Eszter es az angol nyelv...

Mar egy ideje itt vagyunk... Es mar egy ideje tanulok angolul... Azert ilyenek meg elofordulnak...

Elmentunk az egyik nagyobb uzletbe vasarolni. Ki volt irva, hogy milyen reszleg, az aruhaz melyik emeleten talalhato.
Foldszinten pl. "woman" = noi reszleg. Az emeleten "kids & home" (kids = gyerekek , home = otthon) Eszter gondolja magaban, de hulyek, elirtak a ferfit, mert azt ket "m"-mel kell irni... Mivelhogy a homme franciaul ferfit jelent...

Szoval a francia nyelv azert meg mindig erosebb es automatikusabb, mint az angol :) Ezt annyira nem is banom :)

A helyi buszok es a pontossag

Mint azt lentebb emlitettem, voltunk tegnap Enniskerry-ben es Bray-bol busszal mentunk oda. Mivel eleg ritkan (kb. masfel orankent) indulnak buszok, igy kineztuk a menetrendol, hogy 10:30-kor indul Bray-bol az elso busz.
Bray-be erkeztunk 10:15 korul es a busz 10:30 utan egy kicsivel meg is erkezett. A sofor kiszallt, ragyujtott, vett egy kavet, nyugodtan megitta... kicsit meg diskuralt a kollegakkal (en ekkor mar hatszor felrobbantam, hogy mi van mar :) Balazs megkerdezte a sofort 10:40 korul, hogy mikor indulunk, mire kedelyesen valaszolt, hogy kb. 10 perc mulva. Gondoltuk, biztos ez a helyi szokas...

Enniskerry-bol visszafele mar ketsegeim voltak a buszok pontossagat illetoen, igy sejtettem, hogy az a busz, ami 13:50-re volt igerve, csak mese... Jol sejtettem, ismet 20 percet vartunk, mire megerkezett a busz. Megtanultuk: Dublinban a HEV-ekkel ellentetben a buszok szokasa a 20 perces keses...

Este filmnezes kozben vettem eszre, hogy milyen gyorsan repul az ido... A konyhaban az ora 19h-nal tart, mire kiertem a nappaliban, a TV-ben mar 20h-t mutat... AHA! jott a megvilagosodas: ataltunk nyari idoszamitasra!

Azaz a buszok percre pontosan erkeztek, csak egy jarattal kesobb :)

Nemsokara ismet otthon

Kinguek szombaton hazamentek... bruhuhu, de nagyon orulok, hogy ezt a hetet egyutt tolthettuk. Ahogy azt a sok foto is tanusitja, nem tetlenkedtunk :)
Tegnap Balazzsal ellatogattunk Enniskerry-be, azaz a tole nehony kilometerre levo Powerscourt kastelyba ill. annak birtokara. A kastelyt gyonyoru kert oleli korul, ha Balazsnak lesz ideje, tesz fel majd rola fotokat.


(Pont volt egy kis iőm :) --Balázs)

Lassan Dulbinba is megerkezik a tavasz. Bar meg mindig 12 fok korul ingadozik a homerseklet, a nap mar hosszabb idokre is kisut es ezt porbalom minel jobban kihasznalni. A helyiek ugy megorulnek a napocskanak, hogy rogton neki is vetkoznek, igy sokan vekonyabb kabatot hordanak, a nok szoknyat... A teli ruhadarabokat, mint: sal, sapka mellozik... (sokan el is kezdtek fagyit enni! --Balázs) En azonban a homerseklet emelkedese a gyakori napsutesek ellenere is meg kabatot hordok.

Jovo kedden megyek haza. Ket hetet leszek otthon. Meg pontosan nem tudom mely napokat toltom Terenyen es mikor leszek Budapesten, de igerem, hogy megprobalok mindenkivel talalkozni!

Kingáék

Eszter húga Kinga és barátja Nándi vendégeskedett nálunk az elmúlt hét napban. Nagyon gyorsan elment ez az egy hét. Holnap délben már indulnak is haza.
Készítettünk sok fotót a közös kirándulásainkról. A legjobbakat fel is töltöttem, a képre kattintva megnézhetitek őket (ide kattintva diavetítés indul):

Kingáék Dublinban

Tegnap vendégül láttam őket a Google irodában. Azt mondták, hogy egy játszótéren dolgozom :)
Az első 3 kép az iroda "játszószobájában" készült. Balázs dobol az elektromos dobkészleten, Kinga pedig masszíroztatja magát a masszázs-fotellel.

Mára szabit vettem ki, hogy el tudjunk menni együtt a Guinness és a Jameson múzeumba.

Ja! Végre elkészült az (egyetlen) olajfestményünk kereteztetése. Már nagyon megérdemelte így 6 év után. Ma megyek érte, nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan sikerült.

Más: megkaptam végre a PPS számomat, ami olyasmi, mint otthon a TAJ szám, csak itt több intézmény is használja azonosításra. Enélkül nem is lehet létezni itt Írországban. A postaládánkhoz nincsen még kulcsunk, így csipesszel (!) vadásztam ki a levelet, amiben elküldték. Ugyanígy jártam el a bankkártya levelemmel is. Eh... a lényeg, hogy megvan mind a kettő. Mostantól számítok írországi lakosnak :)

Husvet

Azt meg leirom, hogy hogyan is unneplik itt a Husvetot!

Huvet elott par hettel megjelennek a boltokban a csokitojasok. Kisebb, nagyobb, olcsobb, dragabb, toltott es ures, mindenfele csokoladek... A csokitojasokat a gyerekek kapjak, termeszetesen a szuloktol, nagyszuloktol, nagybacsiktol, nagyneniktol, keresztszuloktol. Minel tobb es minel nagyobb csokitojasokat kapsz, annal menobb vagy :)

Husvet hetfon a husveti nyuszi elrejti a kertben a tojasokat es ezeket reggel, ebredes utan a gyerekeknek kell megkeresni. A szulok neha olyan jol eldugjak a tojasokat, hogy honapokkal, esetleg evekkel kesobb is bukkannak meg elo elfelejtett csokitojasok :)

A gyerekeknek a csoki jar, a felnottek pedig ir egyszeruseggel isznak! Szoval a Husvet unnepet itt csoki evessel es ivaszattal toltik...

Tortenesek

Ha minden igaz jovo heten mar lesz internet otthon is es akkor gyakrabban es tobbet tudunk majd irni, addig is fogadjatok szeretettel az ekezetektol mentes bejegyzeseimet :)

Bizonyara sokan tudjatok, hogy hugom, Kinga es baratja, Nandi mult penteken erkeztek hozzank latogatoba. Szombaton mennek majd haza. Szerintem a rendelkezusunkre allo idot eddig maximalisan kihaznaltuk. Ezen a heten kedden es ma voltam csak suliban es holnapra Balazs is szabit vett ki, igy tenyleg sok idot tudtunk Kinguekkal tolteni :)

Mult szomaton Dublin nevezetessegeit neztuk meg, majd szombaton ellatogattunk Bray-be, a DART egyik deli vegallomasa. Ott a Sea Life Centert neztuk meg. Sok erdekes halfajta es mindenfele tengeri kutyu talalhato ott es bar nem volt olyan hatalmas, mint az az akvarium, amit Kaliforniaban latogattunk meg, de nagyon erdekes volt es elveztem... remlem a tobbiek is! :) Bar aznap nagyon fujt a szel, felvettuk a harcot a hideggel es setaltunk a varosban.
Masnap (hetfon) a DART eszaki vegallomasait latogattuk meg: Malahide-ot, ahol egy szep kastelyt es a parkjat jartuk be, valamint Howth-ot, ami egy kis tengeresz falu volt, nagyon hangulatos volt, ott bejartuk a "fo" utcat, a csoport a vezetesemmel eltevedt... igy jartunk sikatorban, temetoben, es vegul egy regi templomhoz lyukadtunk ki. Aztan Balazs atvette az iranyitast es az eredetileg keresett varhoz mentunk ill. megneztuk a mellette leve National Transport muzeumot is.
Kedd delutan a dublin-i varban voltunk es megneztuk a St. Patrick katedralist is.
Tegnap pedig a tolunk par DART megallora levo Dalkey-be tettunk latogatast. Mindekozben finomakat foztunk, vasaroltunk, beszelgettunk, szoval hasznosan toltottuk a kozos idot.

Ja! Koszonom Akosnak az olasz szakacskonyvet, tegnap isteni fincsi parmai padlizsant keszitettem a segitsegevel... Aki nem szereti a padlizsant, az se fintorogjon, mert nagyon finom lett!

Tegnap ota sut a nap!!! El sem hiszem! Probalom elvezni a napsugarakat, ugyhogy lassan megyek is. Amint tudok ismet jelentkezek!

Gokart

Céges csapatépítésként ma elvittek minket gokart-ozni. Huszonnégyen voltunk, én nyolcadikként végeztem. Folyamatosan változott az idő. Az elején száraz volt a pálya, aztán egy kis eső, 20 perc múlva felszáradt, majd megint egy kis eső. Amikor nedves volt a pálya, akkor nagyon csúszott. A köridők 40-50 másodpercről 60-70-re nőttek hirtelen. A mellettem ülő srác nyerte meg (Jesus-nak hívják és "hézusz"-nak kell ejteni - néha persze viccelődünk a "dzsízusz" kiejtéssel. Ügyes is volt Jesus és szerencséje is volt, mert nagyon különböztek a gokart-ok. Volt közöttük nagyon jó és nagyon lomha is.
Most (19:00) értünk vissza az irodába. Indulok is haza mindjárt, ahol Kinga, Nándi és Eszter várnak már...

Nagypentek

A vallas jo dolog... foleg, ha munka nelkuli szabadnapokkal jar :)

Mar reg jelentkeztem, ennek oka az otthoni internet hianya, most az iskolabol irok par sort -ezert mellozom az ekezeteket- gyorsan, de par perc es kezdodik is az oram.

Szoval itt a mai nagypentek unnepnap, igy Balazs otthon "pihen", ahogy ismerem tanulmanyozza a munkahoz szukseges dokumentumokat. A varos ures, csak a szel fuj, de az nagyon. Bar nem panaszkodhatok, mert a nap gyonyoruen sut :)

Rengeteg dolgorol irhatnek... pl. a helyi fiatalkorol a tegnapi elmenyemet gyorsan megosztom veletek: egy fiatalokbol (16 ev koruliek) allo csapat szallt fel a villamosra es igen udvariatlan modon maguk moge utasitottak egy idos nenit, aki ezt szova tette nekik es nagy csaodalkozasomra a fiuk elnezest kertek es nagyon osszehuztak magukat az ut hatralevo reszeben. Otthon ilyesmi nem gyakran tortenik meg. Nem azt akarom mondani, hogy az itteni fiatalok udvarisabbak, mert erosen fugg a kerulettol, a napszaktol is, hogy hogy viselkednek a tizenevesek, de azert a fenti eset megis meglepett.

Na rohanok, tesztet irunk... nagyon izgi, aztan meg ora utan megprobalok irni!

Muffinok és St. Patrick

A hétvége nagyon tartalmasan telt: szombaton vásároltunk néhány szükséges kelléket a lakásba, de a rossz idő miatt nem mozdultunk ki Dun Laoghaire-ből. Egész nap köd ült a városon és esett az eső. Azaz nem is eső volt, hanem valami állandó, kellemetlen, szitáló csapadék.

(Ezek korábbi képek, de érdekesek --Balázs)

Vasárnap már javult az idő, így ebéd után a városban voltunk, majd este Clau nagyszerű búcsúajándékát (muffin recepteskönyv) felhasználva isteni finom körtés-csokis muffint sütöttem :)
Íme a sütés és annak eredménye néhány képben:

Hétfőn Szent Patrick napja volt (Írország alapító szentje). Ez itt állami ünnep, olyan mint nálunk augusztus 20, csak itt hidegebb van és az alkoholfogyasztás szinte kötelező (főleg Guinness formájában). A városban nagy parádéval ünneplik ezt a nevezetes napot. A parádé a városon vonul végig és számos középiskola, főiskola és egyetem képviselteti magát. Mindenki jelmezekbe öltözve, zenélve vonul végig a belvároson. Szerencsénkre nagyon szép idő volt, így jó képeket tudtunk készíteni és nem fagytunk meg.
A felvonulás után találkoztunk néhány magyar haverral (Vince, Zoli, Ákos és barátnőik), akikkel beültünk egy nem túl puccos pub-ba.














Szerettük volna elkerülni az esti őrületet, amit a sok részeg ember okoz a városban, ezért délután 6 körül már haza is jöttünk és ettünk egy jó kis szalonnás-fokhagymás tepsis krumplit :)

Megjöttek a cuccaink!

3 hétig 2 bőröndnyi cuccból éltünk (2 nadrág, 7 póló, 3 ing, stb). Egész tűrhető volt, legalábbis ennyi ideig.
Tegnap meghozták végre a 29 doboznyi cuccunkat. Most pakolhatjuk ki őket, de nincsen hova: még nincsen könyvespolcunk és fiókos szekrényünk.

Eszter a tegnapi nap hősnője! Megkisérelte a lehetetlent: kiapkolta az összes ruhánkat és szépen összehajtogatva eltette őket a szekrényekbe. Hát éppen hogy csak befértek, de sikerült neki! :)
Én kirámoltam a gitárokat, szerszámokat, pilótatáskát, egy-két apróbb cuccot. Most van 20 üres kartondobozunk, amiket nem tudom, hogy hova fogunk tenni.

Majd töltök fel képeket hétfőn...

Szélsőséges időjárás

Mindent, amit a magyarországi tapasztalataink alapján szélsőséges időjárásnak hívtunk, azt most egy csapásra elfeljthetjük.

A reggeli indulások alkalmával bármilyen időjárást is tapasztalunk, magunkkal kell vinni az esernyőt, egy pulcsit, sapkát, sálat, kesztyűt, mert soha nem lehet tudni, hogy akár öt percen belül milyen meglepetés ér. Egy nap leforgása alatt tapasztalhat az ember finom meleg napsütést, záport (amit tényleg dézsából öntenek), csípős, minden oldalról fújó szelet, mindezt akár egy óra leforgása alatt is… Megszokhatatlan!

Balázst idézem: „az erkélyünkről akárhányszor kinézek, mindig más kép fogad”. A tengert láttuk már kéknek, zöldnek, szürkének, tejfehérnek, sötétnek, türkiznek, láttuk már csendesnek, vagy épp nagy hullámokkal tarkítottnak és hallottuk már nagyon dühösnek is…

A szivárvány itt hétköznapi jelenség a „showers”-nek köszönhetően. Én az elmúlt egy hét alatt háromszor is láttam már, mindig a nyílt tengeren. Gyönyörű!

A szélsőséges időjárás mellett más furcsaságok is vannak.
Pl.

• A tanárok visszafelé írnak a táblára. Azaz visszafelé formálnak minden betűt.
• Rengeteg a kisgyerek. Ezt nem lehet elégszer leírni. Nagyon sok a fiatal anyuka is (ez nyilván az abortusz tiltásának az eredménye). A 4-5 fős család teljesen normális, hétköznapi jelenség és furcsa, mert ennek megfelelően a reklámokban is mindig ilyen nagycsaládosokat mutatnak.
• Furcsa az iskolai egyenrua is. Nem tudom, hogy minden iskolában kötelező-e, de nagyon sok fiatalt és gyereket látni hétköznap iskolai egyenruában. A kisgyerekeken (4-6 évesek) jól áll. De a tizenéveseknek szerintem egyszerűen ronda ez a viselet. A lányoknak térd alattig érő általában kockás szoknyájuk van, térdig érő zoknival és valamilyen förtelmes cipővel. Fölül pedig világos ing és pulóver, ehhez a „nagyobbak” irdatlan ronda sminket viselnek és „trendi” frizurát. Egész egyszerűen nevetségesek!
• Smink! A helyi lányokat onnan lehet megismerni, hogy az adott időjárási viszonyokhoz képest lengén vannak öltözködve, valamint iszonyatosan ki vannak festve. Az öltözetük péntek esténként különösen lenge és az esetek többségében gátlástalanul izléstelen is.
• Az üzletekben a szatyrokért fizetni kell. A Tesco-ban a pici nylon szatyor 0,4 euro. Ezzel az intézkedéssel a környezetet próbálják kímélni. Bizony, mindenki odafigyel, hogy mindig legyen nála szatyor, sokan vesznek környezetkímélő vászon szatyrokat és azt hordják mindig maguknál. Egyébként ez a bevétel nem az adott üzletnek megy, hanem valamilyen adónak könyvelik el, de sajnos erről nincs pontos infom.
  

Az angolt rendíthetelenül tanulom. Sajnos nem a legjobb tanárhoz kerültem; aranyos, de tanítani nem tud. Egyszerűen unalmasak az órák és bár mindig tanulunk valami újat, a dinamizmus és a temperamentum hiányzik. Megkérdeztem az egyik adminisztrátort (akik a tanulók felvételét és csoportbeosztását intézik), hogy átmehetnék-e másik csoportba. Mondta, hogy nagyon sajnálja, de ez lehetetlen! Több se kellett nekem! Lehetetlen?! Hmmm… ez a kedvenc szavam! Gondoltam utánajárok! Megkérdeztem pár tanárt és az igazgatót, hogy átmehetek-e másik csoportba, az igazgató úr rögtön bemutatkozott, behívott az irodájába, leültetett, megkínált kávéval és megkérdezte, hogy mi a gond. Mondtam, hogy gond az nincs, addig a pontig, amíg átraknak másik csoportba, merthogy ez nekem kicsit lassú és unalmas és ugyebár az ember nem azért fizet heti 100 eurót, hogy unatkozzon… Mondta, hogy persze, persze, no problem! Megoldják!
Méghogy lehetetlen?!
Jellemző! Még nem is tudok angolul beszélni, de reklamálni már igen :)

Ja! Voltam ismét salsa suliban, kedd este, itt Dun Laoghaire-ben. Hááát, az óra eleje merengue-vel kezdődött. Ismét két tanárnő tanította a táncot és mivel több volt a lány, mint fiú, itt is lányok táncoltak fiú figurákat… Érthetetlen! Szerencsém volt, mert az óra elején az egyik tanárral táncoltam. Egyébként a merengue-t egymástól tisztes távolsággal táncolják és olyan muzdulatokkal, hogy egy rossz vidéki lakodalomban éreztem magamat :) A salsa részéről nem is írok! Nem tudják, hogy mi az a ritmus, nem ismerik az alaplépést, mindenkinek lóg a keze és az a kevés hímnemű is, aki ott volt, 40+ tapostak már. Tudom, az a korosztály az „érett”, de nekem nem volt túl motiváló… Tudom, legyen elég Balázs motivációnak. De azért szerencsésebb egy jóképű, korombélivel táncolni… Na jó, ne is legyen jóképű, csak korombéli! Bár azt sem bánnám, ha 100 éves ronda pasi lenne, de legalább TUDNA táncolni! :)

TV

Tegnap voltak beszerelni a kábel-TV vevőkészüléket. Ez általában 5-6 percet vesz igénybe. Nálunk 40 percet voltak a szerelők.
A lakásban két kábel-TV csatlakozó van: egy a nappaliban, egy a mi hálószobánkban.
Mi a nappaliba szerettük volna tenni a TV-t, de pechünkre nem volt jel a kábelben. A hálóban volt (strength: 100%, bit error rate: 0%). Valószínűleg zárlatos vagy szakadt a nappaliba vezető kábel, úgyhogy szólnunk kell az építettőknek, hogy javítsák meg.
Addig a kis hálószobánkat kitölti egy hatalmas TV :)

Ja! Ez a kép reggel 7-kor készült. Keleti fekvésű mind a két hálószoba, úgyhogy nincsen gondunk a reggeli keléssel, mert a melatonin-szintünk hamar lezuhan, ahogy ránk süt a nap. Úgy vettem észre, hogy reggel általában nincsen felhő az égen.

Jó megfigyelők kiszúrhatták, hogy nincsen reluxánk és/vagy függönyünk. Állítólag a reluxákat ma szerelik fel. Úgy legyen! Függöny nem lesz.

Projekt

Úgy néz ki, hogy mégsem kell gondolkoznom azon, hogy melyik projektet válasszam, mert egy projekt talált meg engem. Elég gyorsan ment :)
A szabályzatok értelmében részleteket nem közölhetek, de annyit azért talán igen, hogy az új alkalmazottak munkaállmásának szoftverét fogom (többek között) bütykölni.
Az egyik fő projekttag Zürichben dolgozik már ezen egy ideje. Három-négy hét múlva meg fog engem látogatni Dublinban, hogy beavasson a részletekbe (úgy 2 hetet fog itt tölteni).
Nem semmi!

Varázslat

Van egy mágikus balkonunk. Mindig más kép tárul elénk, ha kinézünk rajta.

Egy pár példa:Ez a képsorozat 30 percet ölel át :)

Ja! Ilyet is tud ám:

Meló

Délelőtt 10:47 - már bent vagyunk hárman az irodában (a 10 emberből).

Még mindig nem tudom, hogy mit fogok csinálni. Dokumentációkat olvasgatok, oktató-filmeket nézek, levlisták forgalmát figyelem, meeting-ekre járok, videokonferenciákon veszek részt és próbálom átlátni a dolgokat - esélytelen. Több ezer alkalmazott van, ennek nagy része mérnök kolléga, úgyhogy nincs is valós esélyem arra, hogy mindenről tudjak.

Vicces ez a cég: a főnököm kérdezte tőlem tegnap, hogy "Na! Tudod már, hogy min szeretnél dolgozni?"... mondtam, hogy még "passz".

UPDATE: Annyi projekt van házon belül, hogy külön adatbázist + belső website-ot kellett létrehozni a projekt-lista kezeléséhez. Nem semmi. Ez nagyon új még nekem, tekintve, hogy a legnagyobb cég - ahol eddig dolgoztam - 30 alkalmazottal rendelkezett.

Beköltöztünk! -vagy mégsem?!

Tegnap beköltöztünk az új lakásba, ami azt jelenti, hogy átvittük azokat a cuccainkat, amiket otthonról hoztunk magunkkal. A költöztető cég által hozott egyéb dolgokat még nem kértük kiszállítani, erre valószínű, hogy majd jövő héten fog sor kerülni.

Azaz fogtuk a 2 böhöm nagy bőröndjeinek és a 2 hét alatt összevásárolt holmikat, hívtunk egy taxit és átmentünk. Aki le lenne maradva, annak elárulom, hogy Dun Laoghaire-ben ebben a lakásban fogunk lakni. A beköltözésünk dátumakétn az ügynökünkel egyeztetve a tegnap estét egyeztettük le.
A lakás tényleg nagyon szép és volt még pár apróság (pl. kabátoknak fogas, cipőtartó, könyvespolc, TV, balkonra asztal és székek, nagyobb étkezőasztal stb.) amit pótoltak. Nagyon örültünk, olyan jó volt a "saját" albérletünkben lenni :)
A lakás még nem teljesen tökéletes, hiányozik a reluxa és egy polc a mosókonyhából (ami igazság szerint csak egy mosólyuk) és péntekig nem lesz internetünk és TV adásunk sem. De sajnos volt egy nagyobb hibácska, nevezetesen probléma volt a vízzel, egész pontosan nincs meleg víz a fürdőszobákban pedig nincs víznyomás. A víz hiánya miatt kénytelenek voltunk visszajönni az átmeneti Google által biztosított albérletünkbe. Én majdnem felrobbantam és szerencséje volt az ügynökünknek, hogy nem tudok valami jól angolul, mert így Balázs beszélt vele és panaszolta el neki a helyzetet.

Az ügynök szerint csak valami apró probléma lehet a vízvezetékkel és valószínű, hogy csak egy kapcsolót kell bekapcsolni, vagy valami hasnoló. Hát reméljük... Ha sikerül elhárítani a problémát, akkor ma már tényleg átköltözünk, ha nem akkor pedig felháborodok, hisztériás rohamot kapok, őrjöngök és sírva kirohanok!

UPDATE: Az ügynök írt, hogy a szerelők megnézték a vízrendszert és megtalálták a hibát. Egy biztosíték ment ki, ami miatt a viznyomást biztosító szivattyú nem működött (Dublinban nincsen víztorony, mert a vízvezeték rendszer annyira öreg, hogy nem lehet nyomás alá helyezni, különben mindenhol csőtörés lenne) -- Balázs

Furcsaságok az irodában

• az asztali telefonom jelszót kér (az utolsó asztali telefonon amit használtam még tárcsa volt :)
• 6 belső rendszergazdai IRC csatornán vagyok fent (és van is rajtuk forgalom)
• az asztalomon van 3 rakétakilővő állomás (távirányítós játék műanyagból, de működik)
• az asztalom mellett a plafonról egy rendesen felállított kétszemélyes sátor lóg - fejjel lefelé (!)
• az asztalomtól 2 méterre egy hatalmas bárpult van (az iroda közepén), tele mindenféle különleges röviditallal
• a mögöttem lévő nyomtatót BBKing-nek hívják
• a liftnél van egy flippergép (működik!) és egy biliárd asztal (ami nem poros!)

Hirtelen ennyi. Biztos lesz még itt egy-két nemszokványos dolog... :)

UPDATE: A hivatalos munkaidő 09:00-kor kezdődik. 10:00-kor bent volt: a titkárnő, egy kolléga + én. Majd este meglátjuk, hogy ki mikor megy haza. A mellettem ülő srácok éppen Guitar Heroes-t játszanak...

Első napok a Google-nél

Sajnos nem nagyon volt időm / energiám az elmúlt két napban írni, mert nagyon sűrű volt a program.
Az első napon csak előadások voltak. Megkapta mindenki (!) a notebookját (én egy MacBook Pro-t kértem, mert a másik választás Windows XP-s csúnyaság volt).
Estére szerveztek egy céges vacsorát, emiatt nem költöztünk hétfőn (és nem is blogoltam).
Tegnap délutánig megint előadások voltak, majd fél 4 körül csatlakoztam a csapatomhoz. Eddig minden OK.
Este beköltöztünk az új albinkba - majdnem. Erről majd egy külön bejegyzésben.

Most lépnem kell melóba, de később mindenképpen írok majd részletesen is, mert van miről ;)

A belváros

Ma iskola után sétáltam a városban és készítettem néhány fotót, íme!

Parnell monument (1911):
Protestáns templom a Nemzeti Galéria mellett:
A "Tű" The Spire (2003):
Belváros:




Főposta:
Virágárus:
The O'Connell monument (1882):

Liffey folyó és az O'Connell híd (1880):

Balázs munkahelye :)
Küszöb nélküli furcsa bejárati adjtók:

A titkos ajtó :)

Azért itt is akad némi szemét...


Szép autó Csabinak :)
(egy Maybach limuzin --Balázs)


Szóval iskola után a fenti séta volt a programom.

Salsa Dublinban

Tegnap este hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy amíg Balázs vacsorázik a leendő kollégákkal, én elmegyek egy salsa iskolába. Már előtte kinéztem magamnak egy szimpatikus iskolát, ami a belvárosban található.

21h-tól kezdődött az "intermediate" óra, ami előtt "improvers" óra volt. Én kb. 10 perccel az órám kezdése előtt megérkeztem a tett helyszínére... Az óra egy hotel első emeletének a tánctermében volt, középen a tánctér, körülötte székek, asztalok, és egy kis sarokban frissítők. A zenét egy átlagos magnó szolgáltatta, ami csak egy alapritmust adott, de többre nem is nagyon volt szükség, mert a tanárnő hangos "egy, két három"-ja úgyis elnyomott minden egyéb zajt. A tanárnő egyébként szintén egy lánnyal táncolt a kör közepén és én -a több, mint egy éves salsa tanulásommal a hátom mögött- onnan sejtettem, hogy Ő a tanár, hogy hangosan számolt. A mozgása alapján nem nagyon tudtam volna megmondani, hogy Ő magasabb szinten van, mint a körülötte állók.

Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy gyorsan hátat fordítok ennek a salsa órának. De aztán győzött a salsa iránti rajongásom és maradtam.

Az órán több furcsa és számomra szokatlan dolog is volt: a halk zene és a nem túl képzett tanárok mellett furcsa volt a tanítási technika is. Ugyanis mi úgy tanultunk táncolni, hogy először az alaplépéseket ill. figurákat tanuljuk és aztán ezek kombinálásával tanulunk bonyolultabb figurákat, minden lépésnek és figurának tudjuk a spanyol elnevezését is. Nos itt csak olyan nevek vannak, hogy "áthúzás", "kifelé forgás", "befelé forgás" és minden mozdulatot lépésről lépésre vesznek, majd összepróbálják a végén. Az órákon nincs szabad szám és nem is táncolnak (!!!) csak az adott figurát próbálják... A fiúk ezen okból kifolyólag nem tudnak vezetni és a lány magától lépkedi le a figurát és a fiú persze rémségesen büszke magára, hogy egy figurával többet tud... Mindezek miatt bulikban nem is tudnak táncolni, csak a zenét szokták hallgatni és nézni, ahogy mások táncolnak. Arról már nem is írok, hogy a "pontozás" helyett -elnézést a salsát kevésbé ismerőktől- egyszerűen rúgnak egyet, ez nemcsak ronda, de kifejezetten veszélyes is.
Ja és a figura végén a fiú behúzza maga mellé a lányt, ahonnan logikus módon egy levezető figura (dile que no) jönne, de nem! mindenki megáll egyhelyben és párcsere van... Ja és a párcserék alkalmával nem a fiúk, hanem a lányok sétálnak tovább a másik partnerhez. Szóval ez az egész önmaga paródiája volt!

Az óra nagy előnye, hogy gyakorolhattam az angolt és most már 8-ig biztosan fogok tudni számolni in english :) De ezt félre téve, egész egyszerűen pocsék volt az óra. Arról nem is beszélve, hogy ez a bohóckodás 10 eurómba került. Szóval nem tudom, hogy otthon szerencsés voltam-e, hogy elsőre sikerült egy jó salsa sulit találnom és az a módszer, ahogy mi tanultunk, az a ritkább és kivételes...? Azért nem adom fel és más iskolákban is szerencsét próbálok majd :)

Első nap az iskolában

Ma beindult az élet!

Reggel Balázs munkába ment, én pedig nekivágtam az angol tanulásnak. Nagyon szép időnk volt reggel! A szél megint nagyon fújt, de gyönyörűen sütött a nap.
Az iskola, amit kinéztem az interneten, a belvárosban van, ami bár Dun Laoghaire-től kb. 20 perc a HÉV-vel és még jó pár perc séta, de nem bánom, mert így van okom a városba menni.

Szóval az első meglepetés az angollal kapcsolatosan az volt, hogy sikeresen vettem magamnak egy kombinált (HÉV + villamos) 30 napos bérletet :) a második megleptés az volt, hogy első nekifutásra megtaláltam az iskolát és nem tévedtem el.
A sikeres megérkezés után volt egy szintfelmérő teszt, ami alapján "intermediate" csoportba osztottak és szerencsémre ma indult is egy ilyen délelőtti csoport, úgyhogy néhány perces késésssel csatlakoztam is hozzájuk. Az osztály elég vegyes, sok a spanyol, de akad francia, arab és magyar sorstárs is. Az órák eddig tetszettek, csak azt sajnálom, hogy egyetlen egy tanárunk van. Jobban szeretem ha több tanártól tanulhatok. Ha tetszik az iskola, akkor jövő héttől teljes erőbedobással (délelőtti és délutáni órákkal) folytatom majd.

Érdekesség még az iskoláról: van egy szabályzat, amolyan "házirend". Le van írva, hogy mikor vannak órák, mikor van szünet, hogy a tankönyvekbe nem szabad írni stb. És az is le van fektetve, hogy az iskolában nem szabad senkit sem a neme, kora, vallása, bőrszíne vagy szexuális hovatartozása miatt bírálni, ill. megkülönböztetni. Ha ilyet tapasztalunk, akkor azonnal jelentsük az iskola vezetőségének... Hát azt hiszem itt nem lesz a tanteremben cigányozás, arabozás, kínaizás, vagy buzizás, mint ahogy azt a magyarországi iskolában volt szerencsétlenségem tapasztalni -bár ha otthon az ilyesmi csak az iskolákra korlátozódna, még boldog is lennék, de sajnos a rasszizmus és az intolerancia mindenhol jelen van: a villamoson, a munkahelyen, az üzletben, a fodrásznál, a salsa suliban, a TV-ben... hát igen, leginkább az emberek fejében és ezt nem félnek kimondani, de olykor még büszkék is rá. Na ez volt Eszter "néhány sor a toleranciáért" című fejezete...
Ja egyébként sok itt a brazil... Nem is értem miért jönnek ide?... Legalábbis azt hiszem, hogy brazilok: sötétebb bőrűek, kicsit vágott szemük van, olyan mintha a spanyol és a cseh nyelv keverékét beszélnék (gondolom ez a portugál) és nagyon hangosak... "cigánykodnak" a szó legpozitívabb értelmében, mivel a fajtámat soha nem szidnám :)

Balázsnak ma "belépő" napja van, azaz sok-sok érdekes információt kap a cég működéséről és este lesz egy céges vacsora is, aminek én annyira nem örülök... azaz örülök, csak nem szeretem az ilyen váratlan "meglepetéseket". Miért ma mondták meg, hogy este céges program lesz? Nagyon nem kedvelem, ha egy cég úgy gondolja, hogy az alkalmazottak szabadidejével szabadon rendelkezhet, még akkor is, ha ez éppenséggel egy kedélyes vacsora. Ráadásul így azt sem tudom, hogy ma este mindezek tükrében költözünk-e vagy sem. Na mindegy! De azért remélem, hogy ezekből a spontán esti céges programokból nem lesz rendszer, különben kénytelen leszek egy jó salsa iskolát keresni, amivel esténként leköthetem magamat :)

Ja és képzeljétek! Az iskolám közelében van a magyar bolt és ma el is mentem, hogy körülnézek benne, de sajnos zárva volt. Majd legközelebb!

Na tessék... a szép napsütés eltűnt, teljesen beborult és esik...

Március első vasárnapja

Már írtunk arról, hogy amióta megérkeztünk, minden üzletben láttuk és a TV-ben is gyakran hallottuk, hogy anyák napja lesz március 2-án (ma). Rengeteg "emlékeztetővel" azaz reklám tartalmú üzenettel találkoztunk, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy ne felejtsük el ma felköszönteni az anyukákat. Én jó gyermek lévén ma reggel fel is hívtam édesanyámat és bár anyu örült a hívásnak, de finoman tudatta velem, hogy nálunk anyák napja május első vasárnapján van... No de sebaj! Majd májusban is felköszöntöm Őt, hiszen anyu azt is megérdemelné, hogy minden nap ünnepeljem Őt, úgyhogy idén ez a dupla ünneplés bőven belefér :) Nagy-nagy puszi Neked Anyuci :)

Pihenés + városnézés

Ma délelőtt még kihasználtuk a szabadidőnket: délelőtt pihentünk, itthon ettünk és utána mászkáltunk a városban.

Egy pár fotó:

A dublini Coca-Cola iroda (Claunak):

























Butlers Chocolate Cafe (nagyon sok ilyen van a városban - nagyon finom forró csoki és kávé kapható - a megfelelő összegért):


Powerscourt Shopping Center:


Powerscourt Shopping Center belülről - vasárnaponként délután egyől háromig élő jazz zene (nagyon jól játszottak):
A Temple Bar negyed egyik ékköve: