2008. július 29., kedd

Utolsó gondolatok NY-ról

Lehet, hogy már kicsit sokat írtam New York-ról, ezért gyorsan leírom az ezzel kapcsolatos utolsó gondolataimat ill. élményeket.

Csak azok kedvéért, akik megnézték a fotókat és tudni szeretnék, hogy merre jártam, leírom, hogy a már említettek mellett merre jártam még. Meglátoattam a Központi Könyvtárat, a Szt. Patrick katedrálist, természetesen Chelsea környékét, a Central Parkot és egy egész napot szántam az American Museum of Natural History-ra. Erről írok egy kicsti bővebben. Ebben a múzeumban többek között a különböző kontinenseken található ill. ma már kihalt állatokról adnak ismertetést. Ezen kívül az egyes földrészek őslakóiról vannak kiállítások. Van egy-egy külön terem, melyek a Föld ill. az emberiség keletkezését mutatják be. Ezek mellett vannak időszakos kiállítások ill. előadások is. Én az IMAX moziba néztem meg egy dinoszauroszokról szóló 45 perces filmet.
Nagyon szinvonalas és iszonyatosan hatalmas a kiállított anyag, egy nap nem is elég rá. A végén már csak rohantam és imádkoztam, hogy legyen már vége... De azért jó volt :)

A lényeg a lényeg, hogy New York 24 órában lüktető pezsgő város, tele sok látnivalóval, olcsó éttermekkel, kövér és hangos feka nénikkel, sok bolond emberrel. A non-stop élet miatt rengeteg a szemét, emiatt mindenhol bűz terjeng. Viszont a megállás nélküli létnek köszönhetően minden mindig elérhető. Akár este 11-kor is tudsz szőrmebundát, Buddha-szobrot, serpenyőt, kalapot vagy szőnyeget venni. Beugorhatsz egy gyors pedikűrre vagy egy telefon szervízbe.

A nyaralásunk előtt nagyon vonzónak találtam New Yorkot, az első benyomásom alapján (2 évvel ezelőtt egy napot töltöttünk ott) nagyon bejött az ottani légkör. Úgy gondoltam, hogy van egy-két barátom (Clau :) akiknek ez lenne a tökéletes élettér, de most azt hiszem, hogy ott élni számüzetés... Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el oda, de nem kívánnám senkinek sem, hogy ott éljen.

Zárógondolatként - és ígérem több szó nem esik New Yorkról :) - idéznék egy jó barátot: "Ha a Nagy Almában akarsz egy nyüzsgő kukac lenni, ez a tökéletes hely számodra!"


Zürich-ben (röviden)

Egmonték nappalijában fogok lakni két hétig. Köszönet Egmontnak és a többieknek!

From Zurich 2008-08

From Zurich 2008-08

From Zurich 2008-08

From Zurich 2008-08


Gyalog járok be az irodába. Mások biciklivel járnak:
From Zurich 2008-08


Úgy 10 perc alatt vagyok bent és ezen a parkon keresztül vezet az utam:
From Zurich 2008-08


És már meg is érkeztem ide:

From Zurich 2008-08

From Zurich 2008-08

2008. július 28., hétfő

Képes gyorsjelentés Zürich-ből

Ma kora délután megérkeztem Zürich-be. Nagyon jó volt, hogy csak két óra volt a repülőút.
Berendezkedtem az irodában. Az iroda külön bejegyzést érdemel, úgyhogy arról majd később írok bővebben.
Este elmentünk a kollégákkal sushit enni.
Érdekes, hogy elég jól sikerült átállnom a helyi időre. Majd meglátjuk, hogy holnap milyen lesz.

A ma képek: http://picasaweb.google.com/leczbalazs/Zurich200808

2008. július 27., vasárnap

New York, hétfő

Az elmúlt napokban nem volt se időm, se erőm írni, de most bepótolom az elmaradt élménybeszámolót :)

Vasárnap elmentünk egy spéci fotós boltba kiegészítőket (állványokat, szűrőket stb.) venni az új fényképezőgépéhez. A nyitás előtt 10 perccel érkeztünk a bolthoz, ahol már többen álltak sorban. Ebből én arra következtettem, hogy valami árleszállítás keltette fel a sok vásárló érdeklődését. Utóbb kiderült, hogy ez az átlagos vasárnapi forgalom. A két szintes áruházban eladók tömkelege segít a megfelelő termék kiválasztásában. Minden áruból elérhető egy minta, de a rendelésedet felveszik és kapsz róla egy blokkot. A különböző termékek kiválasztása után a blokkal a kasszához kell menned, ahol fizetsz és csak utána tudod átvenni a csomagodat, amiben már minden össze van pakolva. A logisztika nagyon profin meg van oldva. Gyors, hatékony és kényelmes. Ja! A bolt csak szombaton van zárva, mivel szinte kizárólag hászid zsidók az alkalmazottak (és valószínűleg a tulajdonosok is).

Délután elmentünk a Long Beach-re... Gondoltuk napozunk egy kicsit... Az időjárás viszont nem így gondolta... Long Beach kb. 1 órás vonatozásra van Manhattan-től. A part elég igényes, több kilométer hosszú és finom fehér a homok. Bár a nap gyönyörűen sütött, olyan hatalmas volt a szél, hogy nem lehetett a strandolást élvezni. Amint lefeküdtünk a partra másodpercek alatt tiszta homok lett mindenünk... Egy órás "küzdelem a homok ellen" után inkább hazamentünk.

Hétfőn nyakamba vettem a várost. A déli résszel kezdtem: elmetróztam a Városházáig, onnan elsétáltam a Brooklyn Hídig, majd a 16-os mólóig. Meglátogattam a Federal Reserve Bankot. Nagyon érdekes volt, sajnos a körbevezetéshez előre be kellett volna jelentkezni, de így is megnézhettem egy állandó kiállítást a különböző pénzérmékről. Ott kezdem, hogy be kell jutni az épületbe: két rendőr állt a bejárat előtt, akik megkérdezték, hogy honnan jöttem, miért vagyok itt New Yorkban, egyébként hol lakok, meddig maradok stb... Ez akár puszta kíváncsiságnak is tűnhetne, de valahogy van egy olyan sejtésem, hogy ezek kötelező rutinkérdések voltak. Aztán fémdetektoros kapun és átvilágításon kellett átmennem, a fényképezőgépemet le kellett adnom, lefotóztak, feljegyezték az útlevélszámomat és már mehettem is megtekinteni a kiállítást :) Tényleg érdekes volt! A világ minden tájáról a legkezdetlegesebb pénzfajták és azok története volt kiállítva, ill. egy neves, 1933-ban készített 20 dolláros érme, aminek az értéke ma 7,5 milllió dollár... Valamint nagyon röviden és általánosságban szó volt még az ott tárolt aranyrudakról is.
Ez után utam a Word Trade Center maradványai felé vezetett, ill. a közelében lévő Szt. Pál templomhoz. A WTC tornyokat ért támadás után sokak itt kerestek menedéket, most egy kiállítás van benne. Nem igazán "templomi" a hangulat.
Ezt követően a Wall Street-hez mentem, ott meglátogattam a Trinity teplomot, a tőzsde (NYSE) épületét, a Federal Hall-t, valamint az Amerikai Pénzügyi Múzeumot.
Innen elsétáltam egy pici parkba, aminek a nevét elfelejtettem, de állítólag arról nevezetes, hogy egy holland pasi itt vette meg a Manhattan szigetet a bennszülöttektől. Ennek örömére elmentem az Amerikai Bennszülöttek Múzeumába.
Onnan tovább sétáltam a Hudson folyó partjához, ahol láttam a Gömböt, ami eredetileg a WTC-nél állt. Vetettem egy pillantást a Clinton Castle-re, ahová annak idején a bevándorlók érkeztek és nem kevés gyaloglás után megnéztem az Irish Hunger Memorial-t (ír éhinség emlékművét).

Hú, ezt leírni is sok volt, nem is tudom, hogy hogy volt minderre 40 fokban energiám... :)

2008. július 25., péntek

Utolsó előtti nap NY-ban

Még megvagyunk, csak egy kicsit hanyagoltuk a blogolást az elmúlt pár napban. A képeket viszont folyamatosan frissítettük itt: http://picasaweb.google.com/leczbalazs/NewYork200807#
Már majdnem 200 fotó van ebben az albumban, pedig csak a válogatott képeket töltjük fel.
Na igen, a két fénykepezőgép + a 4Gbyte-os memóriakártya eredménye, hogy naponta vagy 100 képet csinálunk :)

Eszter turistáskodott a héten, de én szinte végig csak dolgoztam. Esténként tettünk azért néhány közepes sétát a környéken és kedden elmentünk egy belga sörözőbe a kollégákkal.

Ma még sokat dolgozok, késő délután a szokásos TGIF (Thanks God It's Friday) parti a Google-ben (nagy tömeg, zsíros kaják és rossz sörök, de jó hangulat!), aztán este még megyünk valahová Eszterrel (p.l. sushit enni).

Holnap még turistáskodunk, aztán este irány vissza Dublinba. Nem tudom, hogy fogjuk bírni az időeltolódást, mert k.b. mostanra álltunk át a helyi időre. Én ráadásul még Dublinhoz képest is +1 órában leszek majd hétfőtől Zürichben.

2008. július 20., vasárnap

Első nap NY-ban

Mint ahogy azt Balázs már említette, hosszas és szerintem hasztalan sorbanállások sora után eljutottunk New York-ba!

Az első benyomás nagyon pozitív volt: rekkenő hőség! Ezt csak az tudja igazán értékelni, aki hosszú időt tölt el 20 fokban, szélben és sok esőben...

A repülőtéren fogtunk egy taxit és eljöttünk a szállásunkra, ami a 7. sugárút és a 24. utca sarkán van. A taxiban tudtunk bankártyával fizetni, ugyanis hátul, az utastérbe be volt építve egy kis kártyaleolvasó. A kártya betételekor ki kellett választani, hogy mennyi borravalót adunk. Nekem már eleve az nem tetszett, hogy a taxis kiemelte, hogy a fuvar 50 dollár + borravaló lesz... Na mindegy! Beírtunk +7 dollárt (azaz k.b. 15%-ot) borravalónak. A fizetés után elkezdett panaszkodni a sofőr, hogy őt tulajdonképpen lehúztuk, mert ha borravalót hitelkártyával fizetik, akkor utána tőle 2.5%-ot levonnak, így szinte annyi a borravalónak. Nagyon úgy nézett ki, hogy még egy kis lóvét várt kézbe... Na de arra várhatott!.. :) Tök bunkó volt! Balázs meg csak annyit mondott neki, hogy "It's too bad!". Így járt a taxis.

Egy apartmanban vagyunk elszállásolva, ahol rajtunk kívül van egy német Google-ös lány is, de még nem találkoztunk vele. UPDATE: most találkoztunk vele meg a pasijával. Ők már egy hete vannak itt.

Ma a városban sétáltunk. Melegünk volt, kb 35 fok (95 fok Fahrenheit az itteniek szerint -- Balázs) lehetett és a sok beton ontja magából a hőt. New York-ban sokféle ember megfordul. Rengeteg a bolond (szó szerint bolond!), sok a "különös egyéniség". Dublin után furcsa egy ilyen város... Túl sok a beton, még a játszótéreken sincs fű... És iszonyatosan mocskos minden! Cseppet sem olyan, mint a Szex és New York :). Rövid időt érdemes itt tölteni, de itt élni szerintem borzalmas lehet. 10 millió ember van összezsúfolva a vertikális betondzsungelben.

Mindenesetre sokat sétáltunk: Chelsea-ből indultunk, elmentünk a Union Square-re, onnan a Broadway-en lementünk a Astor Plaza-hoz, onnan pedig tovább sétáltunk a China Town-ba, onnan pedig haza metróztunk.

Közben ettünk burrittot, tacot, joghurtos jégkrémet és mindezt olcsón! Dublin után kellemes meglepetések az itteni árak, főleg, ami az ételeket illeti :).

Holnap, ha minden jól megy strandolunk egy közeli tengerparton, mert azért a nyaralás nem múlhat el úgy, hogy ne süljünk csokibarnára :) (Az én esetemben ez inkább rákvöröset jelent -- Balázs)

Itt vannak az első nap fotói: http://picasaweb.google.com/leczbalazs/NewYork200807

2008. július 19., szombat

Érkezés New York-ba

Egy jó kis 7 órás repülőút után megérkeztünk New York-ba. Reggel 10:15-kor még nem volt ilyen egyértelmű, hogy ideérünk, mivel 10:30-kor indult a gépünk és mi még a határátlépésre vártunk. Az USA határátlépésre, mivel Dublin-ban kihelyezett határőrségük van. Mi 1 óra 40 perccel a járat indulása előtt értünk ki a reptérre és tök nyugodtan becsekkoltunk, átmentünk a security-n (max. 6 perc volt!) és utána beálltunk a sorba, ami vagy 60 méteren át kígyózott. A sorbanállás alatt megpróbáltuk kitölteni a szükséges papírokat ("Nem, nem szállítok robbanóanyagot. Nem nem szállítok veszélyes vírustörzseket. ... meg hasonló agyatlan kérdések voltak rajta). Olyan sok kérdés volt, hogy nem is végeztünk a kitöltéssel, mire a 60 méteres sor végére értünk.
Azért ezen valahogy túljutottunk negyed óra alatt. Utána szembesültünk csak azzal, hogy egy szinttel lejjebb van még egy sor, ami háromszor olyan hosszú. Na, itt már gondoltuk, hogy ebből még baj lehet, de a végén csak elértük a gépet. Igaz az utolsók között szálttunk fel, de még így is volt 20 percünk a felszállásig. Hát legközelebb ha USA-ba megyünk, akkor 2 és fél órával előbb megyünk ki a reptérre, az biztos!

Egy pár fotót azért beszúrok:














2008. július 18., péntek

Gyorsjelentés képekben

A héten volt megint nagyon szép naplementénk:


Kedden voltak nálunk Vincéék vendégségben:


Tegnap megjött az új fényképezőgépem:
(Ez egy 1 másodperces expozíció, kézből! Az optikai képstabilizátor csodákra képes. Tényleg.)

Este voltam a kollégákkal vacsorázni (két gyakornokot búcsúztattunk):

Utána elmentünk biliárdozni:



Jó volt a cider is:
Holnap meg már indulunk is New York-ba!! :)

2008. július 17., csütörtök

Holnap utazunk :)

Anyuék múlt vasárnap mentek haza. Nagyon jól éreztük magunkat. A már említett programok után voltunk még Greystones-ban, "strandolni" és a szomszédos kis faluban, Dalkey-ban.

Aztán hétfőn visszazökkentem a szürke hétköznapokba. A héten jártam iskolába, sok érdekes dolgot tanultam.

Holnap pedig megyünk NEW YORK-ba!!! JUHÚÚÚÚ! :)

Miután hazajövünk, Balázs majd megy is Svájcba, két hétre. Én pedig ráfekszem a munkakeresésre. Sajnos az utóbbi időben nem volt semmi számomra érdekes munka, de állítólag szeptembertől a munkapiac kicsit majd felpezsdül (ezt nem tudom miért... vagy hogy most miért pang ennyire...). Mindenesetre remélem, hogy hamarosan el tudok kezdni dolgozni.

2008. július 10., csütörtök

Anyuék látogatóban

Anyukámék péntek este érkeztek meg. Balázs autót bérelt és kiment értük a reptérre.
Hétvégén kihasználtuk, hogy van autónk és meglátogattuk a Powerscourt Estate-et és a hozzá tartozó gyönyörű kertet, valamint a birtoktól kb. 5 km-re lévő vízesést. Írországban és az Egyesült Királyságban ez a legnagyobb vízesés, 120 méter magas.
Vasárnap Knowth-t és Newgrange-et céloztuk meg. Itt a 60-as években ősi kelta síremlékeket tártak fel. Egyszerűen lenyűgöző! Gyönyörű ősi építmények. Hihetetlen, hogy i.e. 3200-ban a kőkorszaki emberek ilyet tudtak alkotni.

Hétfőn és kedden Dublint néztük meg (Spire, sétálóutcák, Dublin Castle, St. Patrick Catherdral, National Galery stb.). Szerdán anyuék Balázst látogatták meg a munkahelyén, délután pedig Malahide-ba mentünk, ahol megnéztük a kastélyt.

Ma a Dublini Öböl északi részére, a Howth félszigetre mentünk, ahol megnéztük a National Transport múzeumot, valamint tettünk egy szép kis túrát: a "Summit"-ra másztunk fel. A gyalogtúra kb. 8 km volt oda-vissza, de megérte, mert a csúcson gyönyörű kilátás nyílt az öbölre.

Az első, legszembetűnőbb különbség Magyarországhoz képest anyuék szerint (is) a megszokhatatlan időjárás. Tényleg hihetetlen, hogy milyen szeszélyes és változékony az idő. Hiába írjuk le, csak az tudja megérteni, aki járt már itt :)
Aztán van egyéb különbség is. Többek között az, hogy a pub-okban teljesen természetes, hogy családokat (szülők + gyerekek) is látni. Hát igen, itt a "kocsmának" más a szerepe, mint otthon. Nagy meglepetés volt számukra Balázs munkahelye is. Nagyon tetszett nekik, de mondták, hogy ehhez a rendszerhez (ingyen kaja, laza munkaidő, stb.) más mentalitás szükséges. Bár ezt is hallották már tőlünk, de a saját tapasztalat mégiscsak más. Ahogy apu mondta, a Google-ben több csoki van, mint nálunk a sarki kisboltban (és ez nem vicc! :).
A Nemzeti Galéria mosdójában boltban kapható folyékony szappan volt kitéve, ami annak ellenére, hogy könnyen elmozdítható, rejtélyes módon ott marad.
Aztán furcsa volt az is, hogy itt szinte minden múzeumban (Galéria, kastélyok stb.) van étkező... Az adott épületen belül van egy elkerített étkezde. Hát igen, éhes népség az ír! :)
Az is eltérő, hogy itt a turista látványosságoknál sok a helyi (ír) és nem csak fiatalok, de idősektől az egészen pici gyerekekig mindenki megfordul az ilyen helyeken. Nemcsak a kor skála széles, de a szociális rétegek is. Úgy értem, hogy otthon inkább a felső rétegre, ill. a fiatalokra jellemző az utazás és a "kultúrálódás", míg itt középréteg és az alsó középréteg is megengedheti ezt magának és igényli is.

Egy kis válogatás az elmúlt napok fotóiból:

2008. július 1., kedd

Abszurdum

A héten már a haladó csoportba járok :). Mivel nem érzem magamat még 100%-osan gyógyultnak, így csak a délelőtti órákra járok.

Az osztályban többek között van egy vietnámi lány. Meglepő módon magyar akcentussal beszél angolul, mint kiderült a családja Magyarországon, Szegeden él.

Érdekes dolgok ezek... Dublinban egy vietnámi magyar akcentussal beszéli az angol nyelvet :)

Eszter felrobban, avagy ügyintézés Írországban

Egyszerűen idegölő...
Teganp felhívtam az albérletünk ügynökségét és kértem, hogy adják meg valamilyen menedzser elérhetőségét. A hölgy a vonal végén értetlenül hallgatott... Mondtam, hogy az ügynökök főnökével szeretnék beszélni. Mint kiderült, Simon, az ügynökünk a főnök... Juhúúú! Röpke 8 percben elpanaszoltam minden sérelmünket. Ismét megigérték, hogy intézkednek és hogy ma majd írnak egy e-mailt, hogy mi hogyan halad. Attól tartok, hogy ezen e-mailek száma közelíteni fog a nullához. Mindenesetre ha holnapig nincs hír, akkor a tulajt fogom felkeresni, mert más megoldást nem látok.

Más: a vendég fürdőszobáben a zuhany még mindig nem jól működik (nem lehet a víz hőmérsékletét szabályozni). Két hete vettük fel a hűztömb szerelőjével személyesen a kapcsolatot (előtte az ügynökség "intézte" ezt is). A szerelő azóta egyszer már volt is nálunk, megállapította a problémát és azt mondta, hogy csak egy alkatrészt kell beszereznie és kicserélni. Na, azóta sem láttuk! Múlt héten hívtuk és mondta, hogy pár nap és megkapja az adott alkatrészt és jön beszerelni. Tegnap hívtam és megkért, hogy hívjam később... Később pedig egyszerűen kinyomta a telefonját... Ma lementem a biztonságiakhoz és megkérdeztem, hogy hol találom a szerelőt, erre jött a jó hír, hogy szabin van jövő hétfőig... Ugyan valaki helyettesíti, de az illető nem ért az ilyen csapokhoz... Mondtam nekik, hogy mi a helyzet, de csak szabadkoztak és mondták, hogy jövő héten biztos megjavítják majd...

Egyszerűen bődületes! Fogalmam sincs mit tehetnék... Azon töprengek, hogy ezek a vállalkozások, hogyan működnek. Hiszen senki sem dolgozik. Mindent halogatnak. Semmit sem tudnak elintézni.

Sokan kérdezték, hogy a helyiek, hogyan viselik a sok külföldi jelenlétét itt Írországban. Nos szerintem az írek örülhetnek, hogy a külföldiek itt élnek és megcsinálnak minden munkát helyettük. Az ír egy lusta, semmirekellő, hazug, dilettáns, piszok kis népség!

Amint leírtam ezezekt a sorokat valaki csengetett. A biztonságiaktól volt egy pasas, akivel az imént beszéltem. Feljött megnézni a csapot és mondta, hogy nagyon sajnálja az egészet és megpróbál valakit felhívni, hogy mi a helyzet a csappal és hogy milyen alaktrész kell bele és megpróbálja megszerelni. Hát kíváncsian várom a fejleményeket...