2008. december 28., vasárnap

Téliszünet itthon

Nagyon jól teltek az ünnepek Magyarországon. Sokat ingázunk Budapest és Kisterenye között, de nem nagyon bánjuk. Nagyon jó ismét a családdal, a barátokkal lenni. Ezúton is köszönjük mindenkinek a kedves vendéglátást, a finom ünnepi étkeket és a szeretetteljes fogadtatást!

Jól érezzük magunkat veletek! De be kell vallanom, hogy már pár nap után érezni lehetett a feszültséget, ami itthon körülveszi az embereket és akaratlanul is ránk ragad. Mindenki stresszel, frusztrált, ideges, persze ez a jelenlegi helyzetet tekintve érthető, de egy cseppet sem hiányzik és ilyenkor úgy sajálom a családomat, hogy ebben kell élniük. A feszültség mellett, rengeteg ember arcán ott ül a szomorúság, arról nem is beszélve, hogy sokak emiatt agresszívek és bunkók. Na ez sem hiányzik! A kedvenc témámat sem hagyom ki: a rasszizmust. Ez is még mindig megoldadlan probléma itthon. Alig értem haza, de már ment a cigányozás a repülőtéren, az újsgban, a TV-ben, egyszerűen kiábrándító!

A családomon és a barátaimon kívül semmi sem köt Magyarországhoz és remélem nem kell többet itt élnem, mert mindenhol jó, de nekem legjobb innen távol. Csak azt sajnálom, hogy a szeretteimtől emiatt távol kell élnem.

Idén egy kis Szekszárdhoz közeli faluban, Szálkán fogunk szilveszterezni a szokásos bandával, január 4-én pedig utazunk vissza Dublinba.

2008. december 9., kedd

Az ünnepek mellékhatásai

Azt hiszem otthon is vannak olyan közérdekű közlemények a TV-ben, főleg így karácsony táján, melyek arra kérik a nézőket, hogy valamilyen jó ügy érdekében adakozzanak. Segítsük a hajléktalanokat, az árvákat, a kutyákat, a macskákat stb. Itt rengeteg ilyen reklám van, főleg a harmadik világban élők, főleg gyerekek segítését kérik.
Azon gondolkodok, hogy miért van az, hogy étkezés közeben mindig látok legalább egy ilyen jellegű felhívást. Komolyan kezdem magamat szarul érezni, hogy miközben én a villásreggelimet fogyasztom Afrikában minden 3. másodpercben meghal egy gyerek. Szörnyű! Meg is fogadtam, hogy amint elkezdek dolgozni, támogatok majd valamilyen szervezetet.

A másik, amiről írni akartam, hogy az angol nyelv elsajátítása néha fájdalmas. Főleg akkor bánt, úgy értem fizikailag bánt, amikor George Michael Last Chritsmas című számát hallgatom. A dal szövege magyarul valahogy így szólna: "tavaly Karácsonykor neked adtam a szívemet, de a következő nap eldobtad azt, idén Karácsonykor, hogy megmentsem magamat a könnyektől, valaki fontosnak adom majd..." Hogy lehet ilyet kitalálni?!...

Nem írtam nektek részletesen, de egy hete volt egy igéretes állásinterjúm. A Finaref nevű francia céghez jelentkeztem hitelelbírálónak. A pozíció nem kifejezetten kapcsolódik a szakmai múltamhoz, bár a cég a Cetelem konkurense, hiteleket, biztosításokat értékesítenek.
Az interjú nagyon jól ment. Felkészültem rá és nagyon jó benyomást tettem. Jelen volt egy HR-es, az egyik jövőbeli kolléga és egy főnök. Az első telefonos interjú franciául folyt, a személyes interjú pedig angolul, mivel a menedzser ír volt.
Ma felhívtak. Mondták, hogy a megnyerő önéletrajzom és a tapsztalataim miatt attól tartanak, hogy ez a munka nem lenne elég inspiráló nekem és nem találnék benne prespektívát. Nem vettek fel.
Nagyon elkeserített a dolog! Összeomlottam! Ha egy ilyen pozícióra nem vesznek fel, akkor hova?!

Nagy elkeseredésemben úgy döntöttem, hogy elmenekülök innen, úgyhogy összepakolok és szombaton repülök haza! Szükségem van egy kis feltöltődésre, a családra, barátokra, biztatásra. Egyedül Balázst sajnálom, hogy nem lesz itthon senki, mikor visszajön Zürich-ből, de csak két napot kell egyedül töltenie, aztán Ő is jön Budapestre.

2008. december 8., hétfő

Balázs elutazott

Ma utazott el Balázs Zürichbe. Jövő szerdán fog visszajönni és aztán szombaton már megyünk is haza :). Már nagyon várjuk!

Addig is munkát keresek. Bár az utóbbi hetekben alig találtam olyan munkát, ahova tudtam pályázni, így egyre kevesebb esélyt érzek. Az itthonlét és a háziasszonyoskodás pedig lassan megőrjít! Dühítő és kiábrándító, hogy a tapasztalatommal, a tudásommal, az elszántságommal eddig még nem jött össze semmi.

De nem panaszkodok. Továbbra is jól érezzük magunkat itt és nagyon szeretünk itt élni. Csak végre szeretném én is megtalálni itt a saját kis életemet. Természetesen jól hangzik, hogy nem kell reggelente korán kelnem, hogy egész nap olvasok, tanulok, háztartást vezetek, de nekem ez nem elég. Szeretnék ismét dolgozni, használni és bővíteni a tapasztalataimat, a képességeimet. Remélem ami késik, nem múlik!

Tegnap Balázs elvitt egy étterembe. Magyarországon gyakran jártunk étterembe. Nekem már nagyon hiányzott ez a fajta kimozdulás. Eddig nem nagyon volt lehetőségünk és igazából igényünk sem, hogy Dublin éttermeit felfedezzük. Pár alkalommal próbálkoztunk itt a közelben és csalódás volt: elég alacsony minőségű fogásokat szolgáltak fel igen magas áron. És mivel úgyis itthon vagyok, időm van rá bőven -szerencsére tehetségem is- inkább az itthonvaló főzőcske pártján álltunk.
Aztán múlt héten a kezünkbe akadt egy szórólap egy tőlünk pár perc sétára található, Purple Ocean nevű igényes étteremről. Mivel vasárnap este mentünk, így nem voltak sokan. A légkör nagyon kellemes volt. Mint a neve is sugallja, a dekorációk színében a lila a domináns, de nem zavaró, viszont elegáns és trendi. Legnagyobb örömömre végre volt okom, hogy felvegyem a csini ruhámat, amit még ősszel szereztem be.
Az italok kirendelése után kértünk főfogást. A pincér felhívta a figyelmünket, hogy egy akció keretében az előételt és a desszertet is fedezi a főétel ára, így rendeltünk egy-egy teljes menüt. Én céklaágyon tálalt sült kecskesajttal indítottam, Balázs sült tintahalkarikákkal. Balázs főétele sült marha szeletek voltak, barnamártással, főtt zöldséggel, én pedig sült lazacot ettem, kicsi rákokkal, valamilyen tejszínes mártással, zöldségekkel. Desszertnek pedig profiterolt kértünk. Az adagok, az ízek és a hőmérséklet a teljesen el volt találva. Rég ettem már ilyen finomat! A kiszolgálás gyors volt. Ha valaki Dun Laoghaire környékén jár, mindenképpen próbálja ki ezt a helyet!

Minden üzlet karácsonyi pompában úszik! Dun Laoghaire sétálóutcája is szépen fel van díszitve. Ami furcsa, hogy nincs csokimikulás, nincs szaloncukor -nem tartozik egyik sem a kedvenceim közé, de a télhez és az ünnephez ezek hozzá tartoznak. Viszont van érdekes karácsonyfa dísz: madár! Nem tudtam még eldönteni, hogy fácán, vagy páva akar lenni, de bármelyiket is akarja utánozni, elég furi. Ráadásul műtollakkal tarkítják, amitől pedig ritka undorító szegényke. Van arany, fehér és piros színben. Madarat tenni a karácsonyfára?!... Érdekes!

2008. december 1., hétfő

Üzenet Livikének

Blogon keresztül is szeretnénk üzenni a mai napon pici Livi babának!

Szeretnénk Boldog Szülinapot kívánni! :) Üzenjük Neki, hogy nagyon szeretjük és sokszor pusziljuk, öleljük!