor mondtam, hogy itthon babázok, néhányuknak leesett az álluk :) Táncoltam egy kicsit, aztán fél 1 körül jöttem is haza.

Elalvás előtt még megszoptattam Nórit és nagyon rendes gyerek módjára nem ébredt fel hajnalban, csak reggel negyed 8-kor.

A munkámra visszatérve: tavaly, december közepén, a terhességem 33. hetén jöttem el szülési szabadságra (maternity leave). A fizetett szabadság 6 hónap. Ezalatt az idő alatt a teljes fizetésemet kaptam. Majd kivettem 4 hónap fizetés nélküli szabadságot. De már akkor tudtam, hogy nem megyek vissza dolgozni. A munkahelyem messze van és nem akartam Nórit ilyen piciként bölcsibe adni. Akkor mi értelme volt a 4 hónap fizetés nélkülinek?... Hát az, hogy addig is van munkaviszonyom, valamint ezután kivettem az összes szabadságomat az idei évre, ami 3 hét volt és erre az időre is kaptam fizut.
A főnökömnek már több, mint egy hónapja megírtam, hogy felmondok. Ma reggel kaptam választ, miszerint intézi a felmondásomat.

Ha Nóri nagyobb lesz majd keresek a környéken valami munkát, a legjobban egy részmunkaidős állásnak örülnék. Majd meglátjuk mi jön össze!

Egyébként ez a 6 hónap fizett szabadság nem alap mindehol. Van olyan munkahely, ami egy vasat se fizet, illetve olyan is van, ahol benne van a szerződésben, hogy a szülési szabadság után az anyukának legalább 6 hónapra vissza kell mennie dolgozni, ellenkező esetben vissza kell fizetni a szülési szabadság alatt kapott fizetést.

2011. november 9., szerda

Közvetlenség, vagy pofátlanság?

Az köztudott dolog, hogy az írek nagyon közvetlenek. Sok útikönyv is külön kiemeli ezt a tulajdonságukat, hogy az idelátogató külföldi, nehogy tolakodásnak vegye az amúgy jóindulatú közeledést. Erről már mi is írtunk többször. Én egyébként kedvelem ezt a tulajdonságukat.

Ha látják, hogy térképpel mászkálsz a városban, biztos odamennek és megkérdezik, hogy segíthetnek-e. Ha a babakocsit tolom, sokszor megállítanak, benéznek, megkérdezik, hogy hogy hívják a babát, mennyi idős, itt született-e stb. Ez engem soha sem zavart, sőt jól esik az érdeklődés, még akkor is, ha tudom, hogy ez csak egy felszínes hétköznapi dolog itt.

A mai nap, azonban ez a fajta közvetlenség átment a pofátlanság kategóribá.

A helyi bevásárlóközpontba mentünk ki Nórival pár dolgot venni. Beszálltunk a liftbe, hogy felmenjünk a negyedikre. A liftben volt rajtunk kívül egy öreg néni és egy középkorú nő. A középkorú nagyon nézegette Nórit, gondoltam, hogy kérdezni fog valamit, de nem, egyszer csak benyúlt a babakocsiba és mosolyogva, gagyogva odanyúlt Nóri kezéhez, hogy a nagyujját, amit szopizott, kivegye a szájából. Hirtelen úgy meglepődtem, hogy azt se tudtam mit mondjak, mondjak egyáltalán valamit?!... Persze nem olyan egyszerű azt az ujjacskát kivenni onnan, nem is sikerült neki. Az öreg néni erre csak annyit mondott, hogy "az túl értékes!". Én csak pislogtam és helyeseltem, hogy valóban az. Erre a másik nő megint odanyúlt és kihúzta az ujját a szájából. Na gondoltam, ebből sírás lesz! Úgyhogy gyorsan mondtam Nórinak, hogy nyugodtan szopizzon ha akar és hogy nincs semmi baj. Szerencsére nem sírt. Mindez olyan gyorsan történt, hogy a nőnek semmit se tudtam mondani, mert már szálltunk is ki a liftből.

Visszagondolva a nőci nem akart rosszat. Végig kedvesen mosolygott és finoman nyúlt Nórihoz, na de könyörgöm! Micsoda dolog ez?! Ha nem is tartja jó dolognak az ujjszopást, hogy veszi a bátorságot, hogy egy vadidegen gyerekének a szájából kivegye az ujját?!

Szóval a közvetlenségnek is van határa és ez már számomra nem a közvetlen kategória volt, ez már pofátlanság!

Nóri felállt és már mászik!

Nóri ma reggel először felállt magától, segítség nélkül. Én még aludtam mikor mindez történt, így Balázs elmesélt, hogy történt. Nóri a járókájában volt és Balázs közel húzta őt a székhez rögzített játéktartóhoz. Ez egy több zsebes tárolószerkezet. A játékokat a zsebekből egyszerűen ki lehet húzni. Miután Nóri kipakolta az alsó zsebeket, a fentieket célozta meg. Hogy azokat elérje magasabban megfogta a járóka rácsait és felhúzta magat és mielőtt még észrevette volna, már állt is :)

Délelőtt a kiságy rácsaiba kapaszkodva is felállt, ezt sikerült felvennem videóra.


Aztán a szobában játszottunk, amikor azt vettem észre, hogy már nem kúszik, hanem mászik. Igazából, négykézláb mászik :)


Mindezeknek természetes nagyon örülök, ugyanakkor eszembe jutott az is, hogy mostantól igazán végünk van... :)

2011. november 8., kedd

Átaludta az éjszakát

Nóri ma először átaludta ébredés nélkül az éjszakát. Este a szokásos időpontban tettük le aludni, 9-kor és ma reggel 7-kor ébredt.

Olyan kipihent vagyok, hogy azt leírni sem lehet :) Remélem ebből rendszer lesz!

2011. november 7., hétfő

Hozzátáplálás, ahogy mi csináljuk 8. rész

Már rengeteg mindent megeszik Nóri. Leírom, hogy mik a kedvencei! Reggelire még mindig a babaműzli a nyerő, de szoktunk neki adni gyümölcsöt is. Próbálunk átállni arra, hogy a reggelije változatosabb legyen.

Tízóraira és uzsonnára gyümölcsöt, vagy joghurtot szokott kapni. Gyümölcsök közül szereti a banánt, szőlőt, szilvát, körtét, barackot (bár ez utóbbit mostanában nem veszek, mert nincs szezonja és nem finomak) és megeszi az almát is.

Ebédre illetve vacsorára sokszor ugyanazt eszi, mint mi. Például múlt héten evett sárgaborsófőzeléket stefánia szelettel. A főzelékben a borsót jó puhára főztem és a stefánia szeletet egy villával összenyomva kapta meg. Imádta! De evett bolognai spagettit, rántott húst krumplival és rakott karfiolt is. Ezeket neki csökkentett sóval készítem, de a fűszerezése ugyanaz, mint nekünk. Vacsorára többnyire főzeléket szokott enni, ezek közül szereti a: krumpli-, zöldborsó-, sárgaborsó-, répa- és kelbimbófőzeléket.

Nem eszik még kenyérféléket, tejet, cukrosakat és persze amik a korának megfelelően tiltólistások (pl. magvak, méz stb.). Sajnos nem nagyon ízlik neki a sajt és a túró sem. De folyamatosan próbálkozunk és szerintem megjön majd a kedve ezekhez is. A joghurtot is két héten kezdte el enni, addig csak kóstolgatta.

Az étkezésekkor sokszor leteszek neki kicsi falatokat a tálcájára. Onnan próbálja azokat felcsipegetni, a hétvégén már elég ügyesen a szájába tette és evett is pár falatot így. Sokszor beleteszi a falatot a szájába, aztán ki is veszi, nem nyeli le. De már szépen megfogja az apróbb darabokat is.
Kanállal nem próbál még enni. De ha odaadom neki a kanalat, előszeretettel játszik vele, harapdálja, mindkét végét vizsgálgatja.
Ha nagyobb darab ételt adok neki a kezébe, azt általában megfogja, esetleg megnyalja, de csak párszor harapott eddig le falatokat.

Szóval étkezésekkor próbálom arra biztatni, hogy magától is fogjon meg ezt-azt és próbálkozzon enni. Egyébként ez a fajta szabadság nagyon tetszik neki. Élvezettel nyúl az ételekhez, akár bele is nyúl a tányérjába, a poharába. Fogodossa a kajákat, nézegeti, "beszél" hozzájuk.

2011. november 4., péntek

Ősz a parkban

Igaz, hogy sokat esik az eső és sokszor szürke, ködös az idő, de azért az idei nyár elég jó volt és az ősz is igen kegyes volt hozzánk.

Ma is gyönyörű napsütésre ébredtünk. Délelőtt fel is kerekedtem Nórival és kimentünk sétálni a parkba.

2011. november 3., csütörtök

9 hónapos múlt

Tegnap voltunk a 9. havi látogatáson a védőnőnél. Megmérték Nóri súlyát: 7330 g. Én ezt egy kicsit keveslem, de azt mondták, hogy ez a súly a korának megfelelő. Elmondtam a doktornőnek, hogy miket és mennyit eszik Nóri, ezek szerint aggodalomra nincs ok.

Csináltak néhány gyors rutin vizsgálatot. Megnézték Nóri csípőjét, fülét, szemeit, hasát és az izmait. Minden rendben volt. 18 hónaposan lesz a következő vizsgálat a védőnőnél.

Addig kap még oltásokat a háziorvosnál majd 12 és 13 hónaposan.

9 hónaposan így néz ki egy napunk: Nóri 7 és fél 8 között ébred (és ébreszt minket :) Balázs szokott hozzá felkelni. Nóri reggelizik, majd én is csatlakozom hozzájuk 8-9 között. Balázs elmegy munkába. Én 9 és 10 között megkínálom Nórit valamilyen tízóraival. Az elmúlt napokban evett is rendesen, általában valamilyen gyümölcsöt. 10 és 11 között elalszik 1,5-2 órát alszik ilyenkor. Majd 1-kor közösen ebédelünk. Délután 3-4 között kap uzsonnát és 4-5 körül megint elalszik. Ébredés után 7 körül vacsorázunk (többnyire Balázs ilyenkor már itthon van, úgyhogy együtt eszünk). Majd fél 9-kor fürdetjük Nórit. Fürdetés után mindig Balázs veszi redbe Nórit. Elalvás előtt Nóri szopizik még és 9 körül alszik el.

Napközben általában kétszer szopizik még, délelőtt tízórai után, illetve délután uzsonna után. Este pedig általában háromszor ébred szopizni. Én próbálom ezeket a hajnali szoptatásokat elhagyni, de minden próbálkozásom ellenére, Nóri kitartóan ébred :) De nem panaszkodhatok, mert a szopizások után azonnal vissza is alszik. Bár bevallom nagyon várom már, hogy átaludja az éjszakákat és én is 3-4 óránál többet aludhassak egyhuzamban...

Egyébként nagyon jó baba. Napközben jól eljátszik, de persze egy idő után igényli a társaságot. Ilyenkor közösen játszunk, énekelek neki vagy ha fáradtabb csak összebújunk.
Az egyik kedvenc része a napomnak, amikor Nóri felébred a napközbeni alvásaiból. Ilyenkor még kicsi kómás, bújós. Mindig az ölembe veszem és kicsit ringatom. Van hogy becsukja a szemét, szopizza az ujját és csak bújik :) Ez kb. 5-10 perc szokott lenni. Aztán lassan magához tér, nyújtózkodik egy hatalmasat, majd rámvigyorog, felül az ölemben és már dumál is, keze-láb jár és bevetésre készen áll :)

Folyamatosan teszem fel a videókat arról, hogy miket csinál már: tapsol, felül, kúszik, négykézlábra áll, így néha ringatha magát. Felismer dalokat, énekeket, mondókákat. Néhány kézjelet már ismer és használ is. Mutatja a nyelvét, fülét. A játékait már jól ismeri. Szereti a játékokat összeütni. De tényleg mindig csinál valami apró újdonságot, ma például először nézegette és fogta meg a lábujjait :)
Pár hete próbál felállni. Kapaszkodva magától feltérdel és rugózik, húzná fel magát állásba.

Tanítom neki a tárgyak, játékok, állatok nevét, kézjelét és amiről tudok dalt, azt eléneklem neki. Egyelőre a játékai közül a macit és a katicát ismeri, egész pontosan ha kéredezem, hogy ezek hol vannak, mindig megtalálja őket és néha nyúl is értük.
Azt vettem észre, hogy így, hogy több dolgot (név, jelelés, hangutánzás, dal) köthet egy adott dologhoz, jobban emlékszik rájuk. Például, ha éneklem a macis dalt már néz is a maci felé, tudja, hogy arról van szó. Aztán nem tudom, hogy ez jó tanulási módszer-e... Lehet, hogy kicsit túlterhelem szegénykét :) De nagyon szereti a dalokat.

A mondókák közül a "Csip-csip csókát" már jól ismeri és a végén a "hess-hess-hess" résznél már Ő is "hesseget" a kezével és nagyonkat nevet ilyenkor. A "Kerekecske gombocska"-t is imádja. Ha csak mondom a mondókát, már kacag, tudja, hogy csikizés következik :)
A dalok közül nagy kedvence a "Cirmos cica" ezt én néha úgy éneklem, hogy a végén valami mással helyettesítem a "jajj"-t például: "ott látom a bajúszodon, most lesz neked: Kuuukukirkúúúú!!!". Ilyenkor, ha nem a "jajj" a vége, nagyokat kacag, mintha értené, hogy viccelődök :) A másik kedvenc dala az "Ici-pici lencsi lány". Mindig végighallgatja és úgy figyel közben. Szoktam neki mesélni könyvből, olyankor is mindig figyel és hallgat, mintha tényleg tudná, hogy ez most nem játék, nem dal, ez most mese!

Update: Ma (nov. 12-én) megmértem itthon Nóri hosszát. Próbáltam pontos lenni, kb. 72 cm :)

2011. október 31., hétfő

Wellness hétvége Arklow-ban

Pihenős, hosszú hétvége volt ez a mostani. Itt nem november 1. a szabadnap, hanem november első hétfője (elkerülve a lehetőséget, hogy elseje hétvégére essen).

Pár hete találtam az interneten egy jó kis akciót egy wellness hotelben erre a hétvégére, Arklow-ba. Nem akartunk Nórival az ország másik felére autózni, így kapóra jött ez az ajánlat. Szombat dél körül indultunk és hétfőn délben érkeztünk haza.

Arklow Wicklow megyében található. Tőlünk csupán 45 perc autóval az út. Az Arklow Bay Hotel-ben foglaltunk szállást két estére.

Szombaton délután szép volt az idő, így sétáltunk egy nagyot a környéken.


Vasárnap és hétfőn már elég ramaty volt az idő, de készültünk erre az eshetőségre és direkt olyan hotelt választottunk, ahol van konditerem, medence, jacuzzi, szauna és masszázs.

Vasárnap délelőtt, amíg Nóri szunyókált én kihasználtam a lehetőséget és lementem a konditerembe. Nos, aki ismer, az jól tudja, hogy én nem vagyok egy ilyen kondiba járó tipus. Egész pontosan ezidáig egyszer sem voltam ilyen helyen, de még a környékén sem... Viszont megfogadtam, hogy most megnézem az ilyet belülről is. Külön megkértem Balázst, hogy ha nem így tennék, legyen olyan kedves és rugdosson ki a szobából. Egy kis hiszti és unszolás után elindultam! Lelki szemeim előtt láttam, hogy csupa kigyúrt fickó lesz lent, és nádszálvékony kockahasú, minusz S-es csajok. Többször gondoltam, hogy visszafordulok, hogy inkább nem égetem magamat a Pennys-es, kicsit kopott melegítőmmel, meg a 20 eurós Sketchers cipőmmel...De aztán győztek az olyan érvek, hogy "úgysem ismer senki", "úgyse látom őket többet", "utána majd milyen jó lesz"... no és hogy végre elmondhatom majd, hogy voltam konditeremben!
Belépve a recepción, mondtam, hogy a kondiba szeretnék menni. A csaj rápillantott a cipőmre, mondta, hogy ebben bemehetek, adott egy törölközőt és mutatta, hogy merre kell bemenni. Okos voltam és elővigyázatosan megkérdeztem, hogy van-e bent valaki, aki meg tudja mutatni, hogy a gépeket hogyan kell használni... A csaj mondta, hogy majd Ő megmutatja. Mondtam, hogy sétálós (futó) gépet mutassa. Miután elmagyarázta hogyan kell használni (ami egyébként elég egyértelmű volt), nekiálltam a sétának. A gépen be lehetett állítani, hogy milyen gyorsan szeretnénk sétálni, hogy milyen nehézségi fokozaton (milyen meredeken), illetve mutatta hogy mennyi ideje csinálom a gyakorlatot és hogy hány km-t tettem meg. Én 30 perc alatt lesétáltam "3"-as fokozaton 3 km-t :). Ja, azt mondanom sem kell, hogy rajtam kívül 2 srác volt a teremben, az egyik két futópaddal odébb futott, a másik a terem végében emelgette a súlyokat. Egyik se volt izompacsirta és legkisebb figyelmet sem tulajdonítottak szerény személyem megjelenésének.

A kondi után bekukkantottam a medencéhez. Örömmel konstatáltam, hogy nincsenek sokan, főleg szülők voltak 1-2 gyerekkel. Fellelkesedtem és megkerestem a női öltözőt, fürdőruhára váltottam, a töröklözőmet magam köré tekertem és villámgyorsasággal elsazzéztam a szaunáig. Ott jól kiizadtam magamat, majd vettem egy hideg zuhanyt és ismét pillanatok tört része alatt visszaszáguldottam az öltözőbe. Egy lélek sem volt ott, úgyhogy nyugodtan rendbe vettem magam és jól eső érzéssel és széles vigyorral a fejemen visszamentem a szobánkba.

Aztán ebéd után Balázsnak és nekem is volt egy-egy arckezelésünk a "Health and Beauty Spa"-ban. Fél órás forró lávaköves arcmasszázst kaptunk. Hát ez valami isteni volt! A krémek is nagyon jól estek, a masszázs is, de az a forró kő... hát azt hittem lemegyek hídba! Ez nagyon ki van találva!

Mindezek után szó szerint kisimultam, megszépültem és feltöltödtem :) Este a hotel egyik éttermében vacsoráztunk. Majd hétfőn reggeli után összeszedtük magunkat és jöttünk is haza.

Nórika egyébként nagyon jó kislány volt. Különösebb gond nem volt vele. Rendesen evett, aludt (a szokásos módon délelőtt és délutánonként is), nem sírt. Nagyon jól viselte az idegen környezetet és szerintem neki is jót tett ez a kis kikapcsolódás.
Bár kisebb fennakadások néha akadtak... Például egyik hajnalban felébredt szopizni és nem tudott visszaaludni. Szegény nagyon álmos volt, de mikor betettem volna a kiságyba, mindig sírni kezdett. Aztán magunk közé vettük a nagyágyba és ott szépen elaludt. A másik az volt - de ez nem Nórin múlott - hogy mindkét este a szokásosnál tovább maradt ébren, de szerencsére ezt nagyon jól viselte.

A hotellel egyébként elégedettek voltunk: ahogy kértük, be volt készítve a szobánkba egy kiságy Nórinak. Volt neki külön takaró és törölköző (bár ezeket vittünk magunkkal itthonról is). Itthon előre elkészítettem Nórinak az ebédre és a vacsorára valót. Az étteremben megkértük a személyzetet, hogy Nóri kajáját tegyék hűtőbe és minden étkezésnél kértük, hogy melegítsék meg. Mindezt nagyon kedvesen, segítőkészen megtették.

Rajtunk kívül egyébként rengeteg gyerekes, kisbabás (kismamás, nagymamás :) család volt, úgyhogy szerintem hozzá vannak szokva az ilyesmikhez. Ahhoz képest, hogy nem kifejezetten bababarát a hotel, minden babás dolog zökkenőmentes volt. Én ennek nagyon örültem, mert azért kicsit izgultam, hogyan oldjuk meg Nóri körül a teendőket, de tényleg minden simán, probléma nélkül ment.

Itt Mindenszentek előtt ünneplik a Halloween-t. Mi nem igazán tulajdonítunk ennek nagy jelentőséget. Ha a cégnél van valami buli, akkor beöltözünk, de nem készítünk itthon tökfejet, nem díszítjük fel a laksát midnenféle ijesztő dekorációval (az kéne még csak! pókok, denevérek meg halálfejek... szerintem frászt is kapnék!).
De múlt héten egyik vásárlás alkalmával szembe jött velem egy aranyos kis jelmez, aminek nem tudtam ellenállni és megevettem Nórinak. Íme Nóri első Halloween jelmeze:


2011. október 27., csütörtök

Banános csokis expressz süti

No kérem szépen ez egy pofon egyszerű, de annál finomabb süti. Kevert tésztás, pihe-puha, édes kis semmiség. Még véletlenül sem az a fullasztó, száraz, porzó kevert fajta! Percek alatt össze lehet dobni. Ami nekem különösen tetszett benne, hogy mindössze két tál és egy kézi habverő kell az elékszítéséhez. Szürke, hideg, fázós őszi délután tökéletes kényeztetés léleknek és gyomornak egyaránt, mert mint tudjuk a lélekhez a gyomron át vezet az út...

Na lássuk a receptet (21x21 cm-es szögletes formához). Ezt a formát egyébként imádom! Pár hete vettem a Tesco-ban, két tepsi (ugyanaz a méret) 2,5 euróba került. A mérete kettőnknek tökéletes!

Szóval egy kicsi tálba keverjünk össze 150 g lisztet, egy csapott teáskanál sütőporral és egy csipet sóval. Majd egy nagy tálba keverjünk el 130 g cukrot, kevés fahéjjal, 80 g olvasztott vajjal és egy pici vaníliaaromával. Adjunk hozzá egyenként 2 egész tojást. Ezeket jól keverjük bele. Nem kell kihabosítani, de azért pár percig illik kevergetni. Majd adjunk hozzá egy darab pépesített érett banánt (én másfelet tettem bele, mert annyi volt itthon). Szitáljuk erre a lisztes keveréket és keverjük össze, majd adjunk ehhez 50 g (az eredeti recept 100 g-ot ír) étcsokit.

A masszát vajazott, lisztezett formába simítjuk és 170 fokon, 20-25 perc alatt készre sütjük. Ha megsült, ne vegyétek ki a sütőből, különben úgy jártok mint én és egy kis süppedés lesz a süti közepén. Csokiimádók étcsokit csöpögtethetnek a tetejére, extrém édesszájúak porcukrot szórhatnak rá. Én lusta voltam és nemes egyszerűséggel felvágtam, tálaltam és egy pohár tej kíséretében felfaltam.

Recept innen.

2011. október 26., szerda

Tanuljuk a testrészeket

Nóri még újszülött volt, amikor az esti babamasszázs során miközben bekentem őt babaolajjal, mindig mondtam, hogy épp melyik testrészét fogom. Így már egész pici kora óta hallotta ezek neveit.

Pár hete mutatom neki a fejecskéjén, hogy hol a nyelve, füle, orra, szája, haja stb. Az ő esetében ez nem is olyan egyszerű, mert pici kora óta nem nagyon hagyja, hogy megfogjuk a kezét. Azaz meg lehet fogni, de ha a kezével akarok mutatni neki valamit, vagy odahúzom a kezét, hogy megfogjon valamit, akkor azt nem engedi. Szóval úgy tanuljuk ezeket, hogy én a kezemmel megfogom az ő fülét, száját, mondom, hogy mi micsoda, aztán mutatom a saját arcomon is. Ha engedi és meg tudom fogni a kezét, akkor odahúzom az adott testrészhez és mondom annak a nevét.

Lassan, de haladunk :) Ezeket tudja már:

2011. október 25., kedd

2011. október 24., hétfő

Újdonságok: mászik, áll(na) és puszit is ad már

Múlt héten ismét sok új dologot csinált Nóri. Mostmár egyre többször és egyre gyorsabban csücsül fel magától. Észre sem veszem és már ül is. Sokat mozog, állandóan mászik (nagyon jól jön a járóka, amit vettünk neki). Próbálja magát állásba felhúzni. Persze ha nyújtjuk a kezünket, akkor úgy már megy neki és próbálja magát a járóka, vagy a kiságy rácsainál is felhúzni.

Egyre többet gagyog. Ha beszélgetünk Balázzsal Ő is sokszor "beleszól", sőt van hogy próbál minket túlkiabálni. Ilyenkor bevonjuk őt is a beszélgetésbe :)

Van egy játéka, amibe felülről különböző formákat lehet dobálni. Rájött hogyan kell ezt a felső ajtót kinyitni és rendszeresen kiszedi a formákat, visszacsukja a fedelet és próbálja beletenni a formákat. Eddig néhányszor sikerült is, de csak véletlenül. Még nem jött rá, hogy a különböző formákat más helyen tudja beledobálni, de határozottan próbálkozik és nagyon jól eljátszik vele.

Szóval szépen fejlődik a baba, de a múlt heti újdonságok közül a számomra legkedvesebb az volt, hogy csütörtökön ebéd után először adott nekem puszit :) Odahajoltam hozzá, kértem puszit és Ő kinyújtotta a nyelvét és adott a számra egy nyelvespuszit :) Aztán ezt kétszer is megismételte. Ma reggel ismét kaptam egyet! Olvadozok ha csak rá gondolok...

2011. október 20., csütörtök

Ír esküvőn voltunk

Nagyon jól telt a hétvége. Szombaton egy baráti pár, Lucia és Martin esküvőjén voltunk. Ők majdnem két évig voltak szomszédaink. A szemben lévő lakást bérelték. Sajnos pár hónapja Howth-ba költöztek. Jóban voltunk velük. Gyakran átjártunk egymáshoz vacsorázni, beszélgetni. Lucia ír származású, Martin pedig Új-Zélandról jött.

A templomi szertartás Wicklow megyében, egészen pontosan Crosschapel-ben volt. Ez Dublintól 40 percnyi autóútra van. Az idő elég szürke volt, de szerencsére nem esett. A meghívóban az állt, hogy fél kettőkor kezdődik a szertartás. De számítottunk arra, hogy az írek "pontossága" miatt csúszni fog a program. Így is lett :) Fél órás késéssel, azaz kettő órakor kezdődött az esküvő. A templom nem volt túl nagy, a násznép kényelmesen kitöltötte. Mi Nóri miatt hátra ültünk. Felkészülve arra, ha Nóri türelmetlen lenne és hangoskodna, ki tudjak vele menni. De jó kislány volt :) Szépen csöndben végigülte a szertartást.


A mise szép volt, de szerintem nem volt különösebben megható és egyáltalán nem volt személyes. Ami más volt, mint otthon, hogy a násznép között sokkal több volt az aktív hívő. Ez azt jelenti, hogy a többség imádkozott, tudta a mise menetét és áldoztak is. Az otthoni gyakorlattal ellentétben a mise folyamán nem volt adománygyűjtés. A szertartás végén pedig az ifjú pár a pappal együtt átment a sekrestyébe aláírni a hivatalos papírokat. Ugyanis itt az egyházi esküvő alkalmával regisztrálják a házasokat, így a polgári szertartást nem kell külön megtartani. Sőt, csak 2009 óta lehet polgári esküvőt tartani. Előtt kizárólag egyházi esküvők voltak.
Mikor a pár - immár férj és feleségként - visszajött a templomba, mindenki tapsolt.


A templomi szertartás után elmentünk a hotelbe, ahol a fogadás és a vacsora volt. A fogadás során beszélgettünk a násznép többi tagjával. Pezsgőt, teát, kávét szolgáltak fel teasüteményekkel és pici falatnyi szendvicsekkel. Közben a profi fotós mindekiről készített egy pár képet.

Nóri nagyon jól bírta a hangzavart és a tömeget. Vittük a babakocsiját és többnyire abban csücsült, onnan nézelődött. Uzsonnára kapott szilvát, majd Balázs elment vele sétálni és a séta közben szépen el is aludt.

5 óra körül átmentünk abba a terembe, ahol a vacsora volt. Az asztalok szépek voltak, de szerintem kicsit egyszerű volt a díszítés. A vacsora 5 fogásból állt, amit kb. 3 órán alatt fogyasztottunk el. A kiszolgálás hibátlan volt. Nagyon profi volt a személyzet.
Előételként én tenger gyümölcseiből készült pitét kértem, Balázs pedig csirkés salátát evett. Ezután bab- és cukkinikrémleves következett. Aztán citrom szörbetet szolgáltak fel. (Ez olyan, mint a jégkása. Nem értettük, hogy kerül a leves és a főétel közé ez a dolog... de másoknak sem volt egyértelmű...) Főételnek én tengeri halfilét választottam, Balázs pedig steak-et evett. Nekem a hal nagyon ízlett! Isteni finom volt! Balázs steak-je kicsit túl volt sütve, úgyhogy Ő nem volt olyan elégedett. Desszertre almáspitét kaptunk vaníliafagyival. Ezt leírni is sok volt, nemhogy elfogyasztani. Szerencsére bőven volt idő a fogások között.

Közben Nórinak kértem egy etetőszéket, amit kb. 2 perc alatt meg is kaptunk. Vittem neki itthonról kaját, amit ott megmelegítettek nekünk. Nóri nagyon jól evett. Szerintem kifejezetten élvezte, hogy társaságban ehetett :) A főfogásnál tartottunk, amikor nyűgösködni kezdett és el kellett vinnem tisztába tenni és megszoptatni.
Általában a mozgáskorlátozottak mosdójában szokott lenni pelenkázó. De most nem találtam ilyet. A női mosdó sem úgy volt kialakítva. Nem tudtam volna sehova tenni Nórit. Így odamentem az egyik pincérhez. Hívták is a kisfőnököt, aki kinyitott nekem egy tárgyalót és mondta, hogy az este folyamán nyitva is hagyja nekem, ide bármikor elvonulhatok Nórival.
Rendbe tettem Nórit, meg is nyugodott, majd visszamentünk a terembe. Közben eszembe jutott, hogy a vacsorám már biztosan kihűlt... Aztán mikor leültem, döbbentem láttam, hogy a kajám eltünt... Balázs mondta, hogy az egyik asztaltársunk megkérte a pincérnőt, hogy vigye el a tányéromat és tartsák melegen. Mikor ugyanez a fickó látta, hogy jövök vissza Nórival, intett a pincérnek, hogy hozza vissza. Kb. 1 perc alatt hozták is a tányéromat és mondták, hogy inkább csináltak nekem egy újat :) Úgyhogy kaptam egy új, friss, meleg adagot.

A vacsora után Nóri 8 körül szépen el is aludt a babakocsiban.

Később elkezdődtek a beszédek. Ez volt az esküvő egyik fénypontja. A vőlegyény tanúja felkonferálta a menyasszony apukáját, aki egy kb. 15 perces beszédet tartott. Mesélt Lucia-ról, milyen volt kislánynak. Mesélt Martinról, hogyan találkozott vele először és hogy milyenek is ők együtt. Majd elmondta a jókívánságait és együtt koccintottunk az egészségükre.
Aztán következett a vőlegény beszédje. Ő is elmondta, hogyan találkozott Lucia-val. Hogy mit jelent számára ez a kapcsolat. Mesélt Lucia szüleiről, öccséről és elmondta, hogy mennyire szereti, becsüli, tiszteli a feleségét és hogy milyen szerencsés, hogy ilyen nagyszerű lányt vehetett el feleségül. Ez is egy hosszabb beszéd volt. Nagyon megható és nagyon kedves volt!
Végül a vőlegény tanúja is mondott egy beszédet. De bevallom, erre már nem igazán tudtam koncentrálni.

Ezek után az ifjú pár felvágta a tortát, amit viszont csak később szolgáltak fel és Balázs legnagyobb sajnálatára mi le is maradtunk róla.

Majd megérkezett a zenekar. A teremben az asztalokat kicsit összerendezték, hogy legyen hely a zenekari színpadnak és a tánctérnek. A zenekar nemcsak hangszereket és hangosítást hozott magával. Hoztak egy komplett táncparkettet és diszkófényeket is! De komolyan! Kb. egynégyzetméteres lapokból rakták ki a táncparkettet. Két srác kb. 20 perc alatt összerakta. Nagyon profi volt!

Mivel a zenekar elég hangos volt, Nórika felébredt és elég nyűgös volt. Már én is fáradtam, így mi ekkor elbúcsúztunk a lány szüleitől, megköszöntük a meghívást, majd elköszöntünk az ifjú pártól is.
Ekkor következett az "első tánc", a menyasszony és vőlegény első tánca, mint férj és feleség. Ebből az első pár percet még megnéztük, aztán összepakoltunk és jöttünk haza.

A hazaúton Nóri elaludt. Csak akkor ébredt fel, amikor itthon kivettem a babakocsiból, megetettem és aludt is tovább.

Nagyon örültünk, hogy el tudtunk menni és hogy ilyen jó sikerült Lucia és Martin nagy napja. Érdekes volt látni, milyen is itt egy esküvő.

Másnap, azaz vasárnap gyönyörű napos idő volt. Bár már nincs úgy ereje a napnak, így nincs igazán meleg. De mindenképp ki akartuk használni ezt a szép időt, így miután Nóri megebédelt, ki is mentünk a parkba. Mi Balázzsal ott ebédletünk. Nóri - mint mindig - most is nagyon élvezte :)

Nóri vizet kér ebéd közben

Ezt a videót ma készítettem ebéd közben. Már írtam arról, hogy pár hete elkezdett Nóri jelelni, ezen a felvételen jól látható, ahogy a kicsi kezével mutatja, hogy szomjas.

2011. október 17., hétfő

Zenebona

Nóri egész pici korától szoktunk közösen zenét hallgatni, zenélni. Balázs rendszeresen gitározik és dobol neki, én néha zongorázok és rengeteget énekelek neki.

Sok dalt felismer már és imádja ha Balázs zenél neki.



2011. október 14., péntek

Rohamosan fejlődik a baba és az első babajelbeszéd

Tényleg csak kapkodom a fejemet, hogy napról napra új dologgal lep meg minket Nóri. A héten már többször felült magától. Már stabilan csücsül. Ha felvesszük, elrugaszkodik és nyújtja a kezét ha jönni akar hozzánk.

Már jó pár hete öltözködéseknél húzza a kezét, ha valamit leveszünk róla, illetve dugja, ha valamit ráadunk.

Már mondani sem kell neki, hogy "csücsi". Ha csak tartjuk a kezünket, megfogja és felhúzza magát.

Ma ebédnél rájöttem, hogy kb. egy hete jelel, ha inni kér. Tudni kell, hogy az "inni" jelét úgy mutatom, hogy a kezemet a számhoz emelem és onnan elveszem és úgy teszek, mintha egy poharat tartanék. Közben szoktam kérdezni, hogy "inni?".
Múlt héten kezdett "integetni" evés közben. Én nem is értettem miért akkor integet (ha Balázst kikisérjük és mondjuk, csináljuk, hogy pá-pá, akkor nem szokott). De nagy örömmel konstatáltam a dolgot és biztattam, hogy "pá-pá". Ma vettem észre, hogy integetés közben a poharat nézi, kérdeztem és mutattam, hogy "inni kérsz?". Erre Ő lázba jött és mikor odaraktam a szája elé a poharat jókat kortyolt a vízből. Ekkor esett le, hogy nem integet, hanem az "inni" szót próbálja mutatni és inni kért. Az evés közben máskor is jelezte, hogy inni szeretne és tényleg szomjas volt, ivott.